Vége a félévnek. Legalábbis nekem: van, aki a héten még vizsgázik, de én már másfél hete végeztem. Nagy a boldogság: egy újabb sikeres félév, és csúcspontként sikerült összeszednem egy félév alatt a kettest egy olyan tárgyból, amivel valaki évekig bohóckodik (Számítógép- és távközlési hálózatok). Nekem is második nekifutásra sikerült a vizsga, de sikerült, és büszke is vagyok magamra. Így meg is van a maximális 60 kredit a két félév alatt, amire büszke vagyok. Tény, az átlagom most "csak" 3,33, de nem bánom. Megvan, és ez a lényeg. Amúgy meg, mindenki tudja: a kettesnél jobb jegy nincs, csak szebb. Szóval elég szép ez az átlag. :D
Pont most nézem, hogy ma délelőtt bekerült az utolsó pipa is a leckekönyvbe, ami amúgy egy nem kredites tárgyhoz tartozik, és az elődjének a pipája az első félév vége helyett a második félév elején került be. :D

Amúgy így már hivatalos: nincs semmit, ami az utamba állhatna, amikor az ERASMUS-ról van szó. Semmi. Hihetetlen. Életem eddigi legfontosabb, legjelentősebb, legizgalmasabb része, célja, gyakorlatilag az egyik legnagyobb álmom, úgy néz ki, beteljesül. Szeptember végén megyek Németországba, és talán csak jövő februárban jövök haza legközelebb - bár valószínűleg muszáj lesz előbb, az itteni tárgyaim vizsgái miatt, amit még mindig nem tudom, hogyan fogom megoldani, de ráérek még aggódni. Majd egyeztetek a tanáraimmal, biztos tudunk találni valami megoldást erre.

Van egy tervem: augusztus végén/szeptember elején át fogom kicsit alakítani a blogot, hiszen ha minden jól megy, lesz "rendesen" netem a koliban/szálláson (nem tudom minek nevezzem :D), így majd tudom vezetni az oldalt, és szeretném leírni az élményeimet, hátha ezzel segítek valakinek, akit győzködni kell, hogy jelentkezzen vagy el merjen indulni. Ha sikerül a végéig csinálni az oldalt, akkor minden itt lesz a jelentkezéstől a végéig, legyen jó vagy rossz. Mert biztos lesznek feledhetetlenül jó napjaim, de nehéz pillanatok is.

Nagyon várom. Még három hónap, de teljesen ki vagyok készülve, egész nap csak és kizárólag ez jár a fejemben, gyakorlatilag onnantól kezdve, hogy eldöntöttem, hogy jelentkezem. És egyre jobban izgulok - de nem azért mert félek. Hanem mert már olyan szinten várom, hogy elkezdődjön a kis utazás, hogy az valami hihetetlen. Próbálok nem anyumék idegeire menni, de elég nehézkesen megy: ha nem én hozom fel, akkor ők. Augusztusra az egész család idegbeteg lesz. Talán ők még nálam is jobban izgulnak, nem tudom.

Na, visszaugrok a jelenre: itt a nyár, és jelenleg annyit tudok, hogy pénteken szakestélyre megyek - ami talán az utolsó lesz nekem az évben. Ennyi a konkrét tervem a nyárra. Semmi más. Nyári munkát hiába keresek úgy látszik, a közelben semmit nem találok, messzire meg nem érné meg elmenni, mert amit megkeresnék, azt úgy, ahogy vagy, el is költeném... Nem tudom mi lesz itt. Pedig nem lenne rossz egy kis összeget összeszedni, mert muszáj lesz egy laptopot venni, mire kimegyek, mert ezt már nem tudnám elviselni. Na meg nem ártana valamennyi zsebpénzt összeszedni, mert egy dolog, hogy adnak valamennyit, de annak minimum a fele el fog menni a szállásra, aztán még enni kell, szórakozni kell - mert ha már kint vagyok egy német főiskolán, nem a szobában ülve szeretnék csapvizet szürcsölgetni... Na, majd lesz valahogy.