Tudom, hogy egyszer már megírtam ezt a bejegyzést, még régebben, az előző blogomon, de egyszerűen rossz nézni, hogy hol tartunk még ma is. Mindenfelé azt hallom és azt látom, hogy mindenki leszűr egy bizonyos dolgot a másik ember kinézetéről, és az alapján leírja az egész embert. Pedig szerintem a külső nem minden, sőt. Lehet-e bárkit megítélni egyszerűen a bőrszíne alapján? De még akár az öltözködést is ide lehet mondani, bár tény, hogy ez választott, de néha egyáltalán nem tükrözi azt, hogy milyen is a bizonyos ember. Induljunk ki a „divatmajmokból”, akiket mindenki leír tipikusan nagyképűnek, beképzeltnek, vagy éppenséggel melegnek. Én is követem a divatot valamennyire, attól függ, hogy mi áll nekem jól, ettől függetlenül én az előbb említett három kategória közül egyikbe sem tartozom.

Bár azt sem lehet tagadni, hogy a többség ilyen… Mármint beképzelt és nagyképű. De ez még nem jelenti azt, hogy mindenki, aki így néz ki.

Nem értem... Jó, tény, hogy ha valakire ránézünk, vagy akár csak egy szót is beszélünk vele, akkor kialakul róla egy kép. De ebből kiindulva teljesen leképezni az egész embert, és kitalálni róla olyan dolgokat, amik nem is igazak... És utána ezt elkezdeni terjeszteni? Gyűlölöm az ilyet. Őszintén: Ha valakivel gondom van, vagy esetleg van egy durva elképzelésem, akkor először az illetőt kéne megkérdezni, nem? Az ilyen dolgokból indult pletykák - szerintem - egyszerűen szánalmasak. És ha csak rólam lenne szó...
Igen, én is hallok pletykákat. Elég durva feltételezéseket. Én személy szerint "szeretek" arról tudni, hogy rólam mégis miket beszélnek. Ennél már csak az a jobb, amikor olyat hallok vissza, ami egyáltalán nem igaz. Igen, van ilyen. Lényegében az ilyennel teljesen félreismernek. "Jó tudni!"
Ennél már csak az a jobb, amikor másról hallok pletykákat, amikről alapból tudom, hogy nem igaz. És utána ha esetleg az illető is meghallja, akkor őt is elkapja a röhögőgörcs, hogy ezt honnan szedték. (Vagy lehet nem nevet, hanem inkább ledöbben. Mindkettőt láttam már, és mindkettő megesett velem is.) Nekem is vannak előítéleteim, sőt. Viszont én általában ezeket magamban tartom - legalábbis addig, amíg meg nem győződök róla, hogy igaz-e vagy sem. Ebben az esetben viszont nem kezdem el terjeszteni! Vagyis... Attól függ, hogy a személy ennek hatására milyen mértékben megy össze a szememben. A január eleji esetben elég picikére összement a bizonyos szemét személy.
Ha valakiről kialakul egy kép, akkor szerintem meg kéne ismerni az embert, és meg kéne bizonyosodni a kép igazáról. Én persze utána ezek alapján megítélni. --- Ne a borítója alapján ítéld meg a könyvet!
Én nem hiszek a pletykáknak. Vagyis... A legtöbbnek. Van olyan, aminek tényleg van valóság alapja, ami bizonyított is.

És mi van akkor, ha valakiről kiderül, hogy egy pletyka igaz? Hacsak nem durva pletyka, és nem olyan, ami miatt félni kell az embertől... Miért kéne kerülni? Jó, persze, megváltozik a véleményünk. Viszont ettől nem biztos, hogy feltétlenül rossz ember. Piszkálni, utálni valakit olyan dolog miatt, amiről vagy nem tehet, vagy már nagyon régen volt, egyszeri alkalom, szerintem szánalmas. Ugyanúgy lehet jó, lehet kedves, lehet barátságos. Talán meg is változott. Csak meg kell ismerni.