Nem volt még nagyon időm, kedvem írni az előző bejegyzés óta, de most úgy döntöttem rászánom magam egy kis mesélésre, illetve panaszkodásra.

Múlthéten szerdától vasárnapig gólyatáborban töltöttem napjaimat, ami a főiskola területén zajlott. A koleszban laktunk, de nagyjából bejártuk magát a sulit is, elvégre valamennyire ez volt a célja az egésznek. Szerdán megérkeztem, és bár nem volt előttem senki, laza két órámba telt a beiratkozás a suliba. Utána szépen bementem a koleszba, felvettem a gólyapólót, és mire leértem, már lent csoportosult egy kisebb csapat kék pólós - amiből egyből tudtam, hogy hova kell mennem. A felsőbbévesek elvezettek minket egy kocsmába, ahol elvoltunk estig. Ott már megismerkedtem pár emberrel, elég jól el is beszélgettünk. Jobban indult az egész, mint amire számítottam. Aznap este kaptunk egy kis sült kolbászt, majd ittunk tovább hajnalig.

Másnap pálinkás volt a jóreggelt, senki sem úszta meg, sőt... Mivel velünk többször is összefutottak, több kört le kellett húznunk. Utána szépen bementünk a suliba, ahol végighallgattunk néhány bemutatkozást, beszédet, majd ebédre kaptunk valami székelykáposztának nevezett dolgot. Utána uszoda, versenyek, majd kocsma, és pihi. Aztán egy olyan program volt, amit nem nagyon tudok leírni, hiszen bár ez ebben az iskolában szokás, sokan nem tudják, hogy miről van szó. Utána megint buliztunk. :D

Harmadik napon, azaz pénteken reggel vízzel ébresztettek - persze mindenki azt hitte, hogy megint pálinka. Volt ám meglepődés és öröm. De nem hiába ébresztettek így: évnyitóra mentünk. Utána megint ettünk valamit, amire mindenki azt hitte ránézésre, hogy brassói, majd amikor megláttuk benne a borsót és a kukoricát, hirtelen elbizonytalanodtunk: mint kiderült, ez valami "három hagymás csülök burgonyával" elnevezésű dolog volt, amire mindent lehetett mondani, de azt, hogy finom, nem. Utána mentünk strandra főzni, jó kis csilis babot. Azt azért már élveztem, annak ellenére, hogy nagyon álmos voltam. Megvacsiztunk, majd vissza a koleszba, aztán buli ismét.

Bár először eléggé félve indultam el, kifejezetten élveztem az egészet, és egy kicsit sem bántam meg, hogy elmentem. Új barátok, új környezet. :)

Tegnap viszont elkezdődött a főiskola... ÚRISTEN! Tegnap reggel - vagyis inkább hajnalban - a felkelés pillanatában megbántam, hogy nem igényeltem koleszt. Komolyan... 5-kor felkelni, hogy elérjem a 6-os buszt, amivel 7-re bent vagyok, hogy 8-ra mehessek a suliba!? Aztán minden óra másfél órás, naponta van 4-5 ilyen, és végül futnom kell a buszhoz, hogy 6-ra hazaérhessek. Nem sokáig fogom bírni, főleg, ha elkezdődik a tanulós időszak. És el fog nemsokára. Matekból, programozásból és számítástudományból már tanultunk is. A többi még hátra van. Holnap elméletileg 8 óra körül érek haza - már ha minden jól megy, persze. Izgi lesz. Szerintem amint lesz lehetőségem, beköltözöm a koleszba. Lehet, hogy drága, és lehet, hogy ott sem fogok többet tanulni, de legalább ki tudom majd magam aludni. És persze, valljuk be, több időm lenne ott tanulni, mint itt. Meg hát eléggé szimpatikus a helyi északai élet a főiskolások körében. Csalogat. Nagyon. Ott akarok lenni. Részt akarok venni benne. Lehet, hogy szenvedni kell érte, mert kell, ez nem tagadás, eleinte nehéz lesz a beavatásig, de akkor is. Megéri. Egyszerűen akarom.

A koránkelés gondolatától amúgy már a hideg ráz. Már most utálom az egészet. Szerencsére sok segítséget kapok, nem hagynak egyedül a felsőbbévesek. Az sem, akit már ismertem eddig is, és az sem, akit ott ismertem meg. Ezért tetszik a hely. Családias.

Ééés végül az órarendem. Zseniális. Ki van ez találva... Reggelente megnézem, és délutánra már más. Apró változtatások, de akkor is. Más terem, más óra, más időpont. Még jó, hogy felnézek azért. Vicc... Neptun (Y)