Egész nyáron a sulin jár az eszem. De tényleg. Főleg most, hogy közeledik az évkezdés. Egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből. Csak arra tudok gondolni, hogy ez lesz az utolsó évem, amit az iskolában töltök. El sem tudom hinni, hogy lényegében már el kellett volna ballagnom. MÁR. Pedig mintha csak pár hónap telt volna el azóta, hogy elballagtam általánosból. És itt vagyok.

Magát a sulit nem várom, a koleszt még annyira sem. Viszont eljön a szalagavatóm, az egyetlen. És egyfolytában csak ez jár a fejemben, hogy itt állok a küszöbön. Most lesz a második, és egyben utolsó ballagásom. Utána érettségi. Fél év múlva el kell döntenem, hogy megyek-e továbbtanulni, és ha igen, hova. Mit kezdjek magammal? Mi szeretnék lenni? Az a baj, hogy ezekre én se tudom a választ. Egy célom van: el innen. El a középiskolából, el akár az országból is. De ahhoz, hogy az utóbbit megvalósítsam, előbb kéne egy szakma... De mi??

Eredetileg informatikus akartam lenni. Ez elég tág fogalom, ehhez az első célom egy informatika érettségi lenne... vagyis... lett volna.
A drága iskolámnak hatalmas tapsvihar jár, amiért az egyetlen tervemnek is keresztbe tettek. Harmadikban megkaptuk az iskola legeslegjobb infótanárát. Egyszerűen tökéletes volt, gyorsan is haladtunk, pedig senkit sem hagytunk le. De persze az öröm nem tartott soká: utolsó 3 hónapra megkaptunk egy olyan tanárt, akinél okosabb vagyok. Az előzővel épp az adatbáziskezelésnél tartottunk, erre bumm, jött Uborka (igen, ez a beceneve), és az adatbáziskezelésre ráhelyezett egy nagy adag semmit, aztán hatalmas rohanással mentünk a programozásra. Free Pascal ....... ez most komoly? Bevallom, a programozáshoz a mai napig nem értek semennyire, vagy még annyira se, de... OKOSABB VAGYOK ENNÉL A TANÁRNÁL! Eleinte diktálta, írta a táblára a dolgokat, persze ő is könyvből másolta, néha hibásan (!), de na. Később megkaptuk feladatnak, hogy na, akkor mi, saját tudásunk alapján csináljuk meg ezt meg ezt. Hihetetlen, szinte mindenkinek sikerült, még a leghülyébbnek is, aki ráadásul az informatikával soha a büdös életben nem akar semmit kezdeni. Ha volt valakinek hibája (ez általában 1-2 elírást jelentett), a tanár 10 percig kereste, könyvvel a kezében. És utána eljött a pillanat, amikor rájöttem, hogy okosabb vagyok a tanáromnál: odamentem, el se kellett olvasnom az egészet, egyből megtaláltam a hibát, amit a tanár, könyvvel, 10 percen át keresett. Na, ez a szégyen.

Mivel abban az évben kellett faktot választani, sokakban felmerült, hogy az infó lesz a választott tárgy. (Ez a sok kb. fél osztályt jelenti.) De amikor kiderült, hogy az Ubi lesz a tanár... Hirtelen megnőtt mindenkinek az érdeklődése a földrajz iránt. Így lett a 22 fős osztály 14 tagjának választott tárgya a föci.
(Eljött a negyedik év is.) Hogy az infót hányan választottunk? Öten. Ezzel megkaptuk volna a jobb tanárt, de hát... Egy valaki megbukott, egy elment másik suliba, ketten pedig visszamondták, mert nekik így is megvolt az óraszámuk. Szóval maradtam én, egyedül, aki komolyan gondolta a dolgot. A tanár azt mondta, hogy akkor majd küld feladatokat, és segít felkészülni az előrehozott érettségire. Ez abból állt, hogy kellett neki küldenem egy e-mailt, hogy hova küldheti a feladatokat. Én a saját részemet megtettem, de a tanár válaszát azóta is, azaz szeptember második hete óta várom. Még mindig semmi.
Sokan meglepődtek (köztük a némettanárom és a jelenlegi osztályfőnököm is), hogy miért nem mentem oda a tanárhoz, és szóltam neki. De most őszintén: elvette a kedvem az informatikától, teljesen. Ha a tanár konkrétan le se szarja az egyetlen előrehozott érettségizőt, akinek ezek alapján valószínűleg tervei is lennének a tárggyal, azzal a tárggyal, amit valószínűleg a tanár azért választott, mert szereti... És leszarja azt, hogy én ebből érettségizni akarok, pedig én a saját kezdeti részemet megtettem. Nektek nem venné el a kedveteket? Amikor bementek egy olyan órára, ami érdekelne, de a tanár nem akarja megtanítani valami oknál fogva... Haragszom rá. És ami érdekes, szeptember után egy ideig nem nagyon láttam, lehet, hogy véletlen, de ki tudja, pedig bent volt tanítani... Utána meg vissza sem köszönt, pedig ritka, hogy én egy embernek 2-3 alkalomnál többször köszönök úgy, hogy ő nem reagál rá, de neki mindig, minden találkozásnál. Köszönöm szépen.

Sokan mondták, és gondolkodom is rajta, hogy idén, év elején menjek oda, és kérjem meg, hogy most készítsen fel, de tényleg, csak nem tudom, hogy mennyire lenne jó ötlet 6 tárgyból érettségizni, amiből ráadásul az egyik (német) emelt... Lehet nem bírnám. + Az infótól tényleg elment a kedvem.

És ez még csak az informatika volt... Soroljam a többit is? :D

Amin ki vagyok még akadva, az a matek. Az előző matektanárom, aki amúgy nem volt a legjobb, de már lényegtelen, felmondott. Megy tanítani máshova. Hogy ki kapunk: Uborkáát. Istenem, az a nő... Ő az, akinek tényleg annyi esze van, amennyi látszik. Szerintetek mennyi lehet, ha az a beceneve, hogy Uborka? Megjegyzem, nem mi találtuk ki, a suli össze diákja, sőt, még néhány tanár is így hívja titokban (vagy legalábbis ha mi így említjük, tudják, hogy kire gondolunk), de ő fel sem fogja, és ez a legjobb az egészben.
Mint évekkel ezelőtt megtudtam, a név onnan ered, hogy "uborka feje van". :DD
És ő lesz a matektanárom. Ő, akinél az áltsulisok is okosabbak. Jelenleg ő az egyetlen matek szakos tanár a gimiben, aki érettségiztethet. Az a gáz, hogy mellette van még asszem 2 matek szakos, akik amúgy sokkal többet tudnak nála, és rendet is tudnak tartani, de nincs meg a végzettségük vagy mifene. Ciki. Én eddig négyesnél rosszabb nem voltam matekból, de amikor ezt megtudtam, hirtelen elkezdtem félni a matek érettségitől... :|

És igen, ezek azok, amiken így, nyáron felhúzom magam, és nem tudom kiverni a fejemből. Amikor eszembejut, hogy ez az utolsó év, általában elkap a vágy, hogy ballagási zenéket hallgassak. (Vannak a gépemen, mivel áltsulira én is gyűjtöttem be párat + azóta még töltöttem le, "jól jöhet / kelleni fog" alapon.) Ilyenkor picit elszomorodom. Hihetetlenül megszerettem az osztályt, és olyan rossz tudni, hogy ez lesz az utolsó évünk együtt. :(