Tudom, hogy egyszer már megírtam ezt a bejegyzést, még régebben, az előző blogomon, de egyszerűen rossz nézni, hogy hol tartunk még ma is. Mindenfelé azt hallom és azt látom, hogy mindenki leszűr egy bizonyos dolgot a másik ember kinézetéről, és az alapján leírja az egész embert. Pedig szerintem a külső nem minden, sőt. Lehet-e bárkit megítélni egyszerűen a bőrszíne alapján? De még akár az öltözködést is ide lehet mondani, bár tény, hogy ez választott, de néha egyáltalán nem tükrözi azt, hogy milyen is a bizonyos ember. Induljunk ki a „divatmajmokból”, akiket mindenki leír tipikusan nagyképűnek, beképzeltnek, vagy éppenséggel melegnek. Én is követem a divatot valamennyire, attól függ, hogy mi áll nekem jól, ettől függetlenül én az előbb említett három kategória közül egyikbe sem tartozom.

Bár azt sem lehet tagadni, hogy a többség ilyen… Mármint beképzelt és nagyképű. De ez még nem jelenti azt, hogy mindenki, aki így néz ki.

Amilyen rosszul indult az első hét, olyan jól lett vége. :D
Már az elején, amikor bementem a szobámba, kiakadtam. Új szobatársak, akiket amúgy már tavaly óta ismerek, de... Nem a szívem csücskei, hogy őszinte legyek. Kemény két éjszakát töltöttem velük, de szerintem koleszos éveim legrosszabb éjszakái voltak.
A 2 velük töltött nap alatt talán hármuk közül az egyikkel váltottam 3-4 mondatot, ha azokat lehet mondatnak hívni. Egyik osztálytársuk - aki amúgy most a szobatársam - annyit mondott, hogy tőlük ne is várjak többet. Szerintem nem hatotta meg őket, hogy szó nélkül kiköltöztem a szobából kedden.
Szóval új szoba, ami kétszemélyes, és elég kényelmesek az ágyak, nem emeletes, így nem fogok megint leesni, mint hétfőn. :D

Ezt a bejegyzést csak azért írom, hogy szóljak, hogy a suli miatt az oldalon milyen változások lesznek.
Suliidőre az oldalt nem akarom bezárni, sőt, olyankor a legjobb, mert ilyenkor jöhet a legtöbb témaötlet, és ilyenkor történhet a legtöbb dolog. Annyi viszont változik az eddigiekhez képest, hogy majd nagyrészt csak hétvégente fogok tudni írni, mert egyrészt a közeli ismerőseim közül senki sem tud a blogomról - vagyis szinte senki, másrészt pedig a koleszos net az vagy van, vagy nincs. Azt sem ígérem, hogy minden hétvégén írok, lehet, hogy lesznek hónapos szünetek is, nem tudom. De próbálok minél többet foglalkozni az oldallal. :)
Olyan fura, hogy holnap költözök be a koleszba... Hihetetlen, hogy hogy elrepült ez a pár hónapnyi nyári szünet. :(

Jó sulikezdést mindenkinek, aki még diák! :)

Egész nyáron a sulin jár az eszem. De tényleg. Főleg most, hogy közeledik az évkezdés. Egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből. Csak arra tudok gondolni, hogy ez lesz az utolsó évem, amit az iskolában töltök. El sem tudom hinni, hogy lényegében már el kellett volna ballagnom. MÁR. Pedig mintha csak pár hónap telt volna el azóta, hogy elballagtam általánosból. És itt vagyok.

Magát a sulit nem várom, a koleszt még annyira sem. Viszont eljön a szalagavatóm, az egyetlen. És egyfolytában csak ez jár a fejemben, hogy itt állok a küszöbön. Most lesz a második, és egyben utolsó ballagásom. Utána érettségi. Fél év múlva el kell döntenem, hogy megyek-e továbbtanulni, és ha igen, hova. Mit kezdjek magammal? Mi szeretnék lenni? Az a baj, hogy ezekre én se tudom a választ. Egy célom van: el innen. El a középiskolából, el akár az országból is. De ahhoz, hogy az utóbbit megvalósítsam, előbb kéne egy szakma... De mi??

Ez a dolog egy ideje nyomja a lelkem, és bár egyre inkább belenyugszom a dologba, még mindig felhúz. Az elején egy kis meséléssel kezdek, hogy érthető legyen, hogy mégis miért volt az a felállás, ami.

Nekem van egy nővérem és egy bátyám. A bátyám 5, a nővérem 3 évvel idősebb nálam, épp ezért a nővéremhez kicsit közelebb állok. Mire belenőttem valamilyen korszakomba, a bátyám pont kilépett belőle, de a nővérem ott volt, így például mindig vele játszottam. Ebből kiindulva én a lányokkal mindig is jobban kijöttem, többségben a mai napig lány barátaim vannak. (Megj.: mint kiderült, ez valamiért indokot ad arra, hogy engem melegnek hisznek, de ez más téma.)
Az a gond ezzel az egésszel, hogy hozzám a lányok a mai napig csak barátként közelednek, esélyem sincs többre...

Szóval... Amikor elkezdtem a gimit, akkor a koleszban összesen ketten voltunk elsősök: Kitti és én. (Ő a sima 4 éves gimire jött, én az 5 éves nyelvire, szóval nem voltunk osztálytársak.) Szerintem valamilyen szinten ez alapozta meg a kapcsolatunkat, hiszen már akkor tudtuk, hogy a későbbiekben mindenki elballag, akit ismerünk, és csak mi leszünk ott egymásnak. Az első 1-2 hétben jóban is lettünk, ilyen gyorsan barátságot még nem kötöttem (bár tény, hogy eleinte én azért is ismerkedtem vele ennyire, mert járni is akartam vele, de volt barátja, igazából azóta mindig). Már az elején jött az, hogy mi legjobb barátok leszünk / vagyunk, és mindent elmondunk egymásnak. Ez igazából így is lett, a barátságunk - szerintem - jól indult, bár a kihasználás jelei már itt is elkezdtek jelentkezni, és ezt rajtam kívül mindenki észrevette...