Őőőh, megmagyarázom! Távol innen
Elég rég sikerült legutóbb írnom, azóta elég sok dolog történt, jó és rossz egyaránt.
Ha időrendben akarok haladni... Akkor kezdem ezzel: ugye írtam előző bejegyzésben, hogy a szülinapomon, február 27-én elmehettem egy Miskolci szakestre, gyakorlatilag ingyen. Ez meg is történt, és nagyon jól is éreztem magam, annak ellenére, hogy lényegében 4 embert ismertem, közülük is csak kettőt jobban. Ettünk, ittunk, mulattunk, reeeengeteget utaztunk, lényegében a két nap csak erről szólt, de szerintem teljesen megérte. Nekem. :)
A szülinapom utáni héten viszont bekövetkezett valami. Valami rossz. Meghalt a dédimamám. :( Már évek óta mamámnál lakott, de úgy az utolsó 2-3 hétre lettek gondok: elesett, eltörte a kezét, és lényegében mintha akkor fel is adta volna. Rossz volt látni, de hát (sajnos) ez az élet rendje. :\ 91 éves volt.
Na, de inkább továbbmegyek, mert nem akarom nagyon felhozni a dolgot... Őőőh... igen, múlthéten volt két szakestély, a szalagtűző szakestély, valamint az elsős szakestély. Mind a kettőn ott voltam, az állapotom kérdéses: a szalagtűző utáni időszakra nem emlékszem, a mai napig nem tudom, hogy hogyan jutottam vissza a koleszba. Az elsőst könnyebben megúsztam, ott éppen annyit ittam, hogy jó lett a kedvem, de nem vittem túlzásba. Nekem ez így jó.
És akkor itt a jelen. Hmm... őszinte leszek: elgondolkodtam rajta, hogy elhagyom az oldalt, feladom a weblapszerkesztést, de nincs szívem. A főiskolán van egy olyan tantárgyam, hogy "Informatikai projektvezetés és gyakorlat", ahol más ötlet hiányában egy receptoldal összerakását vállaltuk be négyen, ami kicsit nosztalgikus hangulatba ejtett. A másik ok, amiért tényleg meggondoltam magam, nem más, mint az, hogy meg fogom pályázni az Erasmus külföldi ösztöndíjat, az úticélom nem lesz más, mint Németország. Remélhetőleg ki is jutok, és erre az esetre szerintem elég jó dolog, ha az embernek van egy naplója vagy blogja, ahova leírhatja, ahol megoszthatja a tapasztalatait, élményeit, majd ezt visszanézi, és szép emlékeket idéz fel, valamint blog esetében kedvet ad másoknak is, hogy kimenjenek. Meglátjuk, hogyan alakul.
Ennyi lett volna mára, vagy az utóbbi idők nyomán: márciusra. Majd valamikor jelentkezem.
// Amúgy szomorú, hogy megint fel kell hoznom, de nem bírom ki: ha van valaki, aki még látogatja az oldalt, aki elolvassa az írásokat, nyugodtan reagáljon. Ezt veheti kérésnek, jó lenne tudni, hogy nem csak magamnak és a robotoknak írogatom a dolgokat. //
|