Ez a dolog egy ideje nyomja a lelkem, és bár egyre inkább belenyugszom a dologba, még mindig felhúz. Az elején egy kis meséléssel kezdek, hogy érthető legyen, hogy mégis miért volt az a felállás, ami.

Nekem van egy nővérem és egy bátyám. A bátyám 5, a nővérem 3 évvel idősebb nálam, épp ezért a nővéremhez kicsit közelebb állok. Mire belenőttem valamilyen korszakomba, a bátyám pont kilépett belőle, de a nővérem ott volt, így például mindig vele játszottam. Ebből kiindulva én a lányokkal mindig is jobban kijöttem, többségben a mai napig lány barátaim vannak. (Megj.: mint kiderült, ez valamiért indokot ad arra, hogy engem melegnek hisznek, de ez más téma.)
Az a gond ezzel az egésszel, hogy hozzám a lányok a mai napig csak barátként közelednek, esélyem sincs többre...

Szóval... Amikor elkezdtem a gimit, akkor a koleszban összesen ketten voltunk elsősök: Kitti és én. (Ő a sima 4 éves gimire jött, én az 5 éves nyelvire, szóval nem voltunk osztálytársak.) Szerintem valamilyen szinten ez alapozta meg a kapcsolatunkat, hiszen már akkor tudtuk, hogy a későbbiekben mindenki elballag, akit ismerünk, és csak mi leszünk ott egymásnak. Az első 1-2 hétben jóban is lettünk, ilyen gyorsan barátságot még nem kötöttem (bár tény, hogy eleinte én azért is ismerkedtem vele ennyire, mert járni is akartam vele, de volt barátja, igazából azóta mindig). Már az elején jött az, hogy mi legjobb barátok leszünk / vagyunk, és mindent elmondunk egymásnak. Ez igazából így is lett, a barátságunk - szerintem - jól indult, bár a kihasználás jelei már itt is elkezdtek jelentkezni, és ezt rajtam kívül mindenki észrevette...