Ilyen késői órában, zuhanyzás közben elmélkedős kedvemben lettem, és úgy döntöttem, hogy leírom a gondolataimat... Gondolkodtál már rajta, hogy mi miért történik? Én rengeteget. Persze az okok csak később derülnek ki, de például én eléggé meg vagyok győződve róla, hogy minden egyes embernek, akit megismerek, aki kiemelkedik a tömegből, akihez már az első pillanatban sem semlegesen állok hozzá (legyen ez pozitív vagy negatív), valamilyen szerepe van a jövőmben. Persze egy idő után ez megfakulhat, hiszen a sorsunkat bizonyos szinten mégiscsak mi irányítjuk. De a jelek... a jelek igenis ott vannak.

Mint például amikor valami azt súgta, hogy igenis nekem a tesóimat kell követnem a jánoshalmi gimibe... amikor ott bezárt a kollégium.. minden piszkálódás, amin végül felülkerekedtem, és erősebbé tettek. De például a némettanárom is, és szerintem ilyen nem gyakran van, belement abba, hogy igenis felhúzza a németemet B2 szintre, és egy évig heti két alkalommal csak nekem tartott emelt szintű németórát ingyen és bérmentve, rendesen iskolai keretek között. És meggyőzött, amikor fel akartam adni, és én is meggyőztem, amikor majdnem lemondott rólam. Vagy amikor hirtelen felvettem a kapcsolatot egy volt osztálytársammal, minden ok nélkül, majd annyit mesélt a Dunaújvárosi Egyetemről (akkor még Dunaújvárosi Főiskola), hogy végül én is ott kötöttem ki. (Bár ebben szerepe volt annak is, hogy bátyám is ott tanult.)
Pedig annyira máshova akartam menni, de valahogy minden másról kiderült, hogy költséges, vagy nagyon nehéz... pedig az Erasmus lebegett a szemem előtt, ahova felsőoktatási szakképzésről akkor még nem lehetett jelentkezni, de én mégis arra mentem. Láss csodát, épp aznap reggel tették lehetővé, amikor bementem érdeklődni. Érted már?

Kijutottam, teljesült a vágyam, megláttam, hogy minden mennyivel jobb. Pont kijöttem az ösztöndíjból, ami szerintem nem sokszor fordul elő - de persze a jelekre figyeltem itt is... Angliában nem fogadtak volna, Spanyolországban nem volt gazdaságinformatika... A két német intézmény közül pedig az jött le, amikor érdeklődtem, hogy a mittweidai iskolát jobban preferálják.

Hm, elég régen sikerült utoljára írnom valamit. Kicsit érdekesen jött ki, hogy utoljára pont a kórházból blogoltam. Nyugi, túléltem, kihevertem, szerintem még életemben nem sikerült úgy kialudnom magam mint akkor (lehet vissza kellene menni... hm).

Az utolsó bejegyzés még az Erasmus blogban [klikk] volt, tavaly április végefelé. Azóta elég sok dolog történt: vége lett az Erasmusnak, sajnos. A mai napig visszasírom, nagyon hiányzik az az élet, az egyetem, a barátok, a környezet. Úgy minden. Nem nagyon tudom magam túltenni a dolgon. 

Amióta itthon vagyok, folyamatosan az egyetemmel foglalkozom. Hazajöttem, és 1,5 hét múlva elkezdtem a 14 hetes gyakorlatomat, amit kis szünetekkel megszakítva december elejéig csináltam. Közben elkezdtem írni a szakdolgozatot, amit - mivel későn sikerült nekiállnom - csak jelen félévben, május elején sikerült befejeznem, beköttetnem és leadnom. Decemberben néhány napra meglátogattam a legjobb barátomat Grazban (hiszen ő osztrák).

Egyszer még ősszel megcsináltam a Test Deutsch als Fremdsprache (röv. TestDaF) nevezetű német nyelvvizsgát, ami kifejezetten arra van, hogy ezzel német és osztrák iskolákba felvesznek, amennyiben jól teljesít az ember - sajnos a szóbeli elég... khm... érdekesen alakult, így éppen nem sikerült elérnem a kívánt szintet, így ezzel egy szimpatikus osztrák egyetemre sajnos nem kerülhetek be. Éppen ezért múlthéten ismét nekifutottam, ám ezúttal a Goethe-Zertifikat C1 szintű nyelvvizsgát csináltam, mert lehet, hogy az írásbeli valamivel nehezebb (szélesebb körben fordulnak elő témák, hiszen a TestDaF nagyrészt iskolához bizonyos szinten köthető szövegeket, szituációkat hoz fel), viszont a szóbeli vizsga menete sokkal könnyebb. Az eredményre még 1,5-2 hetet várnom kell, de reménykedem a legjobbakban.

Jelenleg a záróvizsgára készülök, ami június 12-én lesz, és nagyon nem könnyítik meg a dolgunkat, hiszen a 3 részből jelenleg egyetlen olyan van, amire tényleg tudunk készülni is. Na majd az utolsó pillanatokban.

Az utóbbi napokban gondolkodtam rajta, hogy mondjuk le kellene cserélni a designt, meg újra el kellene kezdeni blogolni. Utóbbira most sikerült rávennem magam, előbbire viszont most nincs lélekerőm, pedig ha nem is egy nap alatt, de azért valahogy beosztva egy kicsit le is köthetném magam, kicsit elterelném a dolgolataimat, de... Na mindegy, majd a vizsga után lehet több kedvem lesz.

Van még itt amúgy valaki? A statisztika szerint néhány ember még feljár, de... hát, kíváncsi vagyok. :D Van kérdés?

Durva, sokkal gyorsabban telik az idő, mint vártam. Nem baj, nem bánom, maradjon is így, már teljesen lázban égek.

Régen írtam. Nagyon régen. Azóta történtek dolgok, igazából semmi komoly, de na. Azért az eddigi nyaraimhoz képest ezt egész eseménydúsnak mondhatom. Párszor megfordultam Szegeden - apumnak bent kellett aludnia az alvásklinikán, és én mentem vele, unokatesóméknál laktam. Ez kétszer volt, két egymást követő héten, igazából el is voltam. Mivel pont a névnapomra esett a második kiruccanás, így (meglepetésként) kaptam egy Devergo cipőt. Elég jó, nekem nagyon tetszik, és hát ajándék volt, ráadásul úgy nem is nagyon számoltam rá, hogy kapok valami ilyesmit, mert ugye elmentünk az Árkádba, de hát előző héten is, amikor még nem került szóba, hogy következő héten vissza kell menni, és akkor nem vettünk semmit, csak megkajáltunk meg kicsit körbejártuk a plázát.

Igazából a dolgok akkor pörögtek fel kicsit, amikor bátyám hazajött. Voltunk Dunaújban, mert be kellett mennem aláírni az Erasmus+ szerződést, aztán ha már ott voltunk, vettem sátrat, mert hétvégén nyaraltunk. Régi koleszosok - vagyis annyira nem régi, igazából olyanok, akik ott voltak, amikor bátyám is, meg ugye akkor is ott volt még közülük pár ember, amikor én is már oda jártam. Szóval nem idegenek. Nem az én társaságom teljesen, de nem idegenek. 3 napot voltunk ott, Tompa mellett, nagyon jól el is voltam. A sátramat kicsit szerencsétlenül raktam össze, aztán lusta voltam szétszedni, de hát kibírta azt a pár napot, szóval nem volt gond. Még a vihart is átvészeltem benne, enyhe halálfélelemmel. :D

Vége a félévnek. Legalábbis nekem: van, aki a héten még vizsgázik, de én már másfél hete végeztem. Nagy a boldogság: egy újabb sikeres félév, és csúcspontként sikerült összeszednem egy félév alatt a kettest egy olyan tárgyból, amivel valaki évekig bohóckodik (Számítógép- és távközlési hálózatok). Nekem is második nekifutásra sikerült a vizsga, de sikerült, és büszke is vagyok magamra. Így meg is van a maximális 60 kredit a két félév alatt, amire büszke vagyok. Tény, az átlagom most "csak" 3,33, de nem bánom. Megvan, és ez a lényeg. Amúgy meg, mindenki tudja: a kettesnél jobb jegy nincs, csak szebb. Szóval elég szép ez az átlag. :D
Pont most nézem, hogy ma délelőtt bekerült az utolsó pipa is a leckekönyvbe, ami amúgy egy nem kredites tárgyhoz tartozik, és az elődjének a pipája az első félév vége helyett a második félév elején került be. :D

Amúgy így már hivatalos: nincs semmit, ami az utamba állhatna, amikor az ERASMUS-ról van szó. Semmi. Hihetetlen. Életem eddigi legfontosabb, legjelentősebb, legizgalmasabb része, célja, gyakorlatilag az egyik legnagyobb álmom, úgy néz ki, beteljesül. Szeptember végén megyek Németországba, és talán csak jövő februárban jövök haza legközelebb - bár valószínűleg muszáj lesz előbb, az itteni tárgyaim vizsgái miatt, amit még mindig nem tudom, hogyan fogom megoldani, de ráérek még aggódni. Majd egyeztetek a tanáraimmal, biztos tudunk találni valami megoldást erre.

Az élménybeszámolót leszámítva - mert azt is most írtam - régen nem adtam magamról életjelet. Pedig mostanában szinte pörögnek az események. Nem is tudom, hogy hol kezdjem...

Még valamikor Selmec előtt pár nappal szóltak, hogy a német iskola visszajelzett, így valószínűleg megyek Erasmus-ra, ami annyit tesz, hogy szeptember végétől február végéig a Hochschule Mittweida tanulója (is) leszek. Mostanra már szinte minden el van intézve, még a tárgyakat kell kiválogatnom. Azok a tárgyak... fel van sorolva 54 tantárgy, leírással, mindennel, annak körülbelül a fele olyan, ami a téli félévben van. Na, nekem azokból kell kiválasztanom 5-6 tárgyat, amit tanulni szeretnék. Nehéz, mert van, ami nem érdekel, van, aminek örülök, hogy itt sikerült megcsinálnom, és van olyan, amihez nekem még nincsenek meg az alapok. Ami érdekelne is, az nagyrészt az utóbbi kategóriába esik, jelenleg 2 tárgynál tartok, amit biztos fel szeretnék venni. Egyiket akarom, a másikra pedig jó eséllyel a későbbiekben szükségem lesz.  Na, majd lesz valami.

Itt a vizsgaidősuck. A félévben az év közben teljesíthető 4 tárgyból hármat sikerült megcsinálnom - az informatika ötös, a projektvezetés négyes, a számvitel pedig kettes, köszönöm kérdésed. A bizonyos negyedik tárgyat (név szerint: statisztika) pedig most kedden csináltam meg, és úgy tűnik, a ritka esetek egyike vagyok: elégtelenről javítottam jelesre. Amikor megláttam az eredményt, körülbelül 5 percig nevettem. Hihetetlen.
A két vizsgás tárgy vizsgája múlt pénteken volt. Az egyik (adatbiztonság) sikeres - értsd: kettes -, a másik (szám. és táv. háló.) pedig nem sikerült, így abból mehetek újra. Először most péntekre, azaz holnapra vettem fel a vizsgát, de meggondoltam magam, inkább adok magamnak még egy hetet felkészülni, aztán reménykedem, hogy valamit ér. Nagyon remélem. Bár köztudott nálunk, hogy már azzal is a legjobbak között vagyok, hogy csodával határos módon legelső félévben egyáltalán eljutottam a vizsgáig. Elég nehéz tárgy, de remélem, hogy jövőhéten sikerül.