Ismét kihagytam sok, sok, sok, sok, sok, sok napot az előző bejegyzés óta. Egyszerűen nincs időm, nincs energiám írni, pedig még azt sem mondhatom, hogy unalmas lenne az életem manapság. Rohanás van, és örülök annak, ha egy átlagos hétköznapon akad egy szabad órám, amit gépezéssel tölthetek - és többnyire ez az ebédszünetem. Van, amikor még olyankor sincs időm.
Az élet a Dunaújvárosi Főiskolán? Sok dolgot lehet rá mondani, de azt, hogy unalmas... Egy idő után lehet az lesz, de most még közel sem. Főleg úgy, hogy a legtöbb dologból kiveszem a részem - van, amikor nem is úgy, ahogy a többiek (sportnap *khm..*).
Az előző bejegyzés óta rengeteg dolog történt. Többek között az egyik fő szempont az, hogy e hónap első vasárnapján beköltöztem a koliba, így már teljesen ki tudom venni a részem az éjszakai életből, ami azért ennyire nem tűnt tömörnek, amíg csak bejártam. De tényleg. Ha este fél7-ig van órám, akkor is max. 1 órám van arra, hogy egyek, megfürödjek, és elkészüljek, mert fél8 körül már indul is az egész, és bALEKjelöltként szinte kötelező résztvenni a dolgokban. Nem is szinte, hiszen a legtöbb dolog ezzel függ össze.
Az előbb ugye írtam, hogy talán nem mindenből úgy veszem ki a részem, ahogy a többiek... és megemlítettem a sportnapot. Na, amíg a többiek 1 körül odaértek, sportoltak, ettek, és 5 körül hazamentek, és már délben ott voltam egy felsőbbéves kérésére, és ketten összeraktuk a sátrat és a hangcuccot, majd este 6 után szétszedtük. Vagyis a sátrat csak én. Mindegy, nem bánom, szívesen segítettem, meg menet közben én is elmentem ping-pongozni meg miegymás, sőt, ettem is annak ellenére, hogy nem is voltam benne az adott főzőcsapatban. És jól éreztem magam, na meg szereztem némi jó pontot. :)
A lényeg az, hogy nincs ideje unatkozni az embernek, még akkor sem, ha már szeretne. Néha még hétvégére is be vannak szervezve - valamikor kötelező - programok. Ilyenkor azért alapból örülök annak, hogy a hétvége 3 napos, szóval pénteken már nincs sulim, mert hihetetlen milyen jól tud esni egy olyan este, amikor nyugodt az ember, és akkor fekszik le, amikor jól esik. És persze nem kell inni... mert minden este erről szól. Nem bánom, mert tény, hogy egy kis ivászat összehozza az embereket, de na. Kell egy kis pihenő.
Az alcímre kitérve meg csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy a fentebb látható kép igaz. Teljesen. Ha aludni akarsz, akkor vagy életed nincs, vagy megbuksz. Ha jó jegyeket akarsz, nincs életed vagy nem alszol. És persze ha életet akarsz, vagy megbuksz, vagy nem alszol. A hármat szinte lehetetlen összekapcsolni, szinte felüdülés, ha az életet vagy a tanulást kihagyhatod az alvás javára egy napra. :D Na majd beleszokok és beosztom az időmet. :D
Jövőhéten csütörtöktől szombatig egy kis kirándulás lesz Balatonakalira, amihez annyit tudok hozzáfűzni, hogy nem sok emléket várok az előző évi túrák legendái után.
A hétvégéim egyre sűrűbbek.