Ezt a bejegyzést csak azért írom, hogy szóljak, hogy a suli miatt az oldalon milyen változások lesznek.
Suliidőre az oldalt nem akarom bezárni, sőt, olyankor a legjobb, mert ilyenkor jöhet a legtöbb témaötlet, és ilyenkor történhet a legtöbb dolog. Annyi viszont változik az eddigiekhez képest, hogy majd nagyrészt csak hétvégente fogok tudni írni, mert egyrészt a közeli ismerőseim közül senki sem tud a blogomról - vagyis szinte senki, másrészt pedig a koleszos net az vagy van, vagy nincs. Azt sem ígérem, hogy minden hétvégén írok, lehet, hogy lesznek hónapos szünetek is, nem tudom. De próbálok minél többet foglalkozni az oldallal. :)
Olyan fura, hogy holnap költözök be a koleszba... Hihetetlen, hogy hogy elrepült ez a pár hónapnyi nyári szünet. :(

Jó sulikezdést mindenkinek, aki még diák! :)

Ez a dolog egy ideje nyomja a lelkem, és bár egyre inkább belenyugszom a dologba, még mindig felhúz. Az elején egy kis meséléssel kezdek, hogy érthető legyen, hogy mégis miért volt az a felállás, ami.

Nekem van egy nővérem és egy bátyám. A bátyám 5, a nővérem 3 évvel idősebb nálam, épp ezért a nővéremhez kicsit közelebb állok. Mire belenőttem valamilyen korszakomba, a bátyám pont kilépett belőle, de a nővérem ott volt, így például mindig vele játszottam. Ebből kiindulva én a lányokkal mindig is jobban kijöttem, többségben a mai napig lány barátaim vannak. (Megj.: mint kiderült, ez valamiért indokot ad arra, hogy engem melegnek hisznek, de ez más téma.)
Az a gond ezzel az egésszel, hogy hozzám a lányok a mai napig csak barátként közelednek, esélyem sincs többre...

Szóval... Amikor elkezdtem a gimit, akkor a koleszban összesen ketten voltunk elsősök: Kitti és én. (Ő a sima 4 éves gimire jött, én az 5 éves nyelvire, szóval nem voltunk osztálytársak.) Szerintem valamilyen szinten ez alapozta meg a kapcsolatunkat, hiszen már akkor tudtuk, hogy a későbbiekben mindenki elballag, akit ismerünk, és csak mi leszünk ott egymásnak. Az első 1-2 hétben jóban is lettünk, ilyen gyorsan barátságot még nem kötöttem (bár tény, hogy eleinte én azért is ismerkedtem vele ennyire, mert járni is akartam vele, de volt barátja, igazából azóta mindig). Már az elején jött az, hogy mi legjobb barátok leszünk / vagyunk, és mindent elmondunk egymásnak. Ez igazából így is lett, a barátságunk - szerintem - jól indult, bár a kihasználás jelei már itt is elkezdtek jelentkezni, és ezt rajtam kívül mindenki észrevette...