Már több mint egy hónap eltelt azóta, hogy utoljára írtam… Szinte már el is felejtettem, hogy mi történt ez idő alatt, de azért megpróbálok pár dolgot felidézni. Repüljünk kicsit vissza 2013-ra.

A szalagavató utáni rövid kis hét elég kevés történést tartogatott. Azon a héten mindenki hulla volt, ami nem is csoda, hiszen előző héten eléggé kifárasztottuk magunkat, de erre nem térek vissza, mert már kifejtettem az előző bejegyzésben. Arra már nem emlékszem, hogy írtunk-e valamiből dolgozatot, de ha írtunk is, akkor biztos nem sikerült jól. A hét elején még úgy volt, hogy dec. 21-én, azaz szombaton is be kell menni az iskolába, kemény 3-4 órára, ami osztálykarácsonyozással telt volna. Mi, bérletesek (mert én is bérlettel járok, de csak pénteken és vasárnap) beszéltünk az igazgatóval, hogy ne kelljen bemenni, mert a félhavi bérletek csak 20-ig érvényesek. Igazából csak annyi lett volna, hogy a mi osztályunk bérleteseinek ne kelljen bemenni, de végül az igazgató annyit mondott, hogy „Nem vagyok semmi jó elrontója.”, és elengedte az egész gimnáziumot – ami jelen esetben kemény 3 osztályt takar. Szóval pénteken hazajöttem, és megkezdődött a szünet.

A szünet első napját fájdalmasan töltöttem, de önszántamból: tesóimtól karácsonyra kaptam egy olyan dolgot, amire körülbelül egy éve vágytam. Szombat délelőtt elmentünk Miskére egy tetoválóhoz, és elkészült életem első (és egyelőre utolsó) tetoválása: a nevem (Roli) thai írásjelekkel a bal alkaromra. Lehet ez így túl értelmetlennek hangzik, de nem az. Még régebben említettem, hogy kb. 2 évig voltak thai cserediákjaink, akikkel én eléggé jóban lettem, így már kicsit adott is a dolog. Az pedig, hogy miért pont a nevem… Valami személyeset akartam.

Eljött a karácsony. A karácsonyi hangulatom körülbelül 1 órán át tartott, amíg díszítettük a fát. Utána elment. Este megajándékoztuk egymást, és ismét rájöttem, hogy mennyivel jobban szeretek adni, mint kapni. Nem rossz érzés kapni sem, nem azt mondom, de valahogy nem okoz nekem akkora örömet, mint annak a látványa, hogy valakinek tetszik az, amit én adtam neki. Bár a tesóim gondolatolvasók, mert majdnem lelőttem a poént: pont aznap reggel nézegettem bátyám karóráját, és mondtam neki, hogy majd én is szeretnék egyet, és kérdezgettem, hogy hol vette és mennyiért. Lám, este mi került a fa alá: egy olyan karóra, amit elképzeltem. Hát, mit mondhatnék… Ismernek. :D

Teltek a napok, eljött a szilveszter. Először úgy indult, hogy itthon leszek, aztán úgy alakult, hogy elmentünk keresztanyumékhoz egy kis házibuliszerűségre. Onnan éjfél után valamennyivel elmentünk nővéremmel és keresztanyum lányával (aki amúgy az osztálytársam volt 8 évig) egy másik házibuliba, majd onnan egy nagy csapatban a diszkóba, ahol ott voltunk zárásig. Végül nővéremmel ketten elmentünk a művelődési házba, aztán én onnan negyed8-kor haza, ő pedig 10 óra körül. Szóval jól telt, kibuliztuk magunkat, másnap aludtam délután 2-ig.

Ismét eltelt egy kis idő, de mivel bátyámnak hétfőn kellett visszamennie, mindenki itthon maradt egy családi ebédre, szóval én az év első tanítási napjára nem mentem be, amikor is, mint kiderült, témazárót írtak a többiek irodalomból. Azt nem mondom, hogy jobban jártam, de azt sem, hogy rosszul. Nem kellett megírnom, de gondolom nem tetszett a tanároknak. Mindegy, nem említették meg az óta sem, szóval… Keddre bementem, és igazából olyan volt, mintha nem is lett volna szünet. Minden olyan lett, mint jóval előtte: tanulunk, tanulunk és tanulunk, ami végül is nem jött rosszul, mert a félévi jegyet fel kellett javítani.

A félévim lehetett volna jobb is, de volt már rosszabb:

Ha a többségüket esetleg fel tudom kicsit tolni, főleg az érettségi tárgyakat, akár mindet egy jeggyel jobbra, akkor elég jól fogok állni ahhoz, hogy felvegyenek egy jó suliba. Hogy hova szeretnék jelentkezni, és milyen szakra, vagy, hogy jelentkezem-e egyáltalán bárhova is, azt még én magam sem döntöttem el véglegesen, de már van 1-2 elképzelésem. Ha végleges döntésem lesz, akkor arról majd írok bejegyzést. Most még van 1-2 dolog a fejemben, amiről tudnék írni, szóval szerintem a közeljövőben jön majd még egy bejegyzés. :)