Az előző bejegyzésben említett dolgok - apró eltéréssel - megtörténtek, és bár nem minden alakult a legjobban, de nem is lett rossz a vége egyelőre. A ZH-k elmentek, egyik sem lett túl fényes, de jobb lett, mint a semmi. Terveim között szerepel egy kis javítgatás, majd meglátom, hogy mik a lehetőségeim.

Inkább kitérek a többire: bALEKvizsga. Áááh, első este egyetlen embert engedtek át, és egy másikat is terveztek, csak nem számoltak azzal, hogy az akkor feltett kérdésekre mind a hárman tudunk így vagy úgy válaszolni, szóval egy óra szenvedés után - mivel lejárt az idő - senki nem ment át. Hajnali 3-ig tartott aznap a felelés, és tiszta ideg voltam, végül jót aludtam. Másnap az aznap esti felelés miatt 3 órámat lógtam el, hogy tanulhassak, ne kelljen sokáig felelnem. Igazából sikeres volt a dolog, hiszen az első olyan körben, amikor már komoly kérdéseket tettek fel, át is mentünk egyszerre hárman. Éjfél előtt pár perccel. Miután kereszt szüleim odajöttek, gratuláltak, észrevették, hogy úgy remegek, mint a fene, így hát "anyu" megkérte "aput", hogy vigyen el engem meg a másik "fiát" inni egy kicsit, hogy lenyugodjunk. Igazából sikeres volt, utána olyan nyugodt voltam, mint az utóbbi időben soha. Nagy megkönnyebbülés, egy kis alkohollal keverve.

Nem is kell mondanom szerintem, hogy mivel szerdán - vagyis már inkább csütörtökön - hajnali 4-ig tartott a vizsga, majd elmentünk a bizottsággal ünnepelni, így az aznapi órákat inkább kihagytam, hazabuszoztam reggel és átaludtam a napot.

November 21-én volt a gólyabál. Nem nagyon részletezném, elég jó volt. Jót beszélgettem, jót táncoltam, összességében jól mulattam.

Aztán jött november 22., a Szervező bALEKkeresztelő szakestély. Nem tudom mennyire szabadna belemennem a részletekbe, nem is nagyon akarom kifejteni a dolgot. a lényeg az, hogy kisebb-nagyobb "feladatok" után megkeresztelt az elnököm [kép], megkaptam az első kupám, valamint a keresztlevelem, alias nevemmel együtt. Teljes nevem most már nem más, mint "T. Roland alias SILENCEman, avagy a hányáS neKem nEm megy!", melyet kedves kereszt szüleim (tényleg kedvesek, még mielőtt valaki mást hisz, nem hiába választottam őket :D) adtak nekem.

A szakest után jött egy kis "buli", fényképezkedések, ahol mindenki csinált közös képet újdolsült szüleivel [kép] (megj.: a lány a keresztapám, a srác pedig a keresztanyám), majd elmentünk Leopoldhoz, ahol a szülők is megkereszteltek minket [kép]. Az ingem azóta sincs kimosva, csak kiszellőztetve, így talán már nem büdös, de gyönyörűen néz ki: aláírások, piamaradványok. Örök emlék marad. :)

Egyébként - visszakanyarodva a sulira - bevprogból az utolsó ZH megírása után jelenleg 2 ponttal csúsztam le az ötösről, így remélhetőleg az utolsót újraírva meglesz, legalább ez. A többi tárgy még mindig billeg szépen, de remélhetőleg sikeres félévet zárok majd. A két vizsgás tárgyammal (matek I., közgtan I.) jelenleg hadilábon állok, de remélhetőleg nem lesz gondom belőle. Angolból és munkaerőpiaci, komm... jobbanjárunkhanemíromvégigatárgynevétből pedig majd kiderül, hogy hogyan alakulnak a dolgaim. Angol meglesz, csak az a kérdés, hogy hányas, a másik pedig... remélem meglesz. Ehj...

Tudom, már rég írtam. Nincs miről. Illetve talán lenne, de az nem ér meg egy bejegyzést. Vagy a rövid bejegyzések is érnek valamit? Mindegy.

Az utóbbi egy hónapban nem sok dolog történt, bár azért a semminél több volt. Már nem is nagyon emlékszem arra, hogy az előző bejegyzés után mik történtek, de megpróbálok pár dolgot feleleveníteni.

Múlt hónap végén volt anyum szülinapja. Furcsa volt úgy ünnepelni, hogy egyik tesóm sem volt itthon. Bátyámat már megszoktam, de nővérem nélkül még mindig fura az élet, főleg így a nyár. Unalmas. Unalmasabb, mint amúgy, pedig eddig sem pörgött az életem. De nincs kivel elmászkálni, nincs kivel beszélgetni. Egyedül vagyok. Amúgy a szülinapból szinte csak a tortára emlékszem: dobos torta volt. Ez anyu kedvence. Nem volt nagy kaja, soha nincs, de ennyire kevesen már rég voltunk. Négyen ültünk az asztalnál. Általában öten, vagy hatan vagyunk, de most négyen voltunk. Fura.