Hm, hogyan is foglalhatnám össze egyszerűen az elmúlt időszakot. Eléggé hullámzóan telt. Legutóbbi mesélős bejegyzésemben ugye említettem, hogy egy héttel előtte nyelvvizsgáztam. Ezúttal 72%-os eredménnyel sikerült is szereznem egy felsőfokú (C1) nyelvvizsgát, ami elegendő ahhoz, hogy bekerülhessek egy osztrák egyetemre. ^^
Kb 1,5 hete nagynehezen fel is jutottam Budapestre, hogy elhozzam a bizonyítványt, de azt valahogy elfelejtették az eredeti emailben közölni, hogy az államilag elfogadott magyar nyelvű bizonyítványra még várni kell, amiért végül a héten lehet menni. Pénteken buszozhatok fel újra.. juhú.

Szintén említettem a záróvizsgát, amire inkább nem szeretnék kitérni. :) Legalább a szakdolgozatomnak jó lett az eredménye, aminek örülök, hiszen 2 félév alatt sikerült nagynehezen összehozni valamit, ami használható és értékelhető is lett. ^^ Félsiker.

Hogy mivel töltöm a nyaram? Jelenleg átmenetileg egy dohányboltban helyettesítek valakit, ami annyit takar, hogy néhány hétig heti 3-4 napot bejárok, korán kelve, egész nap. Fárasztó tud ám lenni. Emellett éppen Ausztriában keresek munkát a nyárra, amiből majd az első 1-2 hónapban el tudok lenni az egyetemen: nyáron összeszedném a koli árát és még mellette abból a pénzből élni is tudnék egy ideig. Csaj jöjjön össze valami.

Szeretnék többet írni. Szeretnék hosszabb bejegyzéseket és gyakrabban kirakni. De nem megy. Nincs időm, nincs miről írnom.. :\

Hm, elég régen sikerült utoljára írnom valamit. Kicsit érdekesen jött ki, hogy utoljára pont a kórházból blogoltam. Nyugi, túléltem, kihevertem, szerintem még életemben nem sikerült úgy kialudnom magam mint akkor (lehet vissza kellene menni... hm).

Az utolsó bejegyzés még az Erasmus blogban [klikk] volt, tavaly április végefelé. Azóta elég sok dolog történt: vége lett az Erasmusnak, sajnos. A mai napig visszasírom, nagyon hiányzik az az élet, az egyetem, a barátok, a környezet. Úgy minden. Nem nagyon tudom magam túltenni a dolgon. 

Amióta itthon vagyok, folyamatosan az egyetemmel foglalkozom. Hazajöttem, és 1,5 hét múlva elkezdtem a 14 hetes gyakorlatomat, amit kis szünetekkel megszakítva december elejéig csináltam. Közben elkezdtem írni a szakdolgozatot, amit - mivel későn sikerült nekiállnom - csak jelen félévben, május elején sikerült befejeznem, beköttetnem és leadnom. Decemberben néhány napra meglátogattam a legjobb barátomat Grazban (hiszen ő osztrák).

Egyszer még ősszel megcsináltam a Test Deutsch als Fremdsprache (röv. TestDaF) nevezetű német nyelvvizsgát, ami kifejezetten arra van, hogy ezzel német és osztrák iskolákba felvesznek, amennyiben jól teljesít az ember - sajnos a szóbeli elég... khm... érdekesen alakult, így éppen nem sikerült elérnem a kívánt szintet, így ezzel egy szimpatikus osztrák egyetemre sajnos nem kerülhetek be. Éppen ezért múlthéten ismét nekifutottam, ám ezúttal a Goethe-Zertifikat C1 szintű nyelvvizsgát csináltam, mert lehet, hogy az írásbeli valamivel nehezebb (szélesebb körben fordulnak elő témák, hiszen a TestDaF nagyrészt iskolához bizonyos szinten köthető szövegeket, szituációkat hoz fel), viszont a szóbeli vizsga menete sokkal könnyebb. Az eredményre még 1,5-2 hetet várnom kell, de reménykedem a legjobbakban.

Jelenleg a záróvizsgára készülök, ami június 12-én lesz, és nagyon nem könnyítik meg a dolgunkat, hiszen a 3 részből jelenleg egyetlen olyan van, amire tényleg tudunk készülni is. Na majd az utolsó pillanatokban.

Az utóbbi napokban gondolkodtam rajta, hogy mondjuk le kellene cserélni a designt, meg újra el kellene kezdeni blogolni. Utóbbira most sikerült rávennem magam, előbbire viszont most nincs lélekerőm, pedig ha nem is egy nap alatt, de azért valahogy beosztva egy kicsit le is köthetném magam, kicsit elterelném a dolgolataimat, de... Na mindegy, majd a vizsga után lehet több kedvem lesz.

Van még itt amúgy valaki? A statisztika szerint néhány ember még feljár, de... hát, kíváncsi vagyok. :D Van kérdés?

Vége a félévnek. Legalábbis nekem: van, aki a héten még vizsgázik, de én már másfél hete végeztem. Nagy a boldogság: egy újabb sikeres félév, és csúcspontként sikerült összeszednem egy félév alatt a kettest egy olyan tárgyból, amivel valaki évekig bohóckodik (Számítógép- és távközlési hálózatok). Nekem is második nekifutásra sikerült a vizsga, de sikerült, és büszke is vagyok magamra. Így meg is van a maximális 60 kredit a két félév alatt, amire büszke vagyok. Tény, az átlagom most "csak" 3,33, de nem bánom. Megvan, és ez a lényeg. Amúgy meg, mindenki tudja: a kettesnél jobb jegy nincs, csak szebb. Szóval elég szép ez az átlag. :D
Pont most nézem, hogy ma délelőtt bekerült az utolsó pipa is a leckekönyvbe, ami amúgy egy nem kredites tárgyhoz tartozik, és az elődjének a pipája az első félév vége helyett a második félév elején került be. :D

Amúgy így már hivatalos: nincs semmit, ami az utamba állhatna, amikor az ERASMUS-ról van szó. Semmi. Hihetetlen. Életem eddigi legfontosabb, legjelentősebb, legizgalmasabb része, célja, gyakorlatilag az egyik legnagyobb álmom, úgy néz ki, beteljesül. Szeptember végén megyek Németországba, és talán csak jövő februárban jövök haza legközelebb - bár valószínűleg muszáj lesz előbb, az itteni tárgyaim vizsgái miatt, amit még mindig nem tudom, hogyan fogom megoldani, de ráérek még aggódni. Majd egyeztetek a tanáraimmal, biztos tudunk találni valami megoldást erre.

Az élménybeszámolót leszámítva - mert azt is most írtam - régen nem adtam magamról életjelet. Pedig mostanában szinte pörögnek az események. Nem is tudom, hogy hol kezdjem...

Még valamikor Selmec előtt pár nappal szóltak, hogy a német iskola visszajelzett, így valószínűleg megyek Erasmus-ra, ami annyit tesz, hogy szeptember végétől február végéig a Hochschule Mittweida tanulója (is) leszek. Mostanra már szinte minden el van intézve, még a tárgyakat kell kiválogatnom. Azok a tárgyak... fel van sorolva 54 tantárgy, leírással, mindennel, annak körülbelül a fele olyan, ami a téli félévben van. Na, nekem azokból kell kiválasztanom 5-6 tárgyat, amit tanulni szeretnék. Nehéz, mert van, ami nem érdekel, van, aminek örülök, hogy itt sikerült megcsinálnom, és van olyan, amihez nekem még nincsenek meg az alapok. Ami érdekelne is, az nagyrészt az utóbbi kategóriába esik, jelenleg 2 tárgynál tartok, amit biztos fel szeretnék venni. Egyiket akarom, a másikra pedig jó eséllyel a későbbiekben szükségem lesz.  Na, majd lesz valami.

Itt a vizsgaidősuck. A félévben az év közben teljesíthető 4 tárgyból hármat sikerült megcsinálnom - az informatika ötös, a projektvezetés négyes, a számvitel pedig kettes, köszönöm kérdésed. A bizonyos negyedik tárgyat (név szerint: statisztika) pedig most kedden csináltam meg, és úgy tűnik, a ritka esetek egyike vagyok: elégtelenről javítottam jelesre. Amikor megláttam az eredményt, körülbelül 5 percig nevettem. Hihetetlen.
A két vizsgás tárgy vizsgája múlt pénteken volt. Az egyik (adatbiztonság) sikeres - értsd: kettes -, a másik (szám. és táv. háló.) pedig nem sikerült, így abból mehetek újra. Először most péntekre, azaz holnapra vettem fel a vizsgát, de meggondoltam magam, inkább adok magamnak még egy hetet felkészülni, aztán reménykedem, hogy valamit ér. Nagyon remélem. Bár köztudott nálunk, hogy már azzal is a legjobbak között vagyok, hogy csodával határos módon legelső félévben egyáltalán eljutottam a vizsgáig. Elég nehéz tárgy, de remélem, hogy jövőhéten sikerül.

Az előző bejegyzésben említett dolgok - apró eltéréssel - megtörténtek, és bár nem minden alakult a legjobban, de nem is lett rossz a vége egyelőre. A ZH-k elmentek, egyik sem lett túl fényes, de jobb lett, mint a semmi. Terveim között szerepel egy kis javítgatás, majd meglátom, hogy mik a lehetőségeim.

Inkább kitérek a többire: bALEKvizsga. Áááh, első este egyetlen embert engedtek át, és egy másikat is terveztek, csak nem számoltak azzal, hogy az akkor feltett kérdésekre mind a hárman tudunk így vagy úgy válaszolni, szóval egy óra szenvedés után - mivel lejárt az idő - senki nem ment át. Hajnali 3-ig tartott aznap a felelés, és tiszta ideg voltam, végül jót aludtam. Másnap az aznap esti felelés miatt 3 órámat lógtam el, hogy tanulhassak, ne kelljen sokáig felelnem. Igazából sikeres volt a dolog, hiszen az első olyan körben, amikor már komoly kérdéseket tettek fel, át is mentünk egyszerre hárman. Éjfél előtt pár perccel. Miután kereszt szüleim odajöttek, gratuláltak, észrevették, hogy úgy remegek, mint a fene, így hát "anyu" megkérte "aput", hogy vigyen el engem meg a másik "fiát" inni egy kicsit, hogy lenyugodjunk. Igazából sikeres volt, utána olyan nyugodt voltam, mint az utóbbi időben soha. Nagy megkönnyebbülés, egy kis alkohollal keverve.

Nem is kell mondanom szerintem, hogy mivel szerdán - vagyis már inkább csütörtökön - hajnali 4-ig tartott a vizsga, majd elmentünk a bizottsággal ünnepelni, így az aznapi órákat inkább kihagytam, hazabuszoztam reggel és átaludtam a napot.

November 21-én volt a gólyabál. Nem nagyon részletezném, elég jó volt. Jót beszélgettem, jót táncoltam, összességében jól mulattam.

Aztán jött november 22., a Szervező bALEKkeresztelő szakestély. Nem tudom mennyire szabadna belemennem a részletekbe, nem is nagyon akarom kifejteni a dolgot. a lényeg az, hogy kisebb-nagyobb "feladatok" után megkeresztelt az elnököm [kép], megkaptam az első kupám, valamint a keresztlevelem, alias nevemmel együtt. Teljes nevem most már nem más, mint "T. Roland alias SILENCEman, avagy a hányáS neKem nEm megy!", melyet kedves kereszt szüleim (tényleg kedvesek, még mielőtt valaki mást hisz, nem hiába választottam őket :D) adtak nekem.

A szakest után jött egy kis "buli", fényképezkedések, ahol mindenki csinált közös képet újdolsült szüleivel [kép] (megj.: a lány a keresztapám, a srác pedig a keresztanyám), majd elmentünk Leopoldhoz, ahol a szülők is megkereszteltek minket [kép]. Az ingem azóta sincs kimosva, csak kiszellőztetve, így talán már nem büdös, de gyönyörűen néz ki: aláírások, piamaradványok. Örök emlék marad. :)

Egyébként - visszakanyarodva a sulira - bevprogból az utolsó ZH megírása után jelenleg 2 ponttal csúsztam le az ötösről, így remélhetőleg az utolsót újraírva meglesz, legalább ez. A többi tárgy még mindig billeg szépen, de remélhetőleg sikeres félévet zárok majd. A két vizsgás tárgyammal (matek I., közgtan I.) jelenleg hadilábon állok, de remélhetőleg nem lesz gondom belőle. Angolból és munkaerőpiaci, komm... jobbanjárunkhanemíromvégigatárgynevétből pedig majd kiderül, hogy hogyan alakulnak a dolgaim. Angol meglesz, csak az a kérdés, hogy hányas, a másik pedig... remélem meglesz. Ehj...