Vége a félévnek. Legalábbis nekem: van, aki a héten még vizsgázik, de én már másfél hete végeztem. Nagy a boldogság: egy újabb sikeres félév, és csúcspontként sikerült összeszednem egy félév alatt a kettest egy olyan tárgyból, amivel valaki évekig bohóckodik (Számítógép- és távközlési hálózatok). Nekem is második nekifutásra sikerült a vizsga, de sikerült, és büszke is vagyok magamra. Így meg is van a maximális 60 kredit a két félév alatt, amire büszke vagyok. Tény, az átlagom most "csak" 3,33, de nem bánom. Megvan, és ez a lényeg. Amúgy meg, mindenki tudja: a kettesnél jobb jegy nincs, csak szebb. Szóval elég szép ez az átlag. :D
Pont most nézem, hogy ma délelőtt bekerült az utolsó pipa is a leckekönyvbe, ami amúgy egy nem kredites tárgyhoz tartozik, és az elődjének a pipája az első félév vége helyett a második félév elején került be. :D

Amúgy így már hivatalos: nincs semmit, ami az utamba állhatna, amikor az ERASMUS-ról van szó. Semmi. Hihetetlen. Életem eddigi legfontosabb, legjelentősebb, legizgalmasabb része, célja, gyakorlatilag az egyik legnagyobb álmom, úgy néz ki, beteljesül. Szeptember végén megyek Németországba, és talán csak jövő februárban jövök haza legközelebb - bár valószínűleg muszáj lesz előbb, az itteni tárgyaim vizsgái miatt, amit még mindig nem tudom, hogyan fogom megoldani, de ráérek még aggódni. Majd egyeztetek a tanáraimmal, biztos tudunk találni valami megoldást erre.

Az élménybeszámolót leszámítva - mert azt is most írtam - régen nem adtam magamról életjelet. Pedig mostanában szinte pörögnek az események. Nem is tudom, hogy hol kezdjem...

Még valamikor Selmec előtt pár nappal szóltak, hogy a német iskola visszajelzett, így valószínűleg megyek Erasmus-ra, ami annyit tesz, hogy szeptember végétől február végéig a Hochschule Mittweida tanulója (is) leszek. Mostanra már szinte minden el van intézve, még a tárgyakat kell kiválogatnom. Azok a tárgyak... fel van sorolva 54 tantárgy, leírással, mindennel, annak körülbelül a fele olyan, ami a téli félévben van. Na, nekem azokból kell kiválasztanom 5-6 tárgyat, amit tanulni szeretnék. Nehéz, mert van, ami nem érdekel, van, aminek örülök, hogy itt sikerült megcsinálnom, és van olyan, amihez nekem még nincsenek meg az alapok. Ami érdekelne is, az nagyrészt az utóbbi kategóriába esik, jelenleg 2 tárgynál tartok, amit biztos fel szeretnék venni. Egyiket akarom, a másikra pedig jó eséllyel a későbbiekben szükségem lesz.  Na, majd lesz valami.

Itt a vizsgaidősuck. A félévben az év közben teljesíthető 4 tárgyból hármat sikerült megcsinálnom - az informatika ötös, a projektvezetés négyes, a számvitel pedig kettes, köszönöm kérdésed. A bizonyos negyedik tárgyat (név szerint: statisztika) pedig most kedden csináltam meg, és úgy tűnik, a ritka esetek egyike vagyok: elégtelenről javítottam jelesre. Amikor megláttam az eredményt, körülbelül 5 percig nevettem. Hihetetlen.
A két vizsgás tárgy vizsgája múlt pénteken volt. Az egyik (adatbiztonság) sikeres - értsd: kettes -, a másik (szám. és táv. háló.) pedig nem sikerült, így abból mehetek újra. Először most péntekre, azaz holnapra vettem fel a vizsgát, de meggondoltam magam, inkább adok magamnak még egy hetet felkészülni, aztán reménykedem, hogy valamit ér. Nagyon remélem. Bár köztudott nálunk, hogy már azzal is a legjobbak között vagyok, hogy csodával határos módon legelső félévben egyáltalán eljutottam a vizsgáig. Elég nehéz tárgy, de remélem, hogy jövőhéten sikerül.

Ismét megbontom az időrendet, egyszerűen ez a nap eddig... biztos ismerős.

A nap, amikor előbb kelek, mint általában, csak azért, hogy anyu önéletrajzát kicsit átszerkesszem, majd elmenjek kinyomtatni néhány olyan papírral együtt, amire nekem van szükségem. Oké, 9-kor ébresztő, nem vagyok hulla, nagyszerű, ez egy jó nap lesz. Jéé, péntek 13., ez nekem általában szerencsés. Fantaszikus. Felkelek, összeszedem magam, összegyűjtöm a dolgokat, amik kellenek... 9:40, hm, ha ügyes vagyok, 10 órára itthon is leszek. Nafene, a biciklim bent van a garázs mélyén, mindegy, kiszenvedem valahogy. Nagyszerű. Útközben sok emberrel találkozom, jó napom van, mindenkinek mosolyogva köszönök. Egy idegennek elmagyarázom, hogyan jut ki a faluból. Tiszta jó gyerek vagyok ma, biztos velem is történik valami jó. Ó, igen, itt jön, már érze..... PUFF!
--- A bicikli jobb pedálja úgy szépen kitörik a bicikliből, akkorát esem, mint még soha. Ráadásképp ez egy jó forgalmas keresztezódésben, áthaladáskor, amikor jön is 2 autó, akik bár elég messze voltak, hogy ne menjenek át rajtam, de elég közel ahhoz, hogy az esésemet az első sorból nézzék végig, majd jót mosolyogjanak rajtam.
Imádom az életemet, tényleg. Szívem szerint ahogy letoltam az útról a biciklimet, úgy hagytam volna ott. Na mindegy, a dolgomat elintéztem, majd hazajöttem, ma már inkább ki sem mozdulok, mert még elüt a busz.

Ismét sikerült jó sok időt kihagynom az előző írás óta, annak ellenére, hogy elég sok dolog történt, többek között a már akkor is említett összerázó túra. Elég sok emlékem maradt róla, annak ellenére, hogy valamennyi kiesett. Érdekes volt, az tény. A buszozástól kicsit féltem a meséltek alapján, de igazából az odaút nagyon jó volt: végig nótáztunk, az alvó emberekre alkoholos filccel bajszot, szakállat rajzoltak és miegymás. Tipikus diákdolgok. :D

Amúgy az egész úgy indult, hogy előző este before party-t tartottunk, ami abból állt, hogy körülbelül 8 órától hajnalig ittunk, majd felmentem valamikor hajnalban aludni. Fogalmam sincs mikor, de valamennyivel később keltettek, hogy amúgy már majdnem késésben vagyok. Hála a jó égnek ezzel nem voltam egyedül, volt, akit én keltettem fel. Hat óra körül indultunk talán, hogy őszinte legyek, erre már nem emlékszem pontosan, mindegy is. Korán volt, de ennek ellenére elég sok nehéz dolgot nekünk kellett cipelni, majd reggeli torna, aztán indulás. Mint már említettem, elég jó volt az út, ezzel a kis sztorival inkább csak megmagyaráztam az alvó embereket. :D

Útközben meg-megálltunk Mekizni meg ilyenek, de végül megérkeztünk a szállásra, ahol mi, szervezők bezsúfolódtunk egy kilenc személyes szobába. Hozzáteszem, hogy 12-en voltunk, szóval pl két összetolt emeleteságyon aludtunk 7-en. Na mindegy. Mondanom sem kell, hogy a 3 nap csak az ivásról szólt. Néha sikerült aludni is, de minket, elsősöket már hajnali 4-5 óra körül felkeltettek minden nap, hogy menjünk ki, szedjük össze a szemetet, tegyünk rendet, majd tornáztunk egyet, és mehettünk vissza aludni reggeliig. Reggeli után indult a szokásos program estig. A napok így teltek szépen, de igazából tényleg jó volt: összerázódtunk, és ez egy kicsit sem kezdett el elmúlni részemről.

A hazaúton már senki nem firkált senkit, mindenki aludt, egyszer álltunk meg Mekizni, aztán tovább. Mindenki hulla volt. :'D

Egyébként az ott töltött napok alatt végig szakadt az eső, hideg volt, valamint nem volt meleg víz, szóval... hát szerintem senki sem fürdött ezalatt, és mindenki jó rétegesen volt öltözve. Én az átlag kategóriába tartoztam a két pulcsi + kabát összeállítással. Amint megérkeztünk, én felmentem a koleszba és megfürödtem, aztán jöttem haza.

Ismét kihagytam sok, sok, sok, sok, sok, sok napot az előző bejegyzés óta. Egyszerűen nincs időm, nincs energiám írni, pedig még azt sem mondhatom, hogy unalmas lenne az életem manapság. Rohanás van, és örülök annak, ha egy átlagos hétköznapon akad egy szabad órám, amit gépezéssel tölthetek - és többnyire ez az ebédszünetem. Van, amikor még olyankor sincs időm.

Az élet a Dunaújvárosi Főiskolán? Sok dolgot lehet rá mondani, de azt, hogy unalmas... Egy idő után lehet az lesz, de most még közel sem. Főleg úgy, hogy a legtöbb dologból kiveszem a részem - van, amikor nem is úgy, ahogy a többiek (sportnap *khm..*).

Az előző bejegyzés óta rengeteg dolog történt. Többek között az egyik fő szempont az, hogy e hónap első vasárnapján beköltöztem a koliba, így már teljesen ki tudom venni a részem az éjszakai életből, ami azért ennyire nem tűnt tömörnek, amíg csak bejártam. De tényleg. Ha este fél7-ig van órám, akkor is max. 1 órám van arra, hogy egyek, megfürödjek, és elkészüljek, mert fél8 körül már indul is az egész, és bALEKjelöltként szinte kötelező résztvenni a dolgokban. Nem is szinte, hiszen a legtöbb dolog ezzel függ össze.

Az előbb ugye írtam, hogy talán nem mindenből úgy veszem ki a részem, ahogy a többiek... és megemlítettem a sportnapot. Na, amíg a többiek 1 körül odaértek, sportoltak, ettek, és 5 körül hazamentek, és már délben ott voltam egy felsőbbéves kérésére, és ketten összeraktuk a sátrat és a hangcuccot, majd este 6 után szétszedtük. Vagyis a sátrat csak én. Mindegy, nem bánom, szívesen segítettem, meg menet közben én is elmentem ping-pongozni meg miegymás, sőt, ettem is annak ellenére, hogy nem is voltam benne az adott főzőcsapatban. És jól éreztem magam, na meg szereztem némi jó pontot. :)

A lényeg az, hogy nincs ideje unatkozni az embernek, még akkor sem, ha már szeretne. Néha még hétvégére is be vannak szervezve - valamikor kötelező - programok. Ilyenkor azért alapból örülök annak, hogy a hétvége 3 napos, szóval pénteken már nincs sulim, mert hihetetlen milyen jól tud esni egy olyan este, amikor nyugodt az ember, és akkor fekszik le, amikor jól esik. És persze nem kell inni... mert minden este erről szól. Nem bánom, mert tény, hogy egy kis ivászat összehozza az embereket, de na. Kell egy kis pihenő.

Az alcímre kitérve meg csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy a fentebb látható kép igaz. Teljesen. Ha aludni akarsz, akkor vagy életed nincs, vagy megbuksz. Ha jó jegyeket akarsz, nincs életed vagy nem alszol. És persze ha életet akarsz, vagy megbuksz, vagy nem alszol. A hármat szinte lehetetlen összekapcsolni, szinte felüdülés, ha az életet vagy a tanulást kihagyhatod az alvás javára egy napra. :D Na majd beleszokok és beosztom az időmet. :D

Jövőhéten csütörtöktől szombatig egy kis kirándulás lesz Balatonakalira, amihez annyit tudok hozzáfűzni, hogy nem sok emléket várok az előző évi túrák legendái után. 

A hétvégéim egyre sűrűbbek.