Durva, sokkal gyorsabban telik az idő, mint vártam. Nem baj, nem bánom, maradjon is így, már teljesen lázban égek.

Régen írtam. Nagyon régen. Azóta történtek dolgok, igazából semmi komoly, de na. Azért az eddigi nyaraimhoz képest ezt egész eseménydúsnak mondhatom. Párszor megfordultam Szegeden - apumnak bent kellett aludnia az alvásklinikán, és én mentem vele, unokatesóméknál laktam. Ez kétszer volt, két egymást követő héten, igazából el is voltam. Mivel pont a névnapomra esett a második kiruccanás, így (meglepetésként) kaptam egy Devergo cipőt. Elég jó, nekem nagyon tetszik, és hát ajándék volt, ráadásul úgy nem is nagyon számoltam rá, hogy kapok valami ilyesmit, mert ugye elmentünk az Árkádba, de hát előző héten is, amikor még nem került szóba, hogy következő héten vissza kell menni, és akkor nem vettünk semmit, csak megkajáltunk meg kicsit körbejártuk a plázát.

Igazából a dolgok akkor pörögtek fel kicsit, amikor bátyám hazajött. Voltunk Dunaújban, mert be kellett mennem aláírni az Erasmus+ szerződést, aztán ha már ott voltunk, vettem sátrat, mert hétvégén nyaraltunk. Régi koleszosok - vagyis annyira nem régi, igazából olyanok, akik ott voltak, amikor bátyám is, meg ugye akkor is ott volt még közülük pár ember, amikor én is már oda jártam. Szóval nem idegenek. Nem az én társaságom teljesen, de nem idegenek. 3 napot voltunk ott, Tompa mellett, nagyon jól el is voltam. A sátramat kicsit szerencsétlenül raktam össze, aztán lusta voltam szétszedni, de hát kibírta azt a pár napot, szóval nem volt gond. Még a vihart is átvészeltem benne, enyhe halálfélelemmel. :D

Vége a félévnek. Legalábbis nekem: van, aki a héten még vizsgázik, de én már másfél hete végeztem. Nagy a boldogság: egy újabb sikeres félév, és csúcspontként sikerült összeszednem egy félév alatt a kettest egy olyan tárgyból, amivel valaki évekig bohóckodik (Számítógép- és távközlési hálózatok). Nekem is második nekifutásra sikerült a vizsga, de sikerült, és büszke is vagyok magamra. Így meg is van a maximális 60 kredit a két félév alatt, amire büszke vagyok. Tény, az átlagom most "csak" 3,33, de nem bánom. Megvan, és ez a lényeg. Amúgy meg, mindenki tudja: a kettesnél jobb jegy nincs, csak szebb. Szóval elég szép ez az átlag. :D
Pont most nézem, hogy ma délelőtt bekerült az utolsó pipa is a leckekönyvbe, ami amúgy egy nem kredites tárgyhoz tartozik, és az elődjének a pipája az első félév vége helyett a második félév elején került be. :D

Amúgy így már hivatalos: nincs semmit, ami az utamba állhatna, amikor az ERASMUS-ról van szó. Semmi. Hihetetlen. Életem eddigi legfontosabb, legjelentősebb, legizgalmasabb része, célja, gyakorlatilag az egyik legnagyobb álmom, úgy néz ki, beteljesül. Szeptember végén megyek Németországba, és talán csak jövő februárban jövök haza legközelebb - bár valószínűleg muszáj lesz előbb, az itteni tárgyaim vizsgái miatt, amit még mindig nem tudom, hogyan fogom megoldani, de ráérek még aggódni. Majd egyeztetek a tanáraimmal, biztos tudunk találni valami megoldást erre.

Az élménybeszámolót leszámítva - mert azt is most írtam - régen nem adtam magamról életjelet. Pedig mostanában szinte pörögnek az események. Nem is tudom, hogy hol kezdjem...

Még valamikor Selmec előtt pár nappal szóltak, hogy a német iskola visszajelzett, így valószínűleg megyek Erasmus-ra, ami annyit tesz, hogy szeptember végétől február végéig a Hochschule Mittweida tanulója (is) leszek. Mostanra már szinte minden el van intézve, még a tárgyakat kell kiválogatnom. Azok a tárgyak... fel van sorolva 54 tantárgy, leírással, mindennel, annak körülbelül a fele olyan, ami a téli félévben van. Na, nekem azokból kell kiválasztanom 5-6 tárgyat, amit tanulni szeretnék. Nehéz, mert van, ami nem érdekel, van, aminek örülök, hogy itt sikerült megcsinálnom, és van olyan, amihez nekem még nincsenek meg az alapok. Ami érdekelne is, az nagyrészt az utóbbi kategóriába esik, jelenleg 2 tárgynál tartok, amit biztos fel szeretnék venni. Egyiket akarom, a másikra pedig jó eséllyel a későbbiekben szükségem lesz.  Na, majd lesz valami.

Itt a vizsgaidősuck. A félévben az év közben teljesíthető 4 tárgyból hármat sikerült megcsinálnom - az informatika ötös, a projektvezetés négyes, a számvitel pedig kettes, köszönöm kérdésed. A bizonyos negyedik tárgyat (név szerint: statisztika) pedig most kedden csináltam meg, és úgy tűnik, a ritka esetek egyike vagyok: elégtelenről javítottam jelesre. Amikor megláttam az eredményt, körülbelül 5 percig nevettem. Hihetetlen.
A két vizsgás tárgy vizsgája múlt pénteken volt. Az egyik (adatbiztonság) sikeres - értsd: kettes -, a másik (szám. és táv. háló.) pedig nem sikerült, így abból mehetek újra. Először most péntekre, azaz holnapra vettem fel a vizsgát, de meggondoltam magam, inkább adok magamnak még egy hetet felkészülni, aztán reménykedem, hogy valamit ér. Nagyon remélem. Bár köztudott nálunk, hogy már azzal is a legjobbak között vagyok, hogy csodával határos módon legelső félévben egyáltalán eljutottam a vizsgáig. Elég nehéz tárgy, de remélem, hogy jövőhéten sikerül.

Másfél hónapig megint csendben voltam, pedig aztán most nem mondhatom, hogy nem történt semmi...

Az utóbbi idők egyik legizgalmasabb időszaka április vége volt, amikor is Selmecbányán töltöttünk el páran 4 napot. Hihhetetlen jó volt, nagyon élveztem, pedig lejártam a lábam, és a mai napig rosszul vagyok, ha lépcsőt látok.
Az egész felvezetéseként - mint ősszel is - az egész estét végig kellett bulizni, majd másnap hajnalban felkelni, lemenni, mert mindent be kellett pakolni a buszba, amire a következő 4 napban csak szükségünk lesz: kaja, pia, üstök, üstházak, táskáink stb. Kicsivel a tervezett idő után el is indultunk, eléggé álmos hangulat volt a buszon, nem úgy, mint anno. Mindegy, párszor megálltunk itt-ott, de nagy nehezen megérkeztünk a Selmec-táblához, ahol pózoltunk, fényképezkedtünk, végül egy csoportkép [jobbra], majd cipőt le, és mezítláb sétáltunk majdnem Selmecig, miközben folyamatosan rugdosták alánk a köveket. Aztán cipő vissza, felültünk a buszra és elfoglaltuk a szállást. Sok időnk nem volt pihenni, egyből mentünk is megnézni az Akadámiát.

Elég rég sikerült legutóbb írnom, azóta elég sok dolog történt, jó és rossz egyaránt.

Ha időrendben akarok haladni... Akkor kezdem ezzel: ugye írtam előző bejegyzésben, hogy a szülinapomon, február 27-én elmehettem egy Miskolci szakestre, gyakorlatilag ingyen. Ez meg is történt, és nagyon jól is éreztem magam, annak ellenére, hogy lényegében 4 embert ismertem, közülük is csak kettőt jobban. Ettünk, ittunk, mulattunk, reeeengeteget utaztunk, lényegében a két nap csak erről szólt, de szerintem teljesen megérte. Nekem. :)

A szülinapom utáni héten viszont bekövetkezett valami. Valami rossz. Meghalt a dédimamám. :( Már évek óta mamámnál lakott, de úgy az utolsó 2-3 hétre lettek gondok: elesett, eltörte a kezét, és lényegében mintha akkor fel is adta volna. Rossz volt látni, de hát (sajnos) ez az élet rendje. :\ 91 éves volt.

Na, de inkább továbbmegyek, mert nem akarom nagyon felhozni a dolgot... Őőőh... igen, múlthéten volt két szakestély, a szalagtűző szakestély, valamint az elsős szakestély. Mind a kettőn ott voltam, az állapotom kérdéses: a szalagtűző utáni időszakra nem emlékszem, a mai napig nem tudom, hogy hogyan jutottam vissza a koleszba. Az elsőst könnyebben megúsztam, ott éppen annyit ittam, hogy jó lett a kedvem, de nem vittem túlzásba. Nekem ez így jó.