Kórházban Életemben először
Igenigen. Sok dologra számítottam az Erasmus félév alatt, de arra, hogy kórházban kötök ki, nem igazán. A problémát csak részben írom le. A lényeg az, hogy hétfőn észrevettem egy duzzanatot, de akkor még nem vettem komolyan a dolgot. Az pedig csak nőtt és elkezdett fájni, de még itt is reméltem, hogy el fog múlni magától szépen. Ám amikor szerdán este elkezdett vérezni, akkor egy baratomnak sikerült rávennie arra, hogy márpedig ne várjak másnapig, azonnal hívjam fel a kórházat. Először húztam a számat, de mint kiderült, jól tettem, hogy felhívtam, mert egyből be is hoztak, majd másnap, azaz tegnbap délben meg is operáltak. Ma még bent kell maradnom, elvileg holnap engednek ki... Ezt a hetemet valahogy nem így terveztem, de hát ez van.
Pozitív tapasztalat, hogy mindenki mosolygós, barátságos, nem néznek hülyének, ha háromszor visszakérdezek, de szépen, lassan, artikuláltan beszélnek hozzám. Gyorsan megvolt a műtét, utána még 3 órán át megfigyeltek. És persze a kaja is friss és egész finom. Az az átlátszó zöld puding vagy mi pedig meglepően jó.
És persze ilyenkor jön rá az ember, hogy milyen jó k voltak azok a németórákon begyakorolt kis szituációk, meg az egyeb kifejezések, és milyen jó dolog a mobilnet.
Április Az első két hét elrepült már
Repül az idő ismét, az első két hét már el is telt, mióta ismét kijöttem (pont ma két hete).
Rég írtam megint, de most tényleg azért, mert minden más volt a fejemben ezen kívül. Ebben a félévben azért megpróbálok majd többször írni, mint az előzőben, bár előre nem ígérek semmit.
Az utolsó otthon töltött hetemben teljesen kivoltam, mert konkrétan semmit nem tudtam az előző félév eredményeiről, így ugye azt sem, hogy mikor kapok új szerződést, mikor és hogyan fogok kijutni megint, milyen tárgyakat tudok majd felvenni, hogy fogom kifizetni a szállást és a szemeszterdíjat az ösztöndíj nélkül, és persze emellett még ott volt az, hogy konkrétan semmi ötletem nem volt a szakdolgozatom témájához, így tényleg mindenfelé jártam, és ez úgy szép lassan fogyogatott egészen a mai napig - bár nyugodt még nem vagyok, de innentől az én részem mindenhol el van intézve.
A legnagyobb probléma a pénz még mindig, hiszen az ösztöndíjat a mai napig nem kaptam meg. Nem, nem azért, mert a sulim lassan intézi a dolgokat, egyszerűen nem tudnak addig utalni, amíg nincs meg minden eredmény, és az utolsó eredményem pénteken lett meg, bár az eredményét ma küldte el a tanár, majd továbbítottam a koordinátornak, így valószínűleg jövőhéten intéződik a dolog. Szerencsémre a szerződést az utolsó pillanatban (mármint szó szerint, utolsó otthon töltött hetem péntekén) aláírhattam a Learning Agreement "before the mobility" részével együtt, mivel annyi kredit már megvolt, hogy ezt megtehettem, így az aláírások rám eső része megvolt, és ezután lefoglaltam az utat (egyszerű fuvar, blablacar-on találtam), és vasárnap szépen kijöttem. Viszont ugye gyakorlatilag pénz nélkül, szerencsémre alapból kaptam a sulitól is ösztöndíjat, így azzal elvagyok egy darabig, a szállást és a szemeszterdíjat pedig némi segítséggel megoldottam, már csak az a kérdés. hogy a tényleges összeg mikor ér ide.
A szép része a dolognak, hogy az előző félévvel ellentétben most egy tárgy kivételével mind indult, ráadásul ütközések nélkül, és végre sikerült összeraknom a suli oldalán is egy tényleges órarendet, rendesen beiratkozva a tárgyakra, így ezzel sem lesz most annyi gondom... bár még mindig nem döntöttem el teljesen, hogy annak a tárgynak a helyére, ami nem indul, mit veszek fel - terveim már vannak. Az egyik lehetőség a "Visuelle Kommunikation" névre hallgató tárgy, ahova most szerdán bementem a lakótársammal, és tetszett, amit láttam. Gyakorlatilag az Adobe Illustrator használatát tanultuk. A másik a szakmai angol (kifejezetten gazdaságinformatikusoknak), amit pénteken látogattam, és ez is tetszett... bármilyen vicces, abban a másfél órában több szakmai és matematikai kifejezést tanultam, mint az otthon "szakmai idegen nyelv" által meghirdetett izén fél év alatt. Viszont utóbbi csak 3 kredit, és fel kellene mellé vennem egy bizonyos kategóriájú (2 kredites) tárgyat is, amik közül viszont egyik sem érdekel, ííígy... Gondolkodom rajta, hogy megint több tárgyam legyen, mint alapból, és felvenném mindkettőt. (Előző félévben is így jött a német, ami így utólag belegondolva is jó döntés volt.) Csak ugye így akkor +2 helyett +4 óra jönne minden hétre, kicsit zsúfoltak lennének megint a napjaim. Szerintem pár napot még ülök rajta, ezen a héten bemegyek és meglátom.
Második nekifutás Bár már elsőre is sikerült
Sziasztok!
Sokáig nem írtam, tudom, és valószínűleg most sem fog nagyon megszaladni a dolog. Az első félévnek vége, igazából már három hete, viszont tegnap lettem biztos benne, hogy sikerül összeszednem a minimum teljesítendő krediteket (bár ez még hivatalosan nincs meg, egyelőre a tárgyaim felének tudom az eredményét, ami eléggé vicces, főleg, hogy másfél hét múlva kezdődik a következő félév, és már a héten mindent meg kellett volna tudnom), így valószínűleg megkapom az új szerződést hamarosan, és kezdődhet a következő szemeszter. :)
A vizsgaidőszakról nem írtam, azt most megpróbálom kicsit behozni. Ennyire stresszes vizsgaidőszakom még nem volt, igazából nem is volt még olyan, hogy egy félévre ennyi vizsgás tárgy jutott volna, de a lényeg az, hogy tiszta ideg voltam 2-3 hétig, főleg, hogy az első hetet ágyban fekve töltöttem, mert belázasodtam, beteg voltam, és úgy éreztem, hogy ha elindulnék bárhova, lehet, hogy még a lépcsőházban összeesnék. Nagyon jó volt így készülni a vizsgákra, de elméletileg egyetlen egy tárgyam nem sikerült (ez már biztos), de ugye mivel még 3 vizsgám eredményét nem tudom, így biztosat mondani nehéz. Persze a vizsgák mellett folyamatosan búcsúzkodtunk, mert szépen lassan mindenki ment haza, és alig vagyunk olyanok, akik maradnak a következő félévre az előzőekből.
Most éppen itthon vagyok, mert még tart a 4 hetes szünet, viszont jövőhéten már vissza kell(ene) mennem. (A szerződés nélkül viszont nem nagyon akarok nekiindulni a következő félévnek.) Az eredmények miatt még mindig izgulok, mert addig ugye az ösztöndíjat sem kapom meg, amíg nincs szerződés, utóbbi pedig az eredményektől függ... de talán már csak egy tárgy hiányzik, és akkor megkapjuk a hivatalos dolgokat. Ez a várakozás viszont kikészít.
Oh, mellékesen elköltöztem az egyszemélyes kis lakásomból egy ötszemélyes lakásba, ahol a szoba ugyanúgy privát, minden más közös, viszont picivel olcsóbb, és nem leszek egyedül... Na meg a konyha elég jól fel van szerelve, ami eddig nagyon hiányzott nekem. Eléggé international lakás, mindenki máshonnan jött: van egy lengyel, egy német, egy kolumbiai és egy kínai lakótársam. Beköltözés előtt két embert ismertem, mostmár mindenkit ismerek, és elég jól elleszek szerintem velük. :)
További szép napot, majd jelentkezem! :)
Suli, ünnep, vizsga és miegymás Utólag is B.Ú.É.K.! :)
Üdv, emberek!
Még élek, és itt vagyok, és gyakran fel is nézek - és látom, hogy ezzel lassan egyedül vagyok. Jóóóó sokáig nem írtam, tudom, de nagyon ritka az, hogy úgy éppen tudok rá szánni több időt, és hát... így nem is nagyon teszem. De most mégis itt vagyok, mert nem akarom elhanyagolni az oldalt.
A karácsony előtti időszakban azért nem nagyon írtam, mert az itteni tárgyaim mellett igyekeztem kicsit az otthoniakra is koncentrálni, hogy ami teljesíthető, az teljesítve is legyen. Ez sikerült is. Az otthon felvett 6 tárgyamból (igen, felvettem minden tárgyamat, mert nem gondoltam át a dolgot eléggé) 3 tárgyat sikerült is megcsinálnom, a maradék három pedig nem nagyon teljesíthető úgy, hogy az ember nincs ott. (Drága és/vagy bonyolult programokkal kell elég szellősen leírt feladatokat csinálni - tehát részvétel és segítség nélkül teljesíteni a tárgyat, vagy akár eljutni a vizsgáig elég bajos.)
Na, de a lényeg, hogy három tárgyam mégis sikerült, ezek között van egy ötös is, ami azért ahhoz képest, hogy az órákon nem voltam ott... :D
Na, de szeretnék egy kicsit az itteni dolgokról és az ünnepekről is beszélni.
Az előző bejegyzésem utolsó mondata ez volt: "Jövőhét végén újra Lipcse, akkor viszont talán olyan dolgokat fogunk megnézni, amit múltkor nem láttam.", tehát innen folytatom.
Az elmúlt egy hónap Már-már kezdem felejteni
Ahoy! Régen írtam már, tudom, de egyszerűen vagy időm nincs, vagy éppen kedvem... Lusta dög vagyok, tudom... (Az esetleges elgépelésekért előre is bocsánatot kérek, most értem haza egy buliból.)
Az utolsó bejegyzés óta rengeteg idő eltelt, és történt pár dolog, amik közül néhányra már csak homályosan emlékszem, de igyekszem mindent felidézni.
Előzőleg ugye október 13-án írtam, ami azt jelenti, hogy onnantól kell megpróbálnom felidézni a szép és kevésbé szép emlékeket. Na, október 14-én volt itt egy kisebb buli - talán Erstsemester Party, vagy valami ilyesmi, nem emlékszem pontosan. A lényeg, hogy később érkeztem, és nem sikerült jegyet kapnom - amit amúgy nem is teljesen bánok, hisz elméletileg 6€ körül volt. Aznap este én csak a "bemelegítő" esti bulira mentem el, de nem tagadom, nekem bőven elég volt. Amúgy is csak azért mentem el, hogy ismerkedjek egy kicsit, de persze felvittem a lakásba a pálinkát is, amit még anno kihoztam magammal. Nem sok fogyott, miután az egyik spanyol leányzó beleivott és a többiek látták az arcát. De persze már ezzel is meglett egy indok, hogy például a román cserediákkal beszélgessek, hisz a pálinka valamennyire közös témának bizonyult.
Egy jó buli után nincs is jobb, mint két egymást követő reggelen legkésőbb 7-kor kikelni az ágyból, hogy kényelmesen elkészülhessek, majd elmenjek az iskolába végigülni 2 német és 1 angol nyelvű órát. De túléltem, nagy nehezen.
Mellékesen jegyzem meg, hogy október 14-én reggelre leesett az első hó. Igaz, még aznap el is olvadt, de akkor is, tiszta izgalmas. :D (Képen a reggeli kilátás az ablakomból.)
Ezután, őszinte leszek, fogalmam sincs mi volt. Szerintem azt a hétvégét végigaludtam.
Talán azon a hétvégén merült fel először egy utazás, mint következő hétégi program. Ráadásul Prágába. "Körülbelül 50€", hangzott a "mennyibe fog kerülni?" kérdésre a válasz, így hát persze beleegyeztem, mondom úgysem fogok azon felül sokat költeni. Nem is tévedhettem volna nagyobbat, bár ennek ellenére magát az utat nem bántam meg.
Egészen pontosan október 23-án, pénteken délután indultunk el. Először elvonatoztunk Chemnitzbe, majd ettünk egy picit, és felszálltunk a prágai buszra. Körülbelül két órás volt onnan az út, már este volt, mire sikerült odaérnünk. Elmentünk pénzt váltani, majd elfoglaltunk helyünket a szállón - 2db 8 ágyas szoba, egyik a lányoknak, másik nekünk, fiúknak.
Ezután elmentünk vacsizni (McDonald's), majd haladtunk tovább. Persze út közben kiszúrtam, hogy egy bódénál lehet forralt bort venni, és amint ezt megjegyeztem, szinte mindenki odament, és vett 1-1 pohár bort. Egy hűvös éjszakán jól is esik az embernek. Miután megittuk, elkezdtünk esélyes bulihelyszíneket keresni. Pár helyre benéztünk, végül az egyik bár mellett döntöttünk, és pár órát eltöltöttünk ott, majd visszatértünka szállásra aludni.
|