A PortalDesignst 4 éve szerkesztettem, de az utóbbi pár napban konkrétan csak erre tudtam gondolni. Ezelőtt még aggódtam, hogy mi legyen, mit hozzak, de egyszerűen nem jutott eszembe semmi. Stevee késései nem segítettek a fenntartásban, mert tény, hogy ő is hozott dolgokat, de amikor valamit 2 hétig kellett felemlegetni, az már nem esett jól. Jó, nem mindig a saját hibája, de... Na mindegy. 2 hétig vártam arra, hogy valaki jelentkezzen társszerkesztőnek, hátha akkor sikerül szerezni egy kis lendületet, de nem. A legvégső lépést tegnap tettem meg: megírtam a bejegyzést és megcsináltam a designt.

De nem siránkozok, sőt: valamiért megnyugodtam. Az utóbbi másfél évben voltak időszakok, amikor tiszta ideg voltam az oldal miatt, mert egyszerűen... fájt az, hogy nem tudok semmit hozni. És tényleg. Suliban az órákon is volt olyan, hogy 10 percig nem tudtam a tanárra figyelni, mert csak a PD-n járt az eszem, de semmi. Idén, és tavaly nyáron is volt olyan álmatlan éjszakám, amikor csak ezen járt az eszem. Ez már várható volt.

Nem, nem mentegetőzni akarok, sem sajnáltatni magam. Egyszerűen csak szeretném megmagyarázni, hogy mit miért tettem, nehogy félreértések legyenek. Igazából a bejegyzés egy csoportbeli komment miatt fogalmazódott meg bennem.

Miért zártam be?

Az első indokom a szokásos: időhiány. És nem, ez nem üres indok. Még a blog elején leírtam a bizonyítványom, és meg kell jegyeznem: ezekért a jegyekért az utolsó negyedévben vért izzadtam. Eléggé kellemetlen, de így van. Alapjáraton egy hihetetlenül lusta ember vagyok, és ez meg is látszik. Ezek a jegyez főleg a tanáraim jószívűségén múltak, és meg kell mondtam, hogy ezek után sok rosszat nem mondhatok róluk - kivéve, ami igaz... na mindegy.

Voltak olyan napjaim még suliban, amikor egész délután tanultam egy dolgozatra. Suli után kicsit pihentem, aztán elővettem a tanulnivalókat, elmentem vacsizni, fürödtem, és tanultam tovább. És ez csak egy tantárgy, általában ezek után a suliban írtam meg a matek házit. A szobatársaimat sűrűn akasztottam ki azzal, hogy ők már 10-kor aludtak volna, de én 11-ig vagy fél 12-ig ültem füzettel és könyvvel az ölemben, vagy néha csak 1-2 lappal, amikor vagy nyomtatott volt a házi, vagy kijegyzeteltem a dolgokat (töri + magyar). Igen, ezek mellett konkrétan időm sincs foglalkozni az oldallal, és így, utolsó évben nem is szeretném, ha valami elvonná ennyire a figyelmem a suliról - tudom, hogy ez nem fog teljesen összejönni, soha nem sikerül, pedig mindig megígérem magamnak, de ez az első, hogy ezért teszek is valamit.

Az időhiány igazából nem teljes indok, sűrűn ez csak kifogás, és általában emiatt én csak szünetet szoktam elrendelni. (Igen, ez már sokszor megesett.) Az igazi okom az, hogy még valamikor 2 éve elvesztettem a kreativitásom, és egyszerűen nem tudok egy olyan dolgot összehozni, ami bárkit is érdekelne. Ha esetleg jön valami ötlet, akkor is az van, hogy mire eljutok a megvalósításhoz, egyszerűen elszáll. A designkészítés ezért esik mostanában ennyire nehezemre, ez az oka annak, hogy régóta nem is vállalok designkészítést. A "Rendelés" modul jó ideje már csak dísz.

Motivációhiány? Ez viszont nem igaz. Továbbra is motivál, hogy valamit adjak másoknak. Csak egyszerűen nem tudok mit. Még magamnak sem tudok sűrűn olyan dolgokat csinálni, amivel megelégednék, pedig szerintem ott már gond van, ha magamnak sem tudok teljesen megfelelni. Az ismereteimet folyamatosan bővítettem, továbbra is fogom, de az a baj, hogy nekem ez már nem elég. És amíg én nem vagyok megelégedve magammal, nem teljesen érzem jogosnak azt, hogy másoknak én segítsek. Ez van. Nem tudok tenni ellene.

Szerettem a PD-t. Ha valahogy szóba került valami ilyesmi téma, sosem titkoltam, hogy van egy ilyen oldalam, sőt. Büszke voltam arra, hogy van egy oldalam, amit én hoztam össze és én töltöttem fel. Büszkén mutogattam, mert bár soha sem volt tökéletes, mégis azt mutatta, hogy én nem vagyok rossz ember, és hogy egy olyan hobbim van, amivel a szabadidőmben másokat segítek. Imádtam, és igazából soha nem vártam sokat. Designokért is kreditet csak azért kértem, mert "kitudja" alapon spóroltam bannermentesítésre, hirdetésre, tárhelybővítésre és versenyekre. Azt még eldöntöm, hogy mit kezdek a kreditekkel.

Nem vagyunk egyformák. Van, aki egyszerre nyolcszáz dologra is oda tud figyelni, de van, akinek a kettő is sok. Én inkább az utóbbi vagyok, bár azért annyira nem vészesen. De a suli mellett nekem az a "napi 1-2 óra" sok. Pedig általában mindig ezt mondják: ha igazán szereted az oldalad, napi 1-2 órát tudsz rá szánni. Szerintem ez hülyeség. Biztos, hogy a suliban is lesznek olyan délutánjaim, hogy csak be kell pakolnom és kész, idén is volt, és tény, hogy ilyenkor jó volt, hogy volt egy oldal, amivel el tudom ütni a délutánjaim. De most tisztában vagyok azzal, hogy pl. magyarból majdnem egy teljes évnyi anyaggal le vagyunk maradva. Ezt be kell hozni, és a tanárunk mondta, hogy hajtani fog minket. Angolból, németből, töriből is lesz sok tanulnivaló, bioszból is, bár nem értem, hogy miért erőltetik ennyire, ha egyáltalán nem érdekel. Emellett jönnek a táncpróbák is, meg.. áh, mindegy, ezek megint csak kifogások.

2, azaz kettő évig nyúztam magam, hogy sikerüljön felélesztenem az oldalt. Mindent megtettem érte, az előbb a lényeget megírtam. Négy társszerkesztőt vettem fel magam mellé az utóbbi másfél évben, de velük csak tolódott a dolog. Nekem ne akarja senki azt mondani, hogy kifogást gyűjtök és gyorsan feladom. Négy év alatt teljesen kimerültem, minden tartalékot felhasználtam, és konkrétan heti szinten próbálkoztam feléleszteni magamban a dolgokat, amik kellenek. Rendszeresen látogattam különféle leírásokkal teli oldalakat, legyen az HTML, CSS vagy akár Photoshop. Minden szünetben szinte napi szinten, suliidőben pedig minden hétvégén, sőt, néha hétköznap is megnyitottam csak úgy a Photoshopot, hogy egy normális designt össze tudjak rakni, esetleg elkezdtem képeket kivágni meg hasonlók, de láthatjátok mennyire jutottam.

Bárhogy is döntöttem, ismerem magam. Egyszer még biztos ki fogok nyitni. Lehet, hogy csak egy év múlva, nem tudom, de azt tudom, hogy nem fogom soha teljesen feladni. Ha mégis, akkor arra nyomós okom lesz. De igazából szerintem ez az a dolog, ami engem is vigasztal picit, ezért van az, hogy nem engedem el az oldalt. Eladhatnám, elajándékozhatnám, de nem akarom. Azt akarom, hogy bármikor meggondolhassam magam.

A lényeg az, hogy mielőtt elítélsz valakit, amiért bezárja az oldalát, inkább gondold végig: lehet, hogy csak egyszerűen nem akarja elmondani az igazi okot. Talán már nincs kedve hozzá, talán tényleg nincs ideje. Tény, hogy a látogatóknak tartozunk egy rendes lezárással, de szerintem ez mindenkinek a saját dolga. Én így döntöttem, nem titkolom a dolgokat. Akinek nem tetszik, az nyugodtam írjon. Kérdésekre válaszolok! :)