Amilyen rosszul indult az első hét, olyan jól lett vége. :D
Már az elején, amikor bementem a szobámba, kiakadtam. Új szobatársak, akiket amúgy már tavaly óta ismerek, de... Nem a szívem csücskei, hogy őszinte legyek. Kemény két éjszakát töltöttem velük, de szerintem koleszos éveim legrosszabb éjszakái voltak.
A 2 velük töltött nap alatt talán hármuk közül az egyikkel váltottam 3-4 mondatot, ha azokat lehet mondatnak hívni. Egyik osztálytársuk - aki amúgy most a szobatársam - annyit mondott, hogy tőlük ne is várjak többet. Szerintem nem hatotta meg őket, hogy szó nélkül kiköltöztem a szobából kedden.
Szóval új szoba, ami kétszemélyes, és elég kényelmesek az ágyak, nem emeletes, így nem fogok megint leesni, mint hétfőn. :D

Egész nyáron a sulin jár az eszem. De tényleg. Főleg most, hogy közeledik az évkezdés. Egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből. Csak arra tudok gondolni, hogy ez lesz az utolsó évem, amit az iskolában töltök. El sem tudom hinni, hogy lényegében már el kellett volna ballagnom. MÁR. Pedig mintha csak pár hónap telt volna el azóta, hogy elballagtam általánosból. És itt vagyok.

Magát a sulit nem várom, a koleszt még annyira sem. Viszont eljön a szalagavatóm, az egyetlen. És egyfolytában csak ez jár a fejemben, hogy itt állok a küszöbön. Most lesz a második, és egyben utolsó ballagásom. Utána érettségi. Fél év múlva el kell döntenem, hogy megyek-e továbbtanulni, és ha igen, hova. Mit kezdjek magammal? Mi szeretnék lenni? Az a baj, hogy ezekre én se tudom a választ. Egy célom van: el innen. El a középiskolából, el akár az országból is. De ahhoz, hogy az utóbbit megvalósítsam, előbb kéne egy szakma... De mi??