<?xml version="1.0"?>
<?xml-stylesheet type="text/xsl" href="/style/rss.xsl"?>
<rss version="2.0"><channel><title><![CDATA[Rolii Blogja]]></title><description><![CDATA[Ezen oldal jelenleg főként ERASMUS Blogként működik, ahol a Németországban elöltött féléveim történéseit, valamint a tapasztalataimat osztom meg az ide látogatókkal.]]></description><link>//gportal.hu</link><image><url>//gportal.hu/image/unknown.jpg</url><title><![CDATA[Rolii Blogja]]></title><link>//gportal.hu</link></image><item><title><![CDATA[Régi barátok]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35830180&amp;postid=1421138</link><pubDate>2018-07-17 23:02:20</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Szeretek gondolatban elkalandozni néha. Nosztalgiázni. Olyan emberekre gondolni, akik most mellettem vannak, vagy akik valamikor mellettem voltak. Az utóbbi néha kicsit elszomorít. Amikor belegondolok, hogy valakivel anno napi szinten beszéltünk, mindent tudtunk egymásról... és megnyitva mondjuk egy facebook chatablakot rájövök, hogy igazából már több, mint 5 éve nem beszéltem az illetővel annál többet, hogy a születésnapokon felköszöntöttük egymást. Már amikor. Mert azt sem mindig. És néha elgondolkodom: vajon miért szakadt meg a kapcsolat? Miért van az, hogy egyre kevesebbet írtunk egymásnak addig-addig, hogy a végén több évig egymás tájára sem nézünk. Tény, hogy a közösségi oldalak alapján még így is nagyjából tudjuk egymásról, hogy merre jár, mit csinál a másik... de akkor sem igazán értem.

	A szomorúbb része, hogy általában én vagyok az, aki az utolsó beszélgetéseket kezdeményezte. És én vagyok az, aki a végén feladta. Mert láttam, hogy már csak én próbálkozom. De azért van olyan, akire a mai napig gondolok, és eltöprengek, milyen jó is volt anno hajnalig beszélgetni - akár írásban, akár telefonon, nem ritkán videotelefonálni. Hiányoznak ezek az idők. Persze anno könnyebb volt, nem volt ennyi dolgom nekem sem, nekik sem. Ez viszont nem jelenti azt, hogy már egyáltalán nem kell beszélni, nem? Néha jó lenne...

	Van olyan, hogy elgondolkodom: ráírjak? Megkérdezzem, hogy van, mit csinál? De van bennem egy hang, ami azt mondja, hogy ha beszélni akarna, ő maga írna rám. Talán eszébe sem jutok már. Talán azt sem tudja, ki vagyok. Lehet, hogy már a régi beszélgetéseket is törölte. Ki tudja. Tény, én jobban kötődök általában az emberekhez, mint ők hozzám. És sokszor csalódom, mert én valahogy közelebb érzem magam az illetőhöz, mint fordítva. Emiatt is lehet ez, hogy ők már nem keresnek. Nem tudom, talán sosem fogom megtudni.

	Néha persze van, hogy valakinek az eszébe jutok és valamilyen formában jelzi. Az ilyeneknek nagyon tudok örülni. De szerintem ezzel nem vagyok egyedül. És persze néha én is úgy vagyok vele, hogy valakire ráírok, mert érdekel, mi van vele. Ilyen esetben volt már olyan, hogy azt éreztem: zavarok. Nem akar beszélgetni. Próbál lerázni. Röviden válaszol, nem kérdez. És ilyenkor csalódott vagyok... de hát mit tud tenni az ember, nem? :)&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Hiszel a sorsban?]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35830180&amp;postid=1413417</link><pubDate>2018-04-17 03:34:57</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Ilyen késői órában, zuhanyzás közben elmélkedős kedvemben lettem, és úgy döntöttem, hogy leírom a gondolataimat... Gondolkodtál már rajta, hogy mi miért történik? Én rengeteget. Persze az okok csak később derülnek ki, de például én eléggé meg vagyok győződve róla, hogy minden egyes embernek, akit megismerek, aki kiemelkedik a tömegből, akihez már az első pillanatban sem semlegesen állok hozzá (legyen ez pozitív vagy negatív), valamilyen szerepe van a jövőmben. Persze egy idő után ez megfakulhat, hiszen a sorsunkat bizonyos szinten mégiscsak mi irányítjuk. De a jelek... a jelek igenis ott vannak.

	Mint például amikor valami azt súgta, hogy igenis nekem a tesóimat kell követnem a jánoshalmi gimibe... amikor ott bezárt a kollégium.. minden piszkálódás, amin végül felülkerekedtem, és erősebbé tettek. De például a némettanárom is, és szerintem ilyen nem gyakran van, belement abba, hogy igenis felhúzza a németemet B2 szintre, és egy évig heti két alkalommal csak nekem tartott emelt szintű németórát ingyen és bérmentve, rendesen iskolai keretek között. És meggyőzött, amikor fel akartam adni, és én is meggyőztem, amikor majdnem lemondott rólam. Vagy amikor hirtelen felvettem a kapcsolatot egy volt osztálytársammal, minden ok nélkül, majd annyit mesélt a Dunaújvárosi Egyetemről (akkor még Dunaújvárosi Főiskola), hogy végül én is ott kötöttem ki. (Bár ebben szerepe volt annak is, hogy bátyám is ott tanult.)
	Pedig annyira máshova akartam menni, de valahogy minden másról kiderült, hogy költséges, vagy nagyon nehéz... pedig az Erasmus lebegett a szemem előtt, ahova felsőoktatási szakképzésről akkor még nem lehetett jelentkezni, de én mégis arra mentem. Láss csodát, épp aznap reggel tették lehetővé, amikor bementem érdeklődni. Érted már?

	Kijutottam, teljesült a vágyam, megláttam, hogy minden mennyivel jobb. Pont kijöttem az ösztöndíjból, ami szerintem nem sokszor fordul elő - de persze a jelekre figyeltem itt is... Angliában nem fogadtak volna, Spanyolországban nem volt gazdaságinformatika... A két német intézmény közül pedig az jött le, amikor érdeklődtem, hogy a mittweidai iskolát jobban preferálják.
]]></description><encoded><![CDATA[
	Rengeteg embert megismertem, nemzetközi társaság. Színes egyéniségek, származás, nem, kor, vallás, hatalmas különbségek, de valahogy senkit sem érdekelt. Megláttam, hogy igenis az egyént kell nézni, nem pedig azt, hogy ki mibe született bele.

	Közben persze megismertem azt az embert, aki a mai napig az egyik legjobb barátom. Aki segítsége nélkül nem sikerült volna a német nyelvvizsgám, de talán Németországban is nehezen boldogultam volna, pedig akkor még nem is találkoztunk személyesen. Igen ám, egy internetes levelezőtárs-keresőn ismertem meg, rámírt, bemutatkozott, felajánlotta a segítségét. A profilja majdnem üres volt, nem voltak képek, ráadásul kamu nevet- és egyéb adatokat adott meg... És ez a bemutatkozásánál le is jött, de valahogy mégis: éreztem, hogy szerepe van az életemben. Más volt, mint a többiek. És lám, itt vagyunk, 2,5 évvel a megismerkedésünk után, egy városban élve (oké, most pont nem, mert Portugáliában van Eramuson, de jövő szerdán már jön is vissza). Itt, a városban, ahol éppenséggel pont van egy egyetem azzal a szakkal, ami engem érdekel. Egy város, ami nem is túl nagy, nem is túl kicsi. Pont jó.

	Persze ahhoz, hogy ide eljussak, kellett más is. Persze, egy másik személyről is szót ejthetek, a másik legjobb barátomról (amúgy három van, abból egy magyar és kettő osztrák, jelenleg az utóbbi kettőről beszélek... bár a magyarnak is van ám szerepe, de jelen pillanatban.), aki szintén ebben a városban tanul. Ugyanott ismertem meg, több, mint egy éve, és az első tanítási napon találkoztunk először. És bármilyen hullámzó is volt az elmúlt fél évben a kapcsolatunk, igenis azok egyike, akire bármikor számíthatok.

	De most éppen nem személyre gondoltam az előbb, amikor a "mást" emlegettem. Ugyebár tavaly nyelvvizsgáztam májusban, júniusban pedig volt egy záróvizsgám, ami nem sikerült. A záróvizsga utáni napon kezdtem el dolgozni egy dohányboltban, ami spontán jött, kerestek valakit, én pedig otthon voltam. Persze napi bejelentés, hogy amint tudok, léphessek. Az első munkanaponom megtudtam, hogy a nyelvvizsgám sikerült. Nem sokra rá pedig elkezdtem Ausztriában munkát keresni, amit nővérem támogatásával sikerült is összehozni. Kereken egy hónapot dolgoztam a dohányboltban, majd kijutottam, egy hotel recepciósaként. Pont annyi pénz kellett, hogy kijussak és eléljek az első fizetésemig, amit a dohányboltban összeszedtem. Hát nem fura?

	Szóval kijutottam egy osztrák hotelba, recepciósnak. Ott szintén megismertem embereket, de a legkiemelkedőbb egy olyan recepcióstársam volt, akinek a mai napig köszönhetek sok dolgot. Meglepő, hm? A recepciós munkám a próbaidő végén, azaz egy hónap után végetért. Igen, pont egy hónapig voltam ott. Érdekes, hogy azon a héten hétfőn adtam le az egyetemre a jelentkezésemet, amely hét szerdáján a főnököm közölte, hogy péntekig maradhatok. Pedig nem tudott róla senki. Nem találtam fuvart, így úgy döntöttem: Grazon keresztül megyek haza, találkozom a legjobb barátommal, és beadom néhány helyre az önéletrajzom. Amit ugyebár a hotelben ki is tudtam nyomtatni. Érdekes véletlenek, hogy pont egy olyan McDonald's-ba vettek fel, ahol a munkatársak családiasan kijönnek egymással. És persze az is érdekes, hogy.... Amíg otthon voltam, pont megérkezett a papír, hogy felvettek az egyetember. Véletlenül pont volt egy magyar lány egy olcsó kollégiumba, ahol a kérdésemre, hogy van-e szabad hely, már szerződést küldtek, amit csak alá kellett írnom. Olyan sürgősen kellett költöznöm, hogy szeptember 1-jére mindennek meg kellett lennie. Ez az egész 1,5 hét alatt zajlott le. Beköltöztem, bejelentkeztem, bank, Mekis szerződés... És a beköltözésem után nézány nappal már kezdtem is.

	Persze a hotelos munkával megszerzett pénzből, saját zsebből tudtam mindent megoldani. Hazamenni, visszajönni, beköltözni, kaució, bérleti díj, és egy hónapig megéltem. És véletlenül a munkahelyemen pont van egy magyar, akivel közös óráim is vannak... és bár segített a beiratkozásnál, ezt, hogy közösen is vannak tárgyaink, az első napon tudtuk meg, amikor kiszúrtam a tömegben és odaköszöntem. Véletlenek, hm?

	És a másik érdekes, hogy már akkor kiszúrtam még valakit, akit nem ismertem, de mégis tudtam, hogy előbb-utóbb megismerem... kb 3 hét után tudtam meg, hogy szintén magyar, ráadásul egy szakon vagyunk, a lakótársa pedig egy másik magyar, aki a munkatársammal van egy szakon. Programozáson tavaly a random választott csoportomban szintén volt mégegy magyar, valamint ebben a félévben még egy másikkal is megismerkedtünk, akivel az első találkozáskor pont azt beszéltük, hogy tuti találkoztunk már, mert rohadt ismerősek vagyunk egymásnak.&nbsp;

	És persze egy mellékág: amikor januárban otthon voltam záróvizsgázni, megismertem valakit, akivel aztán másfél hónapig, gyakorlatilag Valentin-naptól húsvétig együtt voltunk. Hogy ez nekem kellett, vagy neki, nem tudom. De valami megfogott benne elsőre, és persze bennem is őt. Nemhiába kezdtünk el beszélgetni, és nemhiába éreztük mind a ketten, hogy - bár mind a ketten a távkapcsolatok ellen vagyunk, igenis megpróbáljuk. Neki kellett valaki, aki miatt újra tud bízni, nekem pedig valaki, aki reményt ad. És bár nem volt hosszútávú a dolog, igen is úgy gondolom: ennek így kellett történnie.

	Mert minden okkal történik!
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Álmos vagyok]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35830180&amp;postid=1379388</link><pubDate>2017-07-04 14:20:14</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Hm, hogyan is foglalhatnám össze egyszerűen az elmúlt időszakot. Eléggé hullámzóan telt. Legutóbbi mesélős bejegyzésemben ugye említettem, hogy egy héttel előtte nyelvvizsgáztam. Ezúttal 72%-os eredménnyel sikerült is szereznem egy felsőfokú (C1) nyelvvizsgát, ami elegendő ahhoz, hogy bekerülhessek egy osztrák egyetemre. ^^
	Kb 1,5 hete nagynehezen fel is jutottam Budapestre, hogy elhozzam a bizonyítványt, de azt valahogy elfelejtették az eredeti emailben közölni, hogy az államilag elfogadott magyar nyelvű bizonyítványra még várni kell, amiért végül a héten lehet menni. Pénteken buszozhatok fel újra.. juhú.

	Szintén említettem a záróvizsgát, amire inkább nem szeretnék kitérni. :) Legalább a szakdolgozatomnak jó lett az eredménye, aminek örülök, hiszen 2 félév alatt sikerült nagynehezen összehozni valamit, ami használható és értékelhető is lett. ^^ Félsiker.

	Hogy mivel töltöm a nyaram? Jelenleg átmenetileg egy dohányboltban helyettesítek valakit, ami annyit takar, hogy néhány hétig heti 3-4 napot bejárok, korán kelve, egész nap. Fárasztó tud ám lenni. Emellett éppen Ausztriában keresek munkát a nyárra, amiből majd az első 1-2 hónapban el tudok lenni az egyetemen: nyáron összeszedném a koli árát és még mellette abból a pénzből élni is tudnék egy ideig. Csaj jöjjön össze valami.

	Szeretnék többet írni. Szeretnék hosszabb bejegyzéseket és gyakrabban kirakni. De nem megy. Nincs időm, nincs miről írnom.. :\
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Az a fajta ember vagyok, aki...]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35830180&amp;postid=1375691</link><pubDate>2017-06-06 11:55:48</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Múltkor átfutottam a blogot és rájöttem, hogy igazából rólam úgy alapjáraton sok dolog nincs fent - vagy ha van is, nagyon kevés. Néha pedig a bejegyzéseim félrevezetőek. Persze, hogy csak arról írok, amikor éppen valakivel valahol vagyok: egy buli, egy utazás. De ilyen lennék én mindig? Áh, dehogy. Csak én alapjáraton egy halál unalmas embernek tartom magam. Éppen ezért nem is menne nekem napi szinten a blogolás. Minden nap írjam le ugyanazt? Felesleges. Nem akarok senkit untatni, elüldözni. Feleslegesen nem szeretném koptatni a billentyűket a laptopon.

	Az egy tény, hogy magát az Erasmust én ilyennek éltem meg. Bulisnak, utazósnak, szórakozósnak. Nekem így maradt meg, annak ellenére, hogy sokkal inkább szólt a tanulásról, arról, hogy hogy tudom beosztani az ösztöndíjat, hogy kihúzzam a félév végéig anélkül, hogy ki kelljen pótolnom - hozzáteszem, ez a második félévben olyan jól sikerült, hogy úgy jöttem haza, hogy még maradt is belőle. Lényegtelen. Ez a bejegyzés nem erről fog szólni.

	Leírhatnék most mindent. Lehet meg is teszem, nem döntöttem még el. Mindegy, elkezdem valahogy, meglátom mi lesz a vége.

	
		Alapjáraton eléggé visszahúzódó vagyok. Szeretek egyedül lenni - persze csak akkor, ha úgy érzem, hogy ez az én döntésem volt. Ha azért vagyok egyedül, mert mondjuk mindenki elvan egy társasággal, amibe én nem tartozom bele, akkor kifejezetten rosszul élem meg a dolgot.
	
		Szeretem meghallgatni mások problémáját, segíteni viszont ritkán tudok. Tanácsadásban nem vagyok jó, viszont ha egy váll kell, amin egy barát ki akarja sírni magát, én ott vagyok.
	
		Megkaptam már, hogy én egy érzéketlen ember vagyok. Én nem így gondolom. Tény, ritkán mutatom ki az érzéseimet, de képes vagyok mások problémája miatt, amikhez - és néha AKIKHEZ - nekem semmi közöm, napokig lesújtva érezni magam.


	(A folytatáshoz olvass tovább)
]]></description><encoded><![CDATA[
	
		Mint említettem, visszahúzódó vagyok. Viszont nagyon igyekszem leplezni, vagy inkább tenni ellene. Néha muszáj. Amikor elkezdtem az egyetemet, vagy amikor kimentem Németországba, igenis kénytelen voltam ezen felülemelkedni, és némi hamis önbizalommal kiállni emberek elé, bemutatkozni és elkezdeni beszélgetni. Meglepően jól sikerül általában.
	
		Mindehhez viszont nekem 2 lehetséges opcióra van szükségem: alkohol és/vagy sok lelki felkészülés. Ha az egyik megvan, a másik nem kell. Tehát: ha valaki odajön hozzám, elkezd velem beszélgetni, én abszolút nyitott vagyok. Ha viszont én látok valakit, aki szimpatikus, sőt, lehet ő is egyedül ül, mert nem mer senki felé nyitni, nekem kell legalább 10 perc, de lehet, hogy több, hogy oda merjek menni beszélgetni. És eközben is rá vagyok feszülve arra, hogy vajon mit fog gondolni. Kellemetlen.
	
		Fel vagyok regisztrálva egy külföldi levelezőtárs-kereső oldalra (Interpals), ahol az előbbi helyzet szintén jelen van. Pedig ott aztán tényleg nincs mit veszíteni.&nbsp;
	
		Ha neten valamilyen formában mégis meglépek egy ilyet, és látom, hogy az, akinek írtam, elérhető, és vagy nem nyitja meg az üzenetem, vagy esetleg mégis, de sokáig nem válaszol, képes vagyok személyes sértésnek venni. Tisztában vagyok, hogy talán csak nincs ideje, de mégis. Ennek nem ritkán hangot is adok. Hogy miért? Ha én ráveszem magam arra, hogy számomra kellemetlen helyzetbe hozom magam, arra jó indokom van. És ha ezt valaki ltszólag nem értékeli, hiába nem ismer, csalódásnak élem meg. Persze ilyenkor általában kiderül, hogy mondjuk tényleg nem látta, vagy tényleg nem volt ideje, nekem pedig bűntudatom van.
	
		Úgy tartom, hogy annak, ha valakit megismerek oka van. Persze nem mindenkinél, csak azoknál, akikre valamiért felfigyelek. Valami megfog, és ezt nem szoktam hagyni eltűnni. Ha viszont ezt nem érzem, nagyon nehéz elérni azt, hogy ne viselkedjek semlegesen az emberrel. Ritkán vannak véletlenek, és ha valaki felkelti az érdeklődésemet, igyekszem megadni az esélyt arra, hogy megtudjam, mi a szerepe az életemben.
	
		Az előbb említett kategóriába tartozó embereknek valamit nagyon rosszul kell csinálnia, hogy komolyabban meg tudjak rájuk haragudni. Eddig egy embernek sikerült elérnie, de valahogy ő is mindig visszakerül a képbe - valamikor csak néhány napra, valamikor hosszabb időre, változó.


	Hm, most így hirtelen ennyi, talán lesz még ilyen jellegű bejegyzés valamikor, meglátom. :D

	Egyébként jövő hétfőn záróvizsgázom, és fogalmam sincs miért írkálok bejegyzéseket ahelyett, hogy tanulnék... Valamiért mindig ilyenkor száll meg az ihlet.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Erasmus után]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35830180&amp;postid=1375287</link><pubDate>2017-06-03 11:33:25</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Hm, elég régen sikerült utoljára írnom valamit. Kicsit érdekesen jött ki, hogy utoljára pont a kórházból blogoltam. Nyugi, túléltem, kihevertem, szerintem még életemben nem sikerült úgy kialudnom magam mint akkor (lehet vissza kellene menni... hm).

	Az utolsó bejegyzés még az Erasmus blogban [klikk] volt, tavaly április végefelé. Azóta elég sok dolog történt: vége lett az Erasmusnak, sajnos. A mai napig visszasírom, nagyon hiányzik az az élet, az egyetem, a barátok, a környezet. Úgy minden. Nem nagyon tudom magam túltenni a dolgon. 

	Amióta itthon vagyok, folyamatosan az egyetemmel foglalkozom. Hazajöttem, és 1,5 hét múlva elkezdtem a 14 hetes gyakorlatomat, amit kis szünetekkel megszakítva december elejéig csináltam. Közben elkezdtem írni a szakdolgozatot, amit - mivel későn sikerült nekiállnom - csak jelen félévben, május elején sikerült befejeznem, beköttetnem és leadnom. Decemberben néhány napra meglátogattam a legjobb barátomat Grazban (hiszen ő osztrák).

	Egyszer még ősszel megcsináltam a Test Deutsch als Fremdsprache (röv. TestDaF) nevezetű német nyelvvizsgát, ami kifejezetten arra van, hogy ezzel német és osztrák iskolákba felvesznek, amennyiben jól teljesít az ember - sajnos a szóbeli elég... khm... érdekesen alakult, így éppen nem sikerült elérnem a kívánt szintet, így ezzel egy szimpatikus osztrák egyetemre sajnos nem kerülhetek be. Éppen ezért múlthéten ismét nekifutottam, ám ezúttal a Goethe-Zertifikat C1 szintű nyelvvizsgát csináltam, mert lehet, hogy az írásbeli valamivel nehezebb (szélesebb körben fordulnak elő témák, hiszen a TestDaF nagyrészt iskolához bizonyos szinten köthető szövegeket, szituációkat hoz fel), viszont a szóbeli vizsga menete sokkal könnyebb. Az eredményre még 1,5-2 hetet várnom kell, de reménykedem a legjobbakban.

	Jelenleg a záróvizsgára készülök, ami június 12-én lesz, és nagyon nem könnyítik meg a dolgunkat, hiszen a 3 részből jelenleg egyetlen olyan van, amire tényleg tudunk készülni is. Na majd az utolsó pillanatokban.

	Az utóbbi napokban gondolkodtam rajta, hogy mondjuk le kellene cserélni a designt, meg újra el kellene kezdeni blogolni. Utóbbira most sikerült rávennem magam, előbbire viszont most nincs lélekerőm, pedig ha nem is egy nap alatt, de azért valahogy beosztva egy kicsit le is köthetném magam, kicsit elterelném a dolgolataimat, de... Na mindegy, majd a vizsga után lehet több kedvem lesz.

	Van még itt amúgy valaki? A statisztika szerint néhány ember még feljár, de... hát, kíváncsi vagyok. :D Van kérdés?
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Kórházban]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36745078&amp;postid=1311307</link><pubDate>2016-04-22 09:01:41</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Igenigen. Sok dologra számítottam az Erasmus félév alatt, de arra, hogy kórházban kötök ki, nem igazán. A problémát csak részben írom le. A lényeg az, hogy hétfőn észrevettem egy duzzanatot, de akkor még nem vettem komolyan a dolgot. Az pedig csak nőtt és elkezdett fájni, de még itt is reméltem, hogy el fog múlni magától szépen. Ám amikor szerdán este elkezdett vérezni, akkor egy baratomnak sikerült rávennie arra, hogy márpedig ne várjak másnapig, azonnal hívjam fel a kórházat. Először húztam a számat, de mint kiderült, jól tettem, hogy felhívtam, mert egyből be is hoztak, majd másnap, azaz tegnbap délben meg is operáltak. Ma még bent kell maradnom, elvileg holnap engednek ki... Ezt a hetemet valahogy nem így terveztem, de hát ez van.

	Pozitív tapasztalat, hogy mindenki mosolygós, barátságos, nem néznek hülyének, ha háromszor visszakérdezek, de szépen, lassan, artikuláltan beszélnek hozzám. Gyorsan megvolt a műtét, utána még 3 órán át megfigyeltek. És persze a kaja is friss és egész finom. Az az átlátszó zöld puding vagy mi pedig meglepően jó.

	És persze ilyenkor jön rá az ember, hogy milyen jó k voltak azok a németórákon begyakorolt kis szituációk, meg az egyeb kifejezések, és milyen jó dolog a mobilnet.
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Április]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36745078&amp;postid=1308123</link><pubDate>2016-04-03 21:10:16</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Repül az idő ismét, az első két hét már el is telt, mióta ismét kijöttem (pont ma két hete).

	Rég írtam megint, de most tényleg azért, mert minden más volt a fejemben ezen kívül. Ebben a félévben azért megpróbálok majd többször írni, mint az előzőben, bár előre nem ígérek semmit.

	Az utolsó otthon töltött hetemben teljesen kivoltam, mert konkrétan semmit nem tudtam az előző félév eredményeiről, így ugye azt sem, hogy mikor kapok új szerződést, mikor és hogyan fogok kijutni megint, milyen tárgyakat tudok majd felvenni, hogy fogom kifizetni a szállást és a szemeszterdíjat az ösztöndíj nélkül, és persze emellett még ott volt az, hogy konkrétan semmi ötletem nem volt a szakdolgozatom témájához, így tényleg mindenfelé jártam, és ez úgy szép lassan fogyogatott egészen a mai napig - bár nyugodt még nem vagyok, de innentől az én részem mindenhol el van intézve.

	A legnagyobb probléma a pénz még mindig, hiszen az ösztöndíjat a mai napig nem kaptam meg. Nem, nem azért, mert a sulim lassan intézi a dolgokat, egyszerűen nem tudnak addig utalni, amíg nincs meg minden eredmény, és az utolsó eredményem pénteken lett meg, bár az eredményét ma küldte el a tanár, majd továbbítottam a koordinátornak, így valószínűleg jövőhéten intéződik a dolog. Szerencsémre a szerződést az utolsó pillanatban (mármint szó szerint, utolsó otthon töltött hetem péntekén) aláírhattam a Learning Agreement "before the mobility" részével együtt, mivel annyi kredit már megvolt, hogy ezt megtehettem, így az aláírások rám eső része megvolt, és ezután lefoglaltam az utat (egyszerű fuvar, blablacar-on találtam), és vasárnap szépen kijöttem. Viszont ugye gyakorlatilag pénz nélkül, szerencsémre alapból kaptam a sulitól is ösztöndíjat, így azzal elvagyok egy darabig, a szállást és a szemeszterdíjat pedig némi segítséggel megoldottam, már csak az a kérdés. hogy a tényleges összeg mikor ér ide.

	A szép része a dolognak, hogy az előző félévvel ellentétben most egy tárgy kivételével mind indult, ráadásul ütközések nélkül, és végre sikerült összeraknom a suli oldalán is egy tényleges órarendet, rendesen beiratkozva a tárgyakra, így ezzel sem lesz most annyi gondom... bár még mindig nem döntöttem el teljesen, hogy annak a tárgynak a helyére, ami nem indul, mit veszek fel - terveim már vannak. Az egyik lehetőség a "Visuelle Kommunikation" névre hallgató tárgy, ahova most szerdán bementem a lakótársammal, és tetszett, amit láttam. Gyakorlatilag az Adobe Illustrator használatát tanultuk. A másik a szakmai angol (kifejezetten gazdaságinformatikusoknak), amit pénteken látogattam, és ez is tetszett... bármilyen vicces, abban a másfél órában több szakmai és matematikai kifejezést tanultam, mint az otthon "szakmai idegen nyelv" által meghirdetett izén fél év alatt. Viszont utóbbi csak 3 kredit, és fel kellene mellé vennem egy bizonyos kategóriájú (2 kredites) tárgyat is, amik közül viszont egyik sem érdekel, ííígy... Gondolkodom rajta, hogy megint több tárgyam legyen, mint alapból, és felvenném mindkettőt. (Előző félévben is így jött a német, ami így utólag belegondolva is jó döntés volt.) Csak ugye így akkor +2 helyett +4 óra jönne minden hétre, kicsit zsúfoltak lennének megint a napjaim. Szerintem pár napot még ülök rajta, ezen a héten bemegyek és meglátom.
]]></description><encoded><![CDATA[
	Szóval, egy kicsit rátérek az eddigiekre: egész jól működik a dolog. Az eddigi tárgyak közül igazából már most tudom, hogy egy-kettőt meg fogok bánni, de most még nehéz lenne így megítélni azért.

	Múlt héten hétfő és szerda között volt csak iskola, összesen 4 órám volt (hétfőn 2, kedden és szerdán 1-1), és ezek még egész érdekesek voltak, de igazából jó volt, mert végre úgy ültem előadáson, hogy volt kivel beszélgetni... jó, előző félévben is volt közös órám az egyik (mostani) lakótársammal, és vele is beszélgettünk néha, de most új emberek, ráadásul németek. Hétfőn volt egy Datenbanken előadásom és egy gyakorlatom, kedden és szerdán pedig Biometrie/Statistik előadásaim voltak, és igazából tényleg egész érdekesnek tűnnek. Csütörtöktől keddig húsvéti szünet volt, majd szerdától ismét suli. Szerdán igazából nem lett volna órám, de akkor mentem be a Visuelle Kommunikation gyakorlatra, ami szintén tetszett, szerintem az egyik legjobb tárgyam lehetne. Szerdán este volt egy Statistik gyakorlatom, ami... hogy is mondjam... ilyet még nem éltem át, annyira sietve ment minden, hogy már nem csak én, de a németek is kivoltak készülve, hogy ezt már ők sem értik néha, és elég már. Pénteken pedig reggel Programmierung elmélet volt - vagyis lett volna, de a tanár nem jelent meg. Később ugyanezen tárgy szemináriuma, ahol végre megérkezett a tanár is, így az meg is volt tartva. Majd ebédszünet után bementem az angolra, amit fent már részleteztem.

	Hogy kicsit beszéljek a sulin kívüli dolgokról is: amióta itt vagyok, szépen lassan jön vissza mindenki. Első estémen már két lakótársam itt volt, viszont ők a húsvéti szünetre elmentek, így szerda reggeltől egyedül voltam a lakásban... És igazából tetszett a dolog. Itt voltam egy nagy lakásban, egyedül, rendes szoba, rendes konyha, rendes fürdő, rendes wc, nem úgy, mint előtte az egyszemélyes kis fészekben, ahol a fürdő közös volt a szomszéddal. Utáltam azt, ez sokkal jobb. És csak az enyém volt, nem kerülgettük egymást, nem kellett sehol várni. Persze a lakáson kívül volt itt egy, majd később 2 ember, akikkel még előző félévről jó barátok vagyunk, így nem voltam teljesen egyedül, minden nap együtt ettünk és kitaláltunk valami programot - például elmentünk sétálni vagy tévéztünk. És valamelyik este (talán hétfőn?) volt egy "Welcome Party" az újaknak, ahova mi szokás szerint egy óra késéssel mentünk, mert "ááááh, úgysem lesz ott még senki olyan korán", viszont mint kiderült, mi a buli végére értünk oda... Este 11-kor. Vége volt. Előző félévben olyankor értek oda kb az emberek, most pedig mi már akkor értünk oda, amikor az emberek már indultak haza. Vicces volt, mindegy.

	Most hétvégén - vagyis pénteken pedig tartottunk egy kis pizza party-t, öten, mert addigra az a két lakótársam is visszaért, akik előzőz héten hazamentek. Pizzát sütöttünk, ettünk, ittunk, beszélgettünk, és szépen lassan átváltott az egész kártyázásba. Először blöff, majd Black Jack. Olyan jól elvoltunk, hogy este 7-től másnap reggel 5-ig játszottunk. Ennek ellenére tegnap egész korán keltem (11 óra körül), és nem sokkal később már neki is álltunk takarítani a lakásban, mert hétfőn jönnek megnézni, hogy minden rendben van-e. A vicces dolog, hogy péntek délután leszakadt az egyik szekrényajtó a konyhában... mármint tényleg vicces, mi csak nevetünk, mert tudjuk, hogy eltitkolni nincs értelme, és csak poénkodunk rajta. Amúgy is gondolom elég régi volt, mert már alapból lógott kicsit. Hát, használva volt: ott vannak a tányérok.

	Amúgy érdekességképp: pénteken, április 1-jén, a bolondok napján az időjárás is beszállt a poénkodásba. Pénteken reggel hideg volt, még havazott is, ami délutánra elolvadt, pár órával később meleg volt, sütött a nap, hó sehol és még fagyizó embereket is láttam. Elég durva. :D
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Második nekifutás]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36745078&amp;postid=1303324</link><pubDate>2016-03-10 13:29:58</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Sziasztok!

	Sokáig nem írtam, tudom, és valószínűleg most sem fog nagyon megszaladni a dolog. Az első félévnek vége, igazából már három hete, viszont tegnap lettem biztos benne, hogy sikerül összeszednem a minimum teljesítendő krediteket (bár ez még hivatalosan nincs meg, egyelőre a tárgyaim felének tudom az eredményét, ami eléggé vicces, főleg, hogy másfél hét múlva kezdődik a következő félév, és már a héten mindent meg kellett volna tudnom), így valószínűleg megkapom az új szerződést hamarosan, és kezdődhet a következő szemeszter. :)

	A vizsgaidőszakról nem írtam, azt most megpróbálom kicsit behozni. Ennyire stresszes vizsgaidőszakom még nem volt, igazából nem is volt még olyan, hogy egy félévre ennyi vizsgás tárgy jutott volna, de a lényeg az, hogy tiszta ideg voltam 2-3 hétig, főleg, hogy az első hetet ágyban fekve töltöttem, mert belázasodtam, beteg voltam, és úgy éreztem, hogy ha elindulnék bárhova, lehet, hogy még a lépcsőházban összeesnék. Nagyon jó volt így készülni a vizsgákra, de elméletileg egyetlen egy tárgyam nem sikerült (ez már biztos), de ugye mivel még 3 vizsgám eredményét nem tudom, így biztosat mondani nehéz. Persze a vizsgák mellett folyamatosan búcsúzkodtunk, mert szépen lassan mindenki ment haza, és alig vagyunk olyanok, akik maradnak a következő félévre az előzőekből.

	Most éppen itthon vagyok, mert még tart a 4 hetes szünet, viszont jövőhéten már vissza kell(ene) mennem. (A szerződés nélkül viszont nem nagyon akarok nekiindulni a következő félévnek.) Az eredmények miatt még mindig izgulok, mert addig ugye az ösztöndíjat sem kapom meg, amíg nincs szerződés, utóbbi pedig az eredményektől függ... de talán már csak egy tárgy hiányzik, és akkor megkapjuk a hivatalos dolgokat. Ez a várakozás viszont kikészít.

	Oh, mellékesen elköltöztem az egyszemélyes kis lakásomból egy ötszemélyes lakásba, ahol a szoba ugyanúgy privát, minden más közös, viszont picivel olcsóbb, és nem leszek egyedül... Na meg a konyha elég jól fel van szerelve, ami eddig nagyon hiányzott nekem. Eléggé international lakás, mindenki máshonnan jött: van egy lengyel, egy német, egy kolumbiai és egy kínai lakótársam. Beköltözés előtt két embert ismertem, mostmár mindenkit ismerek, és elég jól elleszek szerintem velük. :)

	További szép napot, majd jelentkezem! :)
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Suli, ünnep, vizsga és miegymás]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36745078&amp;postid=1294291</link><pubDate>2016-01-24 23:49:15</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Üdv, emberek!

	Még élek, és itt vagyok, és gyakran fel is nézek - és látom, hogy ezzel lassan egyedül vagyok. Jóóóó sokáig nem írtam, tudom, de nagyon ritka az, hogy úgy éppen tudok rá szánni több időt, és hát... így nem is nagyon teszem. De most mégis itt vagyok, mert nem akarom elhanyagolni az oldalt.
	A karácsony előtti időszakban azért nem nagyon írtam, mert az itteni tárgyaim mellett igyekeztem kicsit az otthoniakra is koncentrálni, hogy ami teljesíthető, az teljesítve is legyen. Ez sikerült is. Az otthon felvett 6 tárgyamból (igen, felvettem minden tárgyamat, mert nem gondoltam át a dolgot eléggé) 3 tárgyat sikerült is megcsinálnom, a maradék három pedig nem nagyon teljesíthető úgy, hogy az ember nincs ott. (Drága és/vagy bonyolult programokkal kell elég szellősen leírt feladatokat csinálni - tehát részvétel és segítség nélkül teljesíteni a tárgyat, vagy akár eljutni a vizsgáig elég bajos.)
	Na, de a lényeg, hogy három tárgyam mégis sikerült, ezek között van egy ötös is, ami azért ahhoz képest, hogy az órákon nem voltam ott... :D

	Na, de szeretnék egy kicsit az itteni dolgokról és az ünnepekről is beszélni.
	Az előző bejegyzésem utolsó mondata ez volt: "Jövőhét végén újra Lipcse, akkor viszont talán olyan dolgokat fogunk megnézni, amit múltkor nem láttam.", tehát innen folytatom.
]]></description><encoded><![CDATA[
	Szóval ismét elmentünk Lipcsébe, és igazam lett: csak olyan dolgokat néztünk meg, amit előtte nem láttam. Vagyis... egy olyan dolgot, a Népek csatájának emlékművét (de: Völkerschlachtdenkmal, en: Monument to the Battle of the Nations), és annak ellenére, hogy gyakorlatilag tényleg csak ezt néztük meg, egyáltalán nem bántam meg. (Megj.: képeken sokkal kisebbnek tűnik, mint igazából.)
	Persze utána bementünk a városba, a vonatállomásnál leparkoltunk a busszal, majd kaptunk pár szabad órát, hogy kicsit járkáljunk. Mi, néhányan, kisebb csoportban egyből a vonatállomás "plázája" felé vettük az irányt, hogy együnk valamit. Ott szét is szakadtunk, mert igazából mindenki másra kívánt rá, mi négyen a jó kis német ételeket választottuk: Leberkäse ["húskenyér"] zsemlében, valamint Bratwurst zsemlében, és persze nagyrészt mindannyian mustárral ettük, mert úgy a finom. :D
	Utána viszont kimentünk a városba, de igazából úgy komolyabban semmit nem néztünk meg. Elmentünk megint a Panoráma toronyhoz, de fel nem mentünk, nem volt kedve senkinek, úgyhogy inkább elmentünk egy étteremhez, és ott voltunk egy ideig. Volt, aki evett valamit, de nagyrészt mindenki csak ivott (forrócsoki, kávé, forralt bor stb.)
	Aztán gondoltuk, hogy megnézzünk a közeli templomot (Thomaskirche, első alkalommal voltam is ott, viszont valamiért képet nem raktam fel az előző bejegyzésben.. mindegy), de pont mise volt, utána pedig már időnk nem volt nagyon bemenni. Szóval utána visszamentünk a buszhoz, és hazajöttünk. Egyáltalán nem bántam meg a dolgot. :) Imádom ezeket az embereket.
	(Sajnos csak a kirándulásunk utáni héten kezdődött a karácsonyi vásár Lipcsében, így arról pont lecsúsztunk, de így is jó volt.)

	Ugye ilyenkor már jött az advent, ami itt elég fontos: minden város fényben úszott, mindenfelé karácsonyi vásárok - amik egyes helyeken (például itt, Mittweidában is) csak 2-3 napig tartottak, máshol több hétig is. Persze, szerintem mondanom sem kell, a helyi vásárt meglátogattuk, kétszer is. Nem nevezném nagynak, de egy ilyen kisebb várostól (kb. akkora, mint Kalocsa) nem is várok többet, a hangulat viszont adott volt, és azért volt étel és ital választék is rendesen.
	A következő hétvégére pedig páran (egészen pontosan négyen) összebeszéltünk, és elutaztunk Drezdába is megnézni a vásárt. Természetesen ott nagy volt, és persze nem is csak egy, szóval ott tényleg jó volt. Mivel decemberre már tényleg kezdtem rákívánni a magyar dolgokra, és a többieket is érdekelte a dolog, kerestünk egy lángosost (nem volt nehéz, szerintem több "magyar lángost" talál az ember itteni vásárban, mint egy otthoniban), vettünk mellé egy kis forralt bort és megebédeltünk. Ezután - ha már elmentünk egy városba megnézni a karácsonyi vásárt -, a többség akaratára bementünk egy plázába, ahol az egyik boltban olyan tömeg volt, hogy már-már kezdtem rosszul lenni, így amikor az illető, akivel akkor éppen ott voltam, kiválasztotta, hogy mit akar, én mondtam neki, hogy jó, akkor majd kint találkozunk, megvárom. 3 szintes üzlet volt, szintenként volt 10 kassza, ő akkor azonnal beállt a sorba, mégis körülbelül 20 percet (!) álltam kint az üzlet előtt egyedül, és vártam rá.
	Körbejártunk elég sok boltot még ott, sajnos magamnak nem tudtam venni semmit. (Ami tetszett, annak az ára az egekben volt.) Igazából halálra untam magam, és mégis körülbelül 4-5 órát töltöttünk el ott, mire mindenki megtalálta, amit akart. Utána az egyikünk ismerőse is odajött hozzánk, a lányával, így már hatan indultunk neki a városnak. Mire elértünk az igazi vásárhoz, ott már olyan tömeg volt, hogy alig tudtuk átverekedni magunkat, végül pedig egy kávézóban kötöttünk ki, ahol ittunk valamit. (Tea, forrócsoki.) Én forrócsokit kértem, amit kaptam, az egy kicsit kiábrándító volt: gyakorlatilag adtak egy kis műzlis tálban némi porból készült, forró kakaót, amit egy picit felhabosítottak talán. Na mindegy. Elfogyott azért. :D
	Oh, és persze ezt még megemlítem, hiszen ebből is látszik, hogy azért kicsi a világ: a Chemnitz -&gt; Drezda vonaton annyian voltak, hogy kénytelenek voltunk felszállás után az "előtérben" megállni, egy négyszemélyes ülőhely és a wc között. Az ülőhelyeken 5 lány ült, olyan 13-14 év körüliek, elsutyorogtak magukban, mi is elkezdtünk beszélgetni, majd egy mondatra kaptam fel a fejem:
	"Most tuti arról fognak beszélni egész úton, hogy mikor megyünk már el innen, de ráb@$#tak, mert a végállomásig megyünk."
	Igen, szó szerint így. Magyarok voltak. Azért 3 hónap után már jó volt mástól is magyar beszédet hallani. Persze mondtam, hogy "oké, mi is", de ugye, mivel nem gondolták, hogy én is magyar vagyok, így azon gondolkodtak vagy két percig, hogy mit mondhattam. Tippeltek, hogy talán megköszöntem valamit, de nem voltak biztosak. Inkább csendben maradtam, és csak figyeltem, hogy mit beszélnek, és - tudom, hogy ez kicsit bunkó dolog volt - néhány dolgot, ami mondjuk úgy vicces volt, fordítottam a többieknek. A lányok nem is sejtették, hogy gyakorlatilag őket fordítom. Úgy 10 perc után esett le az egyiknek, hogy éppen azt mondtam én is a mellettem állónak, hogy "nem is tudják, hogy mindent értek", mert hozzáteszem, időnként rólunk beszéltek. (Éppen ezért nem volt bűntudatom, hogy én mindezt továbbadtam a többieknek.) Miután ez leesett egyiküknek, mondtam, hogy persze, mindent értek, én is magyar vagyok, majd 5 percig nevettek kínjukban. Végül a maradék időben (kb fél óra) egész jól elbeszélgettünk.

	Na, visszatérve az eredeti idősíkra, a kávézás után éppenhogy elértük a vonatunkat, amivel Chemnitzig elmentünk, majd ott is tartottunk egy 2-3 órás kis túrát a helyi vásárba. Ez is elég hangulatos volt, és mindenből volt választék, de sajnos mivel siettünk, így arra volt időnk, hogy tettünk egy kört, ittunk némi forralt bort és puncsot, majd elindultunk. Itt is éppenhogy elértük a vonatunkat, ami elvitt minket Riesába, ahol át kellett szállnunk.
	A riesai vonaton ért egy kis meglepetés, ami egyszerre volt kínos, és kellemes: jött egy ellenőr, aki közölte, hogy a csoportos jegyünk (Sachsen-Ticket) sajnos arra a típusú vonatra nem jó, viszont nem bírságolt meg, nem kiabált, semmi, egyszerűen megkért, hogy a következő megállónál (Riesa) szálljunk le, és mondta, hogy nyugodjunk meg, körülbelül 10 perc múlva jön egy másik vonat, arra jó a jegyünk. Persze amúgy is ott akartunk leszállni, így nem volt semmi gond, de utána megnéztük, hogy azért az ide jövő vonatra felszállhatunk-e a jeggyel, és igen, jöhettünk vele.
	Szóval itt is volt egy elég tartalmas, jó napunk. :)

	Mindez idő alatt teljesítettem otthon egy tárgyat (Pénzügy alapjai, egy beadandót kellett csinálnom néhány könnyebb-nehezebb feladattal, ötös lett :D), illetve egy másikból éppen annyit sikerült teljesítenem (csoportos projektben való részvétel - én csináltam a logót, a folyamatelemzést, valamint részt vettem a facebookos csoportos megbeszéléseken, szóval amennyire tudtam, kivettem a részem; ezek mellett egy beadandót csináltam még), hogy január első hetén megírhattam utólag a zárthelyit, ami szintén éppen sikerült, így mehettem vizsgára még azon a héten.

	És akkor szépen lassan eljutottunk a szünetig. A két hetes szünetet én egy héttel megtoldottam, hogy január elején ugye otthon is vizsgázhassak, szerencsére nem volt felesleges.
	A karácsonyt bátyámnál töltöttük (Ulm mellett), az egész család oda ment. Elkezdtem nézegetni a vonatokat / buszokat, hogy milyen árban vannak, mennyi idő, mikor megy stb., és megakadt a szemem egy BlaBlaCar hirdetésen (hozzáteszem, hogy bár kicsit féltem, mert még nem nagyon mentem így, de kellemesen csalódtam, szóval ha hosszabb utat terveztek, akkor szerintem megéri a dolog, ajánlom), ahol egy itteni hallgató hirdetett utat Ulmig. Na, egy nagy szerencsés véletlen volt ez is, hogy pont aznap, amikor kell, pont olyan időpontban, ami nekem is és bátyámnak is jó, pont innen, pont oda megy valaki, aki ráadásul majdnem egyidős is velem és még ide is jár (azaz a közös témák kb adottak)... persze azonnal felvettem vele a kapcsolatot és le is fixáltuk, így a 100-120&#8364; vonatozás helyett 25&#8364;-ból eljutottam Ulmig, ahol már a bátyám várt is, és mentünk is hozzá... vagyis előbb vettünk vacsorát, meg bevásároltunk, és utána mentünk hozzá.

	Másnap este elmentünk a helyi karácsonyi vásárba, az eddig látottak közül talán a legnagyobb és legszebb, és aaah, a Feuerwurst Spezial... képzeljetek el egy nagy kiflit, benne egy még nagyobb, de elég vékony kolbásszal, ami annyira finom, és annyira csípős, hogy az első pár falat után már a könnyeitek folynak, de mégis eteti magát... és mindez némi tzatziki-szerű dologgal feldobva és kis mustárral megszórva. Isteni.
	És persze az elmaradhatatlan forralt borozás. :)

	Rá következő napon, azaz vasárnap, inkább már éjjel, megérkeztek a szüleim és a nővérem is a bátyámhoz, így hosszú idő után ismét együtt volt a család, és így is töltöttük el a következő egy hetet. Persze így együtt is elmentünk a vásárba, meg persze vásárolni is, viszont az ünnepek alatt végig ott voltunk tesómnál. (Minden zárva volt, vásár sem volt már.)

	Oh, nem is mondtam, hogy ezalatt nekem lett egy kisebb, 5 darabos gyűjteményem vásáros bögrékből, hiszen ha már díszes bögréket adnak, valahol 2, valahol 2,5&#8364;-ért, jó, hogy legalább egyet elhozok mindenhonnan emlékbe. (A többit persze visszavittem, amikért a pénzt visszakapja az ember.) - Van egy innen, Mittweidából, egy Drezdából, kettő Chemnitzből és egy Ulmból.

	Igazából a tervezettnél előbb, már karácsony után egyből, vasárnap haza is mentünk, mert nővéremnek dolgoznia kellett kedden, és így jobb volt, mint hogy ő busszal ment volna haza. Szóval így együtt hazakocsikáztunk, és kereket két hetet otthon is eltöltöttünk. Szilveszterkor ugyanúgy házibuliban voltunk, mint tavaly, idén jobb hangulattal (ugye tavalyelőtt pont aznap halt meg az egyik kutyánk :\). Utána zh, aztán vizsga, és el is repült az idő, nagyon gyorsan újra itt találtam magam. (Bár az út ide hosszabbnak tűnt, mint előtte a két hét otthon: bátyám hozott vissza, 3-kor indultunk, megálltunk nővéremnél egy fél órára, majd, mivel kerülővel Ausztrián át jöttünk, így ott álltunk egy órát, mert a határ után nem sokkal dugó volt, majd jött a köd, az eső, hajnali 1-2 körül már inkább megálltunk aludni kicsit, és fél4 körül indultunk megint útnak, hétfőn hajnali 5 körül értünk ide.)

	És akkor el is jutottunk a közelmúltba:
	fontos döntést hoztam meg nemrég. Úgy döntöttem, hogy a következő félévemet is itt fogom eltölteni, meghosszabbítva a szerződést. Igazából már intéződnek a dolgok (bár én még semmit nem láttam belőle, remélhetőleg hamarosan jeleznek), a szállást is elrendeztem, bár abban szeretnék egy kis változást: átköltöznék egy 5 fős lakásba, mert ott van pár barát, és valaki onnan elmegy, de lehet, hogy későn szóltam, jövőhéten tudom meg, hogy mehetek-e oda. Ha nem, akkor maradok a jelenlegi, kis egy személyes, szomszéddal közös fürdős szobámban. Ez sem rossz, megszoktam már, de azért nem bánnám, ha az összejönne. :)

	És persze a héten már meg is volt itt az első vizsgám - bár a vizsgaidőszakig még van egy hét. Linux, az a jó kis Linux... remélem sikerült annyit elérnem, hogy az érte járó 3 kreditet megkapjam. Azért kicsit fura volt papíron programozni, és persze az egyéb válaszokat németül megfogalmazva papírra vetni (itt nincsenek zh-k és egyéb számonkérések, legalábbis a szakomon, így ez volt az első ilyen).

	Na, eddig ezek történtek, holnap még jön egy kis vizsga németből, majd legközelebb csak február 8-án, aztán 12., 18. és 19.. TANULNI KELL!

	Köszi a figyelmet, amint tudok, jelentkezem ismét! :)

	Sziasztok!
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Az elmúlt egy hónap]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36745078&amp;postid=1280170</link><pubDate>2015-11-14 01:09:36</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Ahoy! Régen írtam már, tudom, de egyszerűen vagy időm nincs, vagy éppen kedvem... Lusta dög vagyok, tudom... (Az esetleges elgépelésekért előre is bocsánatot kérek, most értem haza egy buliból.)
	Az utolsó bejegyzés óta rengeteg idő eltelt, és történt pár dolog, amik közül néhányra már csak homályosan emlékszem, de igyekszem mindent felidézni.

	Előzőleg ugye október 13-án írtam, ami azt jelenti, hogy onnantól kell megpróbálnom felidézni a szép és kevésbé szép emlékeket. Na, október 14-én volt itt egy kisebb buli - talán Erstsemester Party, vagy valami ilyesmi, nem emlékszem pontosan. A lényeg, hogy később érkeztem, és nem sikerült jegyet kapnom - amit amúgy nem is teljesen bánok, hisz elméletileg 6&#8364; körül volt. Aznap este én csak a "bemelegítő" esti bulira mentem el, de nem tagadom, nekem bőven elég volt. Amúgy is csak azért mentem el, hogy ismerkedjek egy kicsit, de persze felvittem a lakásba a pálinkát is, amit még anno kihoztam magammal. Nem sok fogyott, miután az egyik spanyol leányzó beleivott és a többiek látták az arcát. De persze már ezzel is meglett egy indok, hogy például a román cserediákkal beszélgessek, hisz a pálinka valamennyire közös témának bizonyult.

	Egy jó buli után nincs is jobb, mint két egymást követő reggelen legkésőbb 7-kor kikelni az ágyból, hogy kényelmesen elkészülhessek, majd elmenjek az iskolába végigülni 2 német és 1 angol nyelvű órát. De túléltem, nagy nehezen.

	Mellékesen jegyzem meg, hogy október 14-én reggelre leesett az első hó. Igaz, még aznap el is olvadt, de akkor is, tiszta izgalmas. :D (Képen a reggeli kilátás az ablakomból.)

	

	Ezután, őszinte leszek, fogalmam sincs mi volt. Szerintem azt a hétvégét végigaludtam.

	Talán azon a hétvégén merült fel először egy utazás, mint következő hétégi program. Ráadásul Prágába. "Körülbelül 50&#8364;", hangzott a "mennyibe fog kerülni?" kérdésre a válasz, így hát persze beleegyeztem, mondom úgysem fogok azon felül sokat költeni. Nem is tévedhettem volna nagyobbat, bár ennek ellenére magát az utat nem bántam meg.

	Egészen pontosan október 23-án, pénteken délután indultunk el. Először elvonatoztunk Chemnitzbe, majd ettünk egy picit, és felszálltunk a prágai buszra. Körülbelül két órás volt onnan az út, már este volt, mire sikerült odaérnünk. Elmentünk pénzt váltani, majd elfoglaltunk helyünket a szállón - 2db 8 ágyas szoba, egyik a lányoknak, másik nekünk, fiúknak.
	Ezután elmentünk vacsizni (McDonald's), majd haladtunk tovább. Persze út közben kiszúrtam, hogy egy bódénál lehet forralt bort venni, és amint ezt megjegyeztem, szinte mindenki odament, és vett 1-1 pohár bort. Egy hűvös éjszakán jól is esik az embernek. Miután megittuk, elkezdtünk esélyes bulihelyszíneket keresni. Pár helyre benéztünk, végül az egyik bár mellett döntöttünk, és pár órát eltöltöttünk ott, majd visszatértünka szállásra aludni.
]]></description><encoded><![CDATA[
	Másnap reggel korán keltünk, hisz csak 10 óráig kaphattunk reggelit. Elkészültünk, megreggeliztünk, majd jött az egész napos városnézés. Elég jól körbejártuk Prágát, gyönyörű helyeket láttunk, rengeteg kép is készült, párat láthattok is nemsokára. Mivel a brazilok már csütörtökön Prágában voltak, és másik szálláson, igazából csak a folyón túl sikerült velük összefutni, onnantól viszont az egész napot mind együtt töltöttük.
	A szombat este már egy kicsit jobban meg lett szervezve: még délután foglaltattunk helyet az egyik étteremben. Délután tartottunk egy kb. 2 órás pihenőt, majd metróval elmentünk az étteremhez, ahol megvacsoráztunk - aránylag jó áron, természetesen. Ezután jött a kocsmatúra, majd a diszkó, aminek 5 emelete van, és mindenhol más témájú buli volt. Igazából a többség ki volt már merülve, így a buli nem tartott valami sokáig senkinek, visszamentünk aludni, hiszen másnap reggel 10-ig el kellett hagynunk a szállót. Persze a cuccunk maradt, és elmentünk egy hosszú útra, a folyón túlra ebédelni, amitől szerintem egyikünk sem volt elájulva, de elment a dolog. Ebéd után visszasétáltunk, felvettük a csomagokat, és mentünk a buszhoz. Az úton a többség aludt, ami nem csoda. Nekem a következő hétvégén, vasárnap sikerült rendesen kipihennem magam.

	  
	  
	  
	  

	A következő hétvégén ismét buli volt, talán a brazil srácok szervezték, és hajnali 4 körül ért véget, ami miatt az akkorra tervezett kis séta nekem elmaradt, mert nem tudtam egyszerűen felkelni, és nem lett volna erőm annyir sétálni. Azt nem tudom elképzelni, hogy a többieknek hogy volt - főleg, hogy láttam, hogyan néztek ki pár órával előtte.

	Éééés ezzel el is jutottunk a múlt hétvégéhez. Eredetileg arra a hétvégére volt szervezve egy út Lipcsébe, viszont az el eltt napolva jövőhétre. Azonban az olasz lány szülei azon a hétvégén kijöttek, így úgy döntöttünk, hogy elmegyünk megnézni most a dolgokat. Egészen pontosan 4-en mentünk + a két szülő.
	Lipcse gyönyörű hely. Na nem egy Drezda vagy Prága, de a maga módján szerintem megér egy misét - vagy kettőt. Reggel találkozunk a vonatállomáson, majd nagy nehezen eljutottunk Lipcséig. Közbejártuk a központot, még a kilátóba is felmentünk, majd elintultunk hazafele. Persze kicsit később, mint gondoltuk, mert rájöttünk, hogy gyakorlatilag a vonatállomás (alsó része) egy pláza. Gyors megvacsoráztam - vettem egy nagy adag kebabot elég jó áron, és persze közben rájöttem megint, hogy milyen jó itt, hiszen miközben készült a kajám, elég jól el is beszélgettem az eladóval. Megvacsoráztam, majd körbenéztünk, végül pedig felszálltunk a vonatra és hazaindultunk. Úgy félúton Lipcse és Riesa között jött az ellenőr, és miután meglátta a jegyet, szólt, hogy az adott vonatra a Sachsen-Ticket nem érvényes. Nem kellett büntetést fizetni, semmi, egyszerűen megkért (mármint tényleg, megkért (!)), hogy a következő állomáson szálljunk le, és szólt, hogy körülbelül 20 percet kell várnunk, amíg jön egy olyan vonat, ami ugyanarra megy, és még a jegyünk is érvényes oda.
	Persze amúgy is ott kellett volna átszállnunk, így semmi kellemetlenség nem volt a dologban.

	  
	  
	  

	És akkor jön ez a hét. Semmi érdekes nem történt gyakorlatilag, csütörtökön volt némi orosz-est a diákklubban, ami annyira izgalmas volt, hogy 10 körül mindenki elkezdett elmenni.
	Pénteken (azaz ma, vagyis tegnap) pedig jött az indiai est, ami már egy normálisabb, házibuli jellegű dolog volt. Most onnan jöttem, azután írom ezt a bejegyzést, így ha valahol elgépelést találtál... hát, megesik. :D

	Jövőhét végén újra Lipcse, akkor viszont talán olyan dolgokat fogunk megnézni, amit múltkor nem láttam.

	Legyetek jók,
	Tschüssi!
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[2. hét]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36745078&amp;postid=1273172</link><pubDate>2015-10-13 17:56:27</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Nna szóval... Az előző bejegyzést tényleg sikerült röviden lerendeznem. Ez részben azért volt, mert telefonról nem olyan jó bejegyzést írni - szerintem -, másrészt pedig, mert miután megírtam, öltöztem is, és mentünk unokatesómékhoz.

	Ott az első napon nem történt túl sok dolog. Ugye előzőleg írtam, hogy mentünk hegyet nézni. Na, ez nem kedden, hanem szerdán esett meg, mert kedden sem unokatesóm, sem pedig a vőlegénye nem ért rá, mi pedig nem akartunk egyedül felmenni, mert azért csak jobb, ha van ott velünk valaki, aki tudja, hogy mi merre hány méter. :D

	Első nap, azaz kedden így csak a hegy melletti tavat (Eibsee) jártuk be egy kicsit, csináltunk pár képet (teszteltük a telefonokat), majd söröztünk és beszélgettünk, amíg unokatesóm nem végzett.
	Maga a táj gyönyörű volt, és a levegő is friss volt, csak ugye mivel elég magasan voltunk már ott is, háromszor átfagytunk. Amikor meg a nap sütött, nem kicsit melegünk volt.
	Később, este, így hárman megvacsoráztunk a Pizza Hut-ban, majd elmentünk unokatesómékhoz, ott beszélgettünk, majd aludtunk egy nagyot.

	  

	Másnap sikerült feljutnunk a hegyre is, de nem is akármelyikre: Zugspitze. Németország legmagasabb hegye. Gyönyörű táj, és persze bónusz, hogy egy kapun át lehet menni Ausztriába is. Kicsit felhős volt az ég (persze mi a felhők felett voltunk), de szerintem ez még szebbé tette a dolgot. :)

	  
]]></description><encoded><![CDATA[
	Másnap, október 1-jén, csütörtökön eljött a nap, amikor a mobilitásom kezdetét veszi, és beköltözöm oda, amit az elkövetkezendő 5 hónapban az otthonomnak nevezhetek. Erről képet nem teszek fel most, de leírom: egy kicsike kis egyfős lakás, gyakorlatilag az egész egy szoba, ahol egyben van a háló a konyhával, bizonyos szempontból az ebédlővel, a nappalival és mindennel együtt. Az egyetlen külön helység a mosdó, ami a szomszéddal közös -, akit amúgy a mai napig sem ismerem. Lehet, hogy láttam már, nem tudom, rejtély, de az biztos, hogy beszélni még nem beszéltem vele, és ha esetleg valahol összefutottunk véletlenül, nem tudtuk egymásról, hogy egy fürdőn osztozunk.

	Bátyám hozott el, unokatesóm is velünk jött, segítettek beköltözni. Be is vásároltunk, persze. Miután elmentek, egyből írtam is a másik magyarnak (igen, van még egy magyar), hogy megérkeztem, azonnal fel is jött. Úgy elbeszélgettünk, mintha már évek óta ismernénk egymást, majd megmutatta nekem azon részeit a városnak, amiket ő az előző 2-3 hétben felfedezett. Gyönyörű hely ez is, sajnos erről sincs képem. Az utcák meredekek, a házak színesek, sorházak vannak, stb... Egy gyönyörű német kisváros. Csak egy kicsit unalmas. Nem nagyon büszkélkedik a hely szórakozási lehetőségekkel. Nincs kocsma, nincs diszkó. Van egy kis mozi, van néhány gyönyörű park, ennyi. Meg persze a diákklub, amit még nem sikerült meglátogatnom.

	Nem sok embert ismerek még olyan nagyon sajnos, pedig igyekszem. Amiben tudok, részt veszek.

	Ilyen volt például, rögtön a beköltözésem után, október 3-án, szombaton, a drezdai út. Nem tudom hányan voltunk, sokan, itt ismerkedtem először meg a többi cserediákkal.
	Drezda (is) nagyon szép hely, főleg az Altstadt, tele van régi épületekkel, palotákkal, templomokkal, egyszerűen lélegzetelállító. Persze, mint magyar, logikusan a másik magyarral töltöttem a legtöbb időt - mint másoknál is, nálunk is a saját anyanyelv uralkodott. De azért igyekeztem másokkal is csevegni, amire például elég jó okot adott, amikor páran elkezdtek szemezni egy lángosos bódéval. Öten ettünk lángost ott és akkor, evés közben és után persze németül, illetve angolul beszélgettünk nagyrészt. Jó volt kipróbálni tényleg éles helyzetben a nyelvtudásomat... Hát, nem vagyok elájulva magamtól.

	  
	  
	  

	Este értünk haza.
	Másnap az egyik lengyel lánynak volt a születésnapja, amit a szállások előtti kis placcon ünnepeltünk egy kis ismerkedős-beszélgetős délutánnal. (Főleg nekem ismerkedős.) Igazából nekem mindenki szimpatikus. Van, aki nagyon, van, aki kevésbé, de akkor is.

	Hétfőn elkezdődött a tanítás... a legtöbb embernek. Nekem nem, mivel a tutorommal pénteken nem jutottunk semmire a tárgyaimmal. Hétfőn este találtunk egy tárgyat, amit kedden már meg is látogattam. Nagyon furcsa az alapból nehéz tárgyakat németül tanulni. Tényleg. Nem rossz, csak furcsa, főleg az, hogy egy részét (még) nem is értem. Ez remélhetőleg változni fog.

	A hét csak telt, és telt, eljött a péntek. Menet közben sikerült összeszednem egy használható órarendet - annyira használható, hogy kedd van, és már a második órám maradt el úgy, hogy nem tudtam róla. Mindegy.

	Hétköznaponként amúgy a menzán ebédelek, ami, mint hétvégén megtudtam, állítólag nem jó. Na, szívem szerint mondtam volna az illetőnek, hogy egyen magyar menzás kaját, és átértékel mindent. Nekem meglepő módon nagyon ízlik az itteni étel. Lehet, hogy nem a legegészségesebb, de minden napra van 5-6 féle étel, amik közül az ember azt választ, amit akar - vagy amit meg tud fizetni, mert különböző árak vannak, általában 2-4&#8364; közé esik egy adag.

	Na szóval... Eljött ismét a hétvége, amikor is kiírták, hogy gondolkodtak rajta páran, hogy megnéznék vasárnap a Sächsische Schweiz nevű nemzeti parkot, és van-e valakinek kedve csatlakozni. Semmi ár, semmi konkrét, így eléggé kétesen álltam a dologhoz. Reggel persze felkeltem, elkészültem, gondoltam majd meglátom, hogy sokan vannak-e, mert 6-7 emberrel annyira nem lenne poén... bááár... mindegy. Végül 19-en voltunk, de én úgy futottam utánuk, amikor elindultak a szállástól. Igazából számoltam magamban úgy 40&#8364;-ra, ehelyett olyan 20-25-öt költöttem. Az sem túl jó, de belefér, ráadásul megismertem még néhány embert, és elég jól is éreztem magam.

	  
	  

	Igazából ennyiben tudom összefoglalni az elmúlt két hetemet. Mostantól megpróbálok majd sűrűbben írni, csak szerdán lett netem, onnantól tolódott a dolog, és most jutottam el ide, hogy tényleg meg is írjam a bejegyzést. Remélem majd történik valami.
	A eddigi biztos az, hogy október 21-én "Welcome Party" lesz számunkra, ismét egy jó lehetőség. :)

	Tschüssi! :D
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Első megállóm: Ulm]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36745078&amp;postid=1269897</link><pubDate>2015-09-29 07:51:13</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[Jó reggelt! :-) 
Az esetleges elgépelésekért előre is bocsánatot kérek, telefonról írok.
Na, szóval szeptember 27-én este fél 8-kor megkezdődött a nagy utazás, először bátyámhoz jöttem Ulmba. Az út hosszú volt (13 óra), a busz pedig kényelmetlen, szóval nem is nagyon tudtam aludni. De legalább most este jobban esett, nem kellett altatni. :-) Reggel fél 9-kor ide is értem, tesóm már várt egy ideje (fél órát késett a busz). Bevásároltunk, kajáltunk, vettünk telefonokat (nekem egy LG G4c-t *_*) aztán megint kajáltunk, de akkor már mást. Jó nap volt, az a lényeg.
Na, ennyi mostanra, mára is már vannak tervek. Megyünk hegyet nézni. :-D
Sziasztok!]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Készenlétben]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36745078&amp;postid=1269156</link><pubDate>2015-09-25 20:56:14</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Eddig ez a modul nem túl tartalmas, de nem kell izgulni, hamarosan megindulnak az események. Menet közben párszor eszembe jutott már, hogy ezt-azt ki lehetne írni, de gyakorlatilag semmi olyat nem tudtam volna, ami lényeges lenne... bár egy Gy.I.K. bejegyzésen gondolkodtam, mert elég érdekes kérdéseket és egyebeket kaptam az utóbbi időben. Most párat ki is szemezgetek, valamire válaszolva, valamire nem:

	- Hova mész? Miért pont Németország? Miért nem valami melegebb, tengerpartos vidékre?
	A kérdés maga nem lenne hülyeség, de szerintem simán ki lehet következtetni a választ: ez érdekel.
	Amúgy szemeztem más országokkal is, köztük pl. Spanyolország, de sajnos ott nincs gazdaságinformatika, így ugrott a dolog. Ciprusra pedig túljelentkezés van, nem is törtem magam.
	És persze szorosan ide tartozik a "Te (ennyire) tudsz németül?" kérdés is, ami amúgy nem hülyeség, de hát mivel német nyelvvel lehet kimenni ide, így a válasz logikus.

	- Egyedül mész? Igen Nem félsz? Nem Én nem merném...
	Nem értem mi a probléma ezzel. Szerintem pedig pont így a jobb, mert teljesen tiszta lappal indulok mindenkinél, és rá vagyok kényszerülve az ismerkedésre meg a nyelvtanulásra, ami szerintem egyáltalán nem rossz dolog, sőt.

	- Lesz még kint magyar?
	Mivel az előző kérdéssel valamennyire összefügg, így logikusan az a válasz, hogy a suliból senki nem jön velem... azt pedig, hogy más magyar iskolákból lesz-e valaki, nem tudom.
	Mellékesen pár napja tudtam meg, a facebook csoportot böngészve, hogy lesz egy magyar, egészen pontosan budapesti lány is a választott iskolában, szóval annyira nem is leszek ott egyedül. De a tiszta lap és az ismerkedési kényszer még mindig aktuális.

	Az első három héten még bejártam a suliba, néhány tanárral meg is lett beszélve, hogy amíg itthon vagyok, bemegyek, és akkor a többit majd elintézzük - az egyik tárgyamat konkrétan meg is csináltam, hármas lettem. Viszont páran nem tudták, hogy mikor megyek ki, és hát jöttek az olyan kérdések, mint:
	- Hát te????
	- Mikor mész már ki?
	- Na, mégsem mész ki? / Meggondoltad magad? / Mégsem jött össze?
]]></description><encoded><![CDATA[
	Na, hát a kérdésekről ennyit, amúgy összességében kaptam elég sok kedves szót, kaptam kevésbbé kedveset, volt olyan is, aki elég erőteljesen megpróbált lebeszélni a dologról, de hát én nem fogok senki és semmi miatt lemondani egy ilyen esélyről, mert vagy lesz még valaha lehetőségem ilyesmire, vagy nem.

	Az utolsó Dunaújvárosban töltött estémen (minden héten kedden bent aludtam, bulizni kicsit) még tortát is kaptam. ^_^

	

	A zászlók kicsit elmosódtak, de mint kiderült, az egyik egy magyar zászló, amire az van (volt) írva, hogy "Várunk vissza!", a másik pedig egy német zászló. Egyszerű, de nagyon finom kis gyümölcstorta volt, amit hétfőn este, a koliban csináltak nekem. Hát nem aranyosak? ^_^

	Hehh, amúgy pár hete felvettem a kapcsolatot egy osztrákkal, akivel elég sokat gyakoroltam a nyelvet is, így már tényleg egyre kevesebbet kell aggódnom.

	A lényeg az, hogy már be vagyok pakolva, holnapután ilyenkor már úton leszek Németország felé, ahol először bátyámhoz megyek pár napra, majd csütörtökön, azaz október 1-jén elfoglalom mittweidai szállásomat, amit a következő 5 hónapra "otthonomnak" nevezhetek. Jujj, de izgatott vagyok már!
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Már vége júliusnak??]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35830180&amp;postid=1256547</link><pubDate>2015-07-31 12:18:00</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Durva, sokkal gyorsabban telik az idő, mint vártam. Nem baj, nem bánom, maradjon is így, már teljesen lázban égek.

	Régen írtam. Nagyon régen. Azóta történtek dolgok, igazából semmi komoly, de na. Azért az eddigi nyaraimhoz képest ezt egész eseménydúsnak mondhatom. Párszor megfordultam Szegeden - apumnak bent kellett aludnia az alvásklinikán, és én mentem vele, unokatesóméknál laktam. Ez kétszer volt, két egymást követő héten, igazából el is voltam. Mivel pont a névnapomra esett a második kiruccanás, így (meglepetésként) kaptam egy Devergo cipőt. Elég jó, nekem nagyon tetszik, és hát ajándék volt, ráadásul úgy nem is nagyon számoltam rá, hogy kapok valami ilyesmit, mert ugye elmentünk az Árkádba, de hát előző héten is, amikor még nem került szóba, hogy következő héten vissza kell menni, és akkor nem vettünk semmit, csak megkajáltunk meg kicsit körbejártuk a plázát.

	Igazából a dolgok akkor pörögtek fel kicsit, amikor bátyám hazajött. Voltunk Dunaújban, mert be kellett mennem aláírni az Erasmus+ szerződést, aztán ha már ott voltunk, vettem sátrat, mert hétvégén nyaraltunk. Régi koleszosok - vagyis annyira nem régi, igazából olyanok, akik ott voltak, amikor bátyám is, meg ugye akkor is ott volt még közülük pár ember, amikor én is már oda jártam. Szóval nem idegenek. Nem az én társaságom teljesen, de nem idegenek. 3 napot voltunk ott, Tompa mellett, nagyon jól el is voltam. A sátramat kicsit szerencsétlenül raktam össze, aztán lusta voltam szétszedni, de hát kibírta azt a pár napot, szóval nem volt gond. Még a vihart is átvészeltem benne, enyhe halálfélelemmel. :D
]]></description><encoded><![CDATA[
	Így, a folytatásban pedig kicsit a tervekről: jelenleg úgy áll, hogy jövőhéten veszek új laptopot. Még nem tudom pontosan, hogy milyet, de már nézelődök. Már lassan egy éve spórolgatok rá, sőt, a szemüveg után ez jött, de mindig elment valamire a pénzem, viszont ebben a félévben most sikerült a tanulmányi ösztöndíjból megspórolni elég sokat. Munkát nem találtam, de tesóm kisegít, szóval... össze fog jönni, végre. A mostani már eléggé haldoklik. Időnként vannak jobb pillanatai (pl. most is), de már nem sokat várok tőle, szóval muszáj valamit venni.

	És ha már így van: egész nyáron csak ezt várom, az új laptoppal kicsit gyorsabban, több életkedvvel fogok tudni nekiesni az oldalnak, szóval nemsokára lesz némi átalakítás, hogy a félévet úgy-ahogy le tudjam majd itt vezetni, szépen. Nem tudom majd kit érdekel, kit nem, igazából nekem jó lesz, majd később esetleg még visszaolvasni a dolgokat. Annyi biztos, hogy új blog modul lesz, igazából már létre is van hozva, sőt, az első bejegyzést már meg is írtam. Az a modul majd az átalakítás után elérhetővé válik, és persze szeptember végétől az lesz a kezdőlap, és ez a modul majd átmenetileg háttérbe szorul, esetleg néha írok 1-2 olyan dolgot, ami nem feltétlenül a kint töltött időkhöz tartozik, gondolok itt arra, hogy esetleg megint rám tör az, hogy szívesen kiosztanék valakit, elmagyaráznék valamit stb.

	Legközelebb lehet, hogy már csak az átalakítás után írok, nem tudom. Lehet, hogy már akkor, ha meglesz az új lapos. Majd meglátom még. :D

	Legyen szép nyaratok!
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[A kezdetek]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=36745078&amp;postid=1252991</link><pubDate>2015-07-21 17:40:32</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Bár maga az oldal nem új, a "hírfolyam" az, így egy apró bemutatkozással kezdek:
	Helló, szia, Roland vagyok Hartáról, 20 éves. Jelenleg a Dunaújvárosi Főiskola hallgatója vagyok, ahol egy olyan ösztöndíjat kaptam meg, ami a jövőmre is elég jelentős hatással lesz, és ez nem más, mint az ERASMUS. Gyakorlatilag ez az oka annak, hogy ezt az új modult létrehoztam, és ezeket a sorokat írom.

	Na, kezdjük.

	Nem tudom, mások hogyan élik meg a dolgokat. Én körülbelül 2005 óta szeretem a nyelveket, egyre jobban. Onnantól kezdtem el szeretni, hogy nem kényszerből, hanem szabadon dönthettem arról, hogy szeretnék-e angolt tanulni - nálunk a német a kötelező nyelv. Sváb falu, ez ilyen. Na mindegy, később német nyelvi tagozatra mentem tovább, ahol az első év heti 11 némete nem elvette a kedvem a nyelvektől, inkább méginkább megszerettem. Bár én a mai napig ezt mondom, hogy ez múlt a tanáraimon is. Maga a kiutazás gondolata még 2012 tavaszán bukkant fel, amikor egy külföldi cserediák jött hozzánk, arra az utolsó pár hónapra. Ő AFS-szel volt nálunk, ami fizetős, de mégis elkezdtem gondolkodni rajta, de aztán rájöttem, hogy nem nagyon engedhetném meg magamnak, na meg akkor még a nyelvtudásom is elég... nem mondom ki. Azonban később kaptunk egy jobb angoltanárt, akivel elég jól haladtunk, és persze jött megint cserediák, 3 is, szóval úgy tolták a képembe az egészet. Nagyon érdekelt a dolog, időnként jöttek fellángolások is, de akkor is az győzött, hogy nem engedhetném meg. 2013-2014-es évben valamikor, nem tudom már mikor, az osztályfőnök hozött be hirdetéseket - külföldi ösztöndíjakról. Persze, fizetős. Addigra viszont tudtam, hogy az ERASMUS is létezik, ráadásul itt jó esetben pénzt is adnak. Megvolt a kiszemelt, gyakorlatilag iskolaválasztáskor ez is lebegett a szemem előtt. Aztán felsőoktatási szakképzésre jelentkeztem, amin eredetileg nem lehetett jelentkezni, de úgy voltam vele, hogy mindegy, két év, aztán viszlát. Viszont február-március környékén elkezdték hirdetni a pályázatot, és gondoltam, csak teszek egy próbát.
]]></description><encoded><![CDATA[
	Egyik délelőtt bementem érdeklődni, és lám: közölték, hogy pont aznap reggel döntöttek úgy, hogy foszkosok is jelentkezhetnek. Éppen akkor. Hihetetlen amúgy, de ez nekem nagyon jól jött.

	
		A jelentkezéshez egy űrlapot kellett kitölteni, valamint egy angol (nekem német) nyelvű önéletrajzot és motivációs levelet kellett csatolni. Később behívtak interjúra, ahol belekérdektek a motivációs levélbe, tudni akarták, hogy miért akarok menni, miért pont oda, ahova, egyedül megyek-e, vagy mással szeretnék, és miért stb... szóval mindent. Később már magyarul kérdezgettek, majd közölték, hogy a nyelvtudással nem lesz gondom, kb. 2 hét, és értesítenek, hogy mi van. Értesítettek is: benne vagyok abban a 10 emberben, aki mehet. Ezután rengeteg dolgot kellett intézni, papírmunka is volt köztük, de ott tartunk, hogy a mai napon, azaz július 21-én aláírtam a szerződést, így már biztos: októbertől a németországi Hochschule Mittweida hallgatója leszek, fél évig.
	
		Úgy összességében a szállással voltak kisebb-nagyobb gondaim, valamint egyelőre még a kiutazás kérdéses, de remélhetőleg minden simán fog menni. Annyi biztos, hogy nem sok nyugodt napom volt, egyrészt az intézkedések miatt, másrészt azért, mert már most olyan izgatott vagyok, mint még soha, hiszen ősszel egy kisebb álmom válik valóra. Biztosan jó lesz.

]]></encoded></item><item><title><![CDATA[NYÁR!]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35830180&amp;postid=1248389</link><pubDate>2015-06-22 20:55:23</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Vége a félévnek. Legalábbis nekem: van, aki a héten még vizsgázik, de én már másfél hete végeztem. Nagy a boldogság: egy újabb sikeres félév, és csúcspontként sikerült összeszednem egy félév alatt a kettest egy olyan tárgyból, amivel valaki évekig bohóckodik (Számítógép- és távközlési hálózatok). Nekem is második nekifutásra sikerült a vizsga, de sikerült, és büszke is vagyok magamra. Így meg is van a maximális 60 kredit a két félév alatt, amire büszke vagyok. Tény, az átlagom most "csak" 3,33, de nem bánom. Megvan, és ez a lényeg. Amúgy meg, mindenki tudja: a kettesnél jobb jegy nincs, csak szebb. Szóval elég szép ez az átlag. :D
	Pont most nézem, hogy ma délelőtt bekerült az utolsó pipa is a leckekönyvbe, ami amúgy egy nem kredites tárgyhoz tartozik, és az elődjének a pipája az első félév vége helyett a második félév elején került be. :D

	Amúgy így már hivatalos: nincs semmit, ami az utamba állhatna, amikor az ERASMUS-ról van szó. Semmi. Hihetetlen. Életem eddigi legfontosabb, legjelentősebb, legizgalmasabb része, célja, gyakorlatilag az egyik legnagyobb álmom, úgy néz ki, beteljesül. Szeptember végén megyek Németországba, és talán csak jövő februárban jövök haza legközelebb - bár valószínűleg muszáj lesz előbb, az itteni tárgyaim vizsgái miatt, amit még mindig nem tudom, hogyan fogom megoldani, de ráérek még aggódni. Majd egyeztetek a tanáraimmal, biztos tudunk találni valami megoldást erre.
]]></description><encoded><![CDATA[
	Van egy tervem: augusztus végén/szeptember elején át fogom kicsit alakítani a blogot, hiszen ha minden jól megy, lesz "rendesen" netem a koliban/szálláson (nem tudom minek nevezzem :D), így majd tudom vezetni az oldalt, és szeretném leírni az élményeimet, hátha ezzel segítek valakinek, akit győzködni kell, hogy jelentkezzen vagy el merjen indulni. Ha sikerül a végéig csinálni az oldalt, akkor minden itt lesz a jelentkezéstől a végéig, legyen jó vagy rossz. Mert biztos lesznek feledhetetlenül jó napjaim, de nehéz pillanatok is.

	Nagyon várom. Még három hónap, de teljesen ki vagyok készülve, egész nap csak és kizárólag ez jár a fejemben, gyakorlatilag onnantól kezdve, hogy eldöntöttem, hogy jelentkezem. És egyre jobban izgulok - de nem azért mert félek. Hanem mert már olyan szinten várom, hogy elkezdődjön a kis utazás, hogy az valami hihetetlen. Próbálok nem anyumék idegeire menni, de elég nehézkesen megy: ha nem én hozom fel, akkor ők. Augusztusra az egész család idegbeteg lesz. Talán ők még nálam is jobban izgulnak, nem tudom.

	Na, visszaugrok a jelenre: itt a nyár, és jelenleg annyit tudok, hogy pénteken szakestélyre megyek - ami talán az utolsó lesz nekem az évben. Ennyi a konkrét tervem a nyárra. Semmi más. Nyári munkát hiába keresek úgy látszik, a közelben semmit nem találok, messzire meg nem érné meg elmenni, mert amit megkeresnék, azt úgy, ahogy vagy, el is költeném... Nem tudom mi lesz itt. Pedig nem lenne rossz egy kis összeget összeszedni, mert muszáj lesz egy laptopot venni, mire kimegyek, mert ezt már nem tudnám elviselni. Na meg nem ártana valamennyi zsebpénzt összeszedni, mert egy dolog, hogy adnak valamennyit, de annak minimum a fele el fog menni a szállásra, aztán még enni kell, szórakozni kell - mert ha már kint vagyok egy német főiskolán, nem a szobában ülve szeretnék csapvizet szürcsölgetni... Na, majd lesz valahogy.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Itt a 2. félév vége...]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35830180&amp;postid=1244660</link><pubDate>2015-06-04 22:00:00</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Az élménybeszámolót leszámítva - mert azt is most írtam - régen nem adtam magamról életjelet. Pedig mostanában szinte pörögnek az események. Nem is tudom, hogy hol kezdjem...

	Még valamikor Selmec előtt pár nappal szóltak, hogy a német iskola visszajelzett, így valószínűleg megyek Erasmus-ra, ami annyit tesz, hogy szeptember végétől február végéig a Hochschule Mittweida tanulója (is) leszek. Mostanra már szinte minden el van intézve, még a tárgyakat kell kiválogatnom. Azok a tárgyak... fel van sorolva 54 tantárgy, leírással, mindennel, annak körülbelül a fele olyan, ami a téli félévben van. Na, nekem azokból kell kiválasztanom 5-6 tárgyat, amit tanulni szeretnék. Nehéz, mert van, ami nem érdekel, van, aminek örülök, hogy itt sikerült megcsinálnom, és van olyan, amihez nekem még nincsenek meg az alapok. Ami érdekelne is, az nagyrészt az utóbbi kategóriába esik, jelenleg 2 tárgynál tartok, amit biztos fel szeretnék venni. Egyiket akarom, a másikra pedig jó eséllyel a későbbiekben szükségem lesz. &nbsp;Na, majd lesz valami.

	Itt a vizsgaidősuck. A félévben az év közben teljesíthető 4 tárgyból hármat sikerült megcsinálnom - az informatika ötös, a projektvezetés négyes, a számvitel pedig kettes, köszönöm kérdésed. A bizonyos negyedik tárgyat (név szerint: statisztika) pedig most kedden csináltam meg, és úgy tűnik, a ritka esetek egyike vagyok: elégtelenről javítottam jelesre. Amikor megláttam az eredményt, körülbelül 5 percig nevettem. Hihetetlen.
	A két vizsgás tárgy vizsgája múlt pénteken volt. Az egyik (adatbiztonság) sikeres - értsd: kettes -, a másik (szám. és táv. háló.) pedig nem sikerült, így abból mehetek újra. Először most péntekre, azaz holnapra vettem fel a vizsgát, de meggondoltam magam, inkább adok magamnak még egy hetet felkészülni, aztán reménykedem, hogy valamit ér. Nagyon remélem. Bár köztudott nálunk, hogy már azzal is a legjobbak között vagyok, hogy csodával határos módon legelső félévben egyáltalán eljutottam a vizsgáig. Elég nehéz tárgy, de remélem, hogy jövőhéten sikerül.
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Selmeci élménybeszámoló]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35830180&amp;postid=1244634</link><pubDate>2015-06-04 21:30:00</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Másfél hónapig megint csendben voltam, pedig aztán most nem mondhatom, hogy nem történt semmi...

	Az utóbbi idők egyik legizgalmasabb időszaka április vége volt, amikor is Selmecbányán töltöttünk el páran 4 napot. Hihhetetlen jó volt, nagyon élveztem, pedig lejártam a lábam, és a mai napig rosszul vagyok, ha lépcsőt látok.
	Az egész felvezetéseként - mint ősszel is - az egész estét végig kellett bulizni, majd másnap hajnalban felkelni, lemenni, mert mindent be kellett pakolni a buszba, amire a következő 4 napban csak szükségünk lesz: kaja, pia, üstök, üstházak, táskáink stb. Kicsivel a tervezett idő után el is indultunk, eléggé álmos hangulat volt a buszon, nem úgy, mint anno. Mindegy, párszor megálltunk itt-ott, de nagy nehezen megérkeztünk a Selmec-táblához, ahol pózoltunk, fényképezkedtünk, végül egy csoportkép [jobbra], majd cipőt le, és mezítláb sétáltunk majdnem Selmecig, miközben folyamatosan rugdosták alánk a köveket. Aztán cipő vissza, felültünk a buszra és elfoglaltuk a szállást. Sok időnk nem volt pihenni, egyből mentünk is megnézni az Akadámiát.
]]></description><encoded><![CDATA[
	Selmec utcái meredekek. Nagyon. Ott szó szerint lehet venni azt, ha valaki azt mondja: fel-le mászkál. Durva. Ennek ellenére hatalmas élmény volt, és ilyen szép várost nem sűrűn látni. Gyönyörű, tényleg. Bár elég drága hely. És tele van szebbnél szebb látványosságokkal, amikről még tanulnom is kellett. Sokkal érdekesebb a történelem, ha az ember látja azt, amiről tanult.

	Nagyszerű éttermek / pizzériák vannak, és persze elék jók a bárok és a kocsmák is. Lehet kapni vágott sört, valamint a Klopačkában egy bizonyos "Dragonbreath" nevezetű italt, ami nagyon jó. Igazából az utóbbi talán grapefruitlé és Absinth keveréke, szóval elég ütős cucc. De mi kiittuk az egész kocsmát gyakorlatilag.

	 

	Annyit tudnék még írni, de nem teszem. Fentebb feltettem még két képet, szerintem eleget elmond ez is. A lezárást mondom még el inkább: az utolsó estén még tartottunk egy szakestélyt. Másnap pedig korán keltünk, mert 10-ig el kellett hagynunk a szállást, így reggel össze kellet pakolni, a jó meredek utcákon mindent levinni a buszhoz, aztán a fontosabb dolog, hogy (f)elmentünk a Kálváriára. A feladatot megkaptuk: aki először ér fel, kap valamit. Az elején páran elkezdtek futni, versenyezni, nem mindenkinek esett le elsőre, hogy mit kellene csinálni. Persze amint valaki kimondta, egyből mindenkinek leesett a dolog, és mindenki egyetértett: kollegalítsunk. Nincs első, sem utolsó. Mindenki felkarolta a másikat, majd együtt lépkedve meneteltünk a legtetejéig. Aki kicsit lemaradt, megvártuk, hogy az utolsó lépcsőket együtt tegyük meg. Felértünk, díjazták a dolgot, mindenki megkapta azt a bizonyos jutalmat: a gyűrűt [kép jobbra]. Igen-igen, ez egy 4 részből álló (selmeci) kirakós gyűrű, rajta a szakunk címerével. Aki megkeresztelkedett, és kiérdemelte, kapott ilyet. (Bár ki kellett fizetni, de na.)

	Ezután elmentünk, megebédeltünk hazafelé, majd este 6-7 óra körül haza is értünk. Eszméletlen jó volt.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Őőőh, megmagyarázom!]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35830180&amp;postid=1228030</link><pubDate>2015-03-22 23:57:00</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Elég rég sikerült legutóbb írnom, azóta elég sok dolog történt, jó és rossz egyaránt.

	Ha időrendben akarok haladni... Akkor kezdem ezzel: ugye írtam előző bejegyzésben, hogy a szülinapomon, február 27-én elmehettem egy Miskolci szakestre, gyakorlatilag ingyen. Ez meg is történt, és nagyon jól is éreztem magam, annak ellenére, hogy lényegében 4 embert ismertem, közülük is csak kettőt jobban. Ettünk, ittunk, mulattunk, reeeengeteget utaztunk, lényegében a két nap csak erről szólt, de szerintem teljesen megérte. Nekem. :)

	A szülinapom utáni héten viszont bekövetkezett valami. Valami rossz. Meghalt a dédimamám. :( Már évek óta mamámnál lakott, de úgy az utolsó 2-3 hétre lettek gondok: elesett, eltörte a kezét, és lényegében mintha akkor fel is adta volna. Rossz volt látni, de hát (sajnos) ez az élet rendje. :\ 91 éves volt.

	Na, de inkább továbbmegyek, mert nem akarom nagyon felhozni a dolgot... Őőőh... igen, múlthéten volt két szakestély, a szalagtűző szakestély, valamint az elsős szakestély. Mind a kettőn ott voltam, az állapotom kérdéses: a szalagtűző utáni időszakra nem emlékszem, a mai napig nem tudom, hogy hogyan jutottam vissza a koleszba. Az elsőst könnyebben megúsztam, ott éppen annyit ittam, hogy jó lett a kedvem, de nem vittem túlzásba. Nekem ez így jó.
]]></description><encoded><![CDATA[
	És akkor itt a jelen. Hmm... őszinte leszek: elgondolkodtam rajta, hogy elhagyom az oldalt, feladom a weblapszerkesztést, de nincs szívem. A főiskolán van egy olyan tantárgyam, hogy "Informatikai projektvezetés és gyakorlat", ahol más ötlet hiányában egy receptoldal összerakását vállaltuk be négyen, ami kicsit nosztalgikus hangulatba ejtett. A másik ok, amiért tényleg meggondoltam magam, nem más, mint az, hogy meg fogom pályázni az Erasmus külföldi ösztöndíjat, az úticélom nem lesz más, mint Németország. Remélhetőleg ki is jutok, és erre az esetre szerintem elég jó dolog, ha az embernek van egy naplója vagy blogja, ahova leírhatja, ahol megoszthatja a tapasztalatait, élményeit, majd ezt visszanézi, és szép emlékeket idéz fel, valamint blog esetében kedvet ad másoknak is, hogy kimenjenek. Meglátjuk, hogyan alakul.

	Ennyi lett volna mára, vagy az utóbbi idők nyomán: márciusra. Majd valamikor jelentkezem.

	// Amúgy szomorú, hogy megint fel kell hoznom, de nem bírom ki: ha van valaki, aki még látogatja az oldalt, aki elolvassa az írásokat, nyugodtan reagáljon. Ezt veheti kérésnek, jó lenne tudni, hogy nem csak magamnak és a robotoknak írogatom a dolgokat. //
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Aha, oké...]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35830180&amp;postid=1219497</link><pubDate>2015-02-13 11:15:36</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Ismét megbontom az időrendet, egyszerűen ez a nap eddig... biztos ismerős.

	A nap, amikor előbb kelek, mint általában, csak azért, hogy anyu önéletrajzát kicsit átszerkesszem, majd elmenjek kinyomtatni néhány olyan papírral együtt, amire nekem van szükségem. Oké, 9-kor ébresztő, nem vagyok hulla, nagyszerű, ez egy jó nap lesz. Jéé, péntek 13., ez nekem általában szerencsés. Fantaszikus. Felkelek, összeszedem magam, összegyűjtöm a dolgokat, amik kellenek... 9:40, hm, ha ügyes vagyok, 10 órára itthon is leszek. Nafene, a biciklim bent van a garázs mélyén, mindegy, kiszenvedem valahogy. Nagyszerű. Útközben sok emberrel találkozom, jó napom van, mindenkinek mosolyogva köszönök. Egy idegennek elmagyarázom, hogyan jut ki a faluból. Tiszta jó gyerek vagyok ma, biztos velem is történik valami jó. Ó, igen, itt jön, már érze..... PUFF!
	--- A bicikli jobb pedálja úgy szépen kitörik a bicikliből, akkorát esem, mint még soha. Ráadásképp ez egy jó forgalmas keresztezódésben, áthaladáskor, amikor jön is 2 autó, akik bár elég messze voltak, hogy ne menjenek át rajtam, de elég közel ahhoz, hogy az esésemet az első sorból nézzék végig, majd jót mosolyogjanak rajtam.
	Imádom az életemet, tényleg. Szívem szerint ahogy letoltam az útról a biciklimet, úgy hagytam volna ott. Na mindegy, a dolgomat elintéztem, majd hazajöttem, ma már inkább ki sem mozdulok, mert még elüt a busz.
]]></description><encoded><![CDATA[

	Na, vissza a múltba: matek vizsgám kettes lett, így a félév sikeres, 3,6-os átlaggal zártam, ami - mint kiderült - igencsak jónak számít, szóval ilyen szempontból tök happy vagyok. Mivel szűk körben az enyém lett a legjobb átlag, így ajándékként ingyen mehetek el egy szakestélyre február 27-én, ami - vannak véletlenek - pont a szülinapomra esik. Félek. :'D

	A 2. félév pedig a héten kezdődött, és az órarend jelenlegi állása egész szimpatikus: hétfőn van keményen 2-3 órám, a hosszabbak délelőtt, az egy szem rövid pedig délután 4-kor, de hát túlélem. A keddem tele van, ebédszünet sincs, reggel 8-tól este fél7-ig bent ülök, és hozzáteszem, ez összesen 5 tárgyat takar, szóval... a szerda reggel 8-tól tart "este" fél5-ig, aztán a többi napom teljesen szabad. Meg tudnám szokni, de már az egyik tanár mondogatta, hogy neki a keddi 3 órai tárgy nem tetszik ott, mert fél5-kor van vége, és neki az későn van, úgyhogy lehet átrakná csütörtökre vagy péntekre... mert az, hogy mi fél7-ig bent vagyunk, nem gond... Na meg az, hogy ha nem rakja át, akkor 4 napos a hétvége, de ő képes lenne péntekre, azaz a hétvégém közepére berakni az órát, mert neki úgy kényelmesebb... Aha, ok. Na mindegy.

	Eh, na, szerintem mára ennyi, nem akarok senkit tovább untatni a gondjaimmal. :D

	További szép napot, vigyázzatok magatokra!!!!4!!!44négy4!!]]></encoded></item><item><title><![CDATA[2015 első]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35830180&amp;postid=1211126</link><pubDate>2015-01-07 12:30:00</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Ez sem lesz egy nagyon lelkizős bejegyzés, azokból most hiány van, egyszerűen csak... írok.

	Kezdetnek: Boldog Új Évet mindenkinek! Kinek hogy indult? Nekem nem a legfényesebben. Szilveszter napján az idősebbik, már-már 15 éves kutyám - név szerint Rex - örökre elaludt. Kicsit fura volt a tudat, hogy két nappal előtte még ugrált, aznap pedig... hát igen. Öreg volt - bár ez nem nagyon látszott rajta -, és azért annak örülök, hogy nem szenvedett.

	Gondolom így érthető, hogy aznap este, bár elmentem a házibuliba, eléggé hullámzó volt a hangulatom. Egyik pillanatban nevettem, majd kicsit letörtem.

	Így is azt mondhatom, hogy a bulit... élveztem. Bátyámmal mentem igazából az ő társaságához, de már 3 éve is velük voltam, és hát nagy részüket már régebbről is ismerem, így nem voltam elveszve. Beszélgettünk, játszottunk, és persze ittunk. Na meg éjfélkor az a tüzijáték, wáh.

	Mióta elkezdődött az év, igazából nem csináltam semmit. Tudom, hogy tanulnom kellene a matek vizsgámra, de egyszerűen nem nagyon tudom rávenni magam. Nincs, ami motiváljon, mert ígyis-úgyis nagyrészt tanárfüggő az, hogy átmegyek-e. Jó lenne a tudat, hogy én mindent megtettem, de ha úgy sem sikerül, akkor feleslegesnek tűnne az egész. Mindegy, vagy egy hetem kb.

	Nno, ez a bejegyzés is eléggé vérszegény lett, de majd egyszer megindul talán.
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Boldog Karácsonyt!]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35830180&amp;postid=1208725</link><pubDate>2014-12-27 20:04:06</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Hajhó! Elég ritkán jutok el odáig, hogy írjak valamit, de úgy voltam vele, hogy ki tudja, hogy az évben lesz-e még ilyen, egy utolsó (vagy nem) bejegyzést még csak meg kellene írni az évben - tekinthetjük akár összefoglalónak is.

	De kezdem a jelennel és a közelmúlttal. Karácsony. Hm. Egész jól telt, annak ellenére, hogy az időjárás miatt inkább volt húsvéti a hangulatom, mint karácsonyi - az egyetlen különbség talán egy feldíszített műfenyő az ebédlőben. Körülbelül arra az egy órácskára volt némi ünnepi érzésem, amikor 24-én vacsoráztunk.
	Viszont olyan részről kifejezetten jó volt, hogy együtt voltunk. Mindannyian. Mindkét tesóm hazajött, és bátyám január 11.-ig marad is. Nővérem már el is ment, 25-én délután. De legalább kicsit mindenki itt volt, beszélgettünk, elmászkáltunk. Jó volt.

	Ismét bebizonyosodott, amit már régóta tudok: jobban szeretek adni, mint kapni. Örültem én az ajándékaimnak, de azért jobban vártam azt, hogy anyu mit szól a telefonhoz, nővérem pedig mit szól a nyaklánchoz, aminek a medálja a neve. Mindketten megkönnyezték, és ennek én nagyon örülök.

	Naaa kicsit távolabb: suli. Hihetetlen, de - a matekon kívül - mindenből átmentem, ráadásul néhol jobban, mint amire számítottam. Van egy 1db hármasom, 3db négyesem és 1db ötösöm, és majd még erre jön egy matek jegy. A matek mindenképp vizsgás tárgy, így az majd januárban derül ki. 13-án megyek vizsgázni.

	Most gondolkodom rajta, hogy kicsit össze kellene foglalni az elmúlt évemet, de nehéz. Igazából minden jelentősebb dolgot megírtam. Talán röviden azt tudom mondani, hogy ez egy jó, sikeres év volt, a fontosabb céljaimat elértem, és mellette élni is volt időm. Néhány apróbb cél van még, talán azokat is össze tudom majd idővel hozni, remélem legalábbis, mert bár az életem már nem olyan unalmas, mint az év első felében, de nem bánnám, ha kicsit felpörögne. De tény, hogy jóval boldogabbnak érzem magam, mint az elmúlt pár évben.

	Nos, hát ez egy kis vérszegény bejegyzés volt, ennél többet most nem tudtam kihozni magamból. Majd még jelentkezem, de ha az évben már nem: Boldog Új Évet!
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[A bALEKlét kezdetei]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35830180&amp;postid=1204249</link><pubDate>2014-12-05 23:35:33</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Az előző bejegyzésben említett dolgok - apró eltéréssel - megtörténtek, és bár nem minden alakult a legjobban, de nem is lett rossz a vége egyelőre. A ZH-k elmentek, egyik sem lett túl fényes, de jobb lett, mint a semmi. Terveim között szerepel egy kis javítgatás, majd meglátom, hogy mik a lehetőségeim.

	Inkább kitérek a többire: bALEKvizsga. Áááh, első este egyetlen embert engedtek át, és egy másikat is terveztek, csak nem számoltak azzal, hogy az akkor feltett kérdésekre mind a hárman tudunk így vagy úgy válaszolni, szóval egy óra szenvedés után - mivel lejárt az idő - senki nem ment át. Hajnali 3-ig tartott aznap a felelés, és tiszta ideg voltam, végül jót aludtam. Másnap az aznap esti felelés miatt 3 órámat lógtam el, hogy tanulhassak, ne kelljen sokáig felelnem. Igazából sikeres volt a dolog, hiszen az első olyan körben, amikor már komoly kérdéseket tettek fel, át is mentünk egyszerre hárman. Éjfél előtt pár perccel. Miután kereszt szüleim odajöttek, gratuláltak, észrevették, hogy úgy remegek, mint a fene, így hát "anyu" megkérte "aput", hogy vigyen el engem meg a másik "fiát" inni egy kicsit, hogy lenyugodjunk. Igazából sikeres volt, utána olyan nyugodt voltam, mint az utóbbi időben soha. Nagy megkönnyebbülés, egy kis alkohollal keverve.

	Nem is kell mondanom szerintem, hogy mivel szerdán - vagyis már inkább csütörtökön - hajnali 4-ig tartott a vizsga, majd elmentünk a bizottsággal ünnepelni, így az aznapi órákat inkább kihagytam, hazabuszoztam reggel és átaludtam a napot.

	November 21-én volt a gólyabál. Nem nagyon részletezném, elég jó volt. Jót beszélgettem, jót táncoltam, összességében jól mulattam.

	Aztán jött november 22., a Szervező bALEKkeresztelő szakestély. Nem tudom mennyire szabadna belemennem a részletekbe, nem is nagyon akarom kifejteni a dolgot. a lényeg az, hogy kisebb-nagyobb "feladatok" után megkeresztelt az elnököm [kép], megkaptam az első kupám, valamint a keresztlevelem, alias nevemmel együtt. Teljes nevem most már nem más, mint "T. Roland alias SILENCEman, avagy a hányáS neKem nEm megy!", melyet kedves kereszt szüleim (tényleg kedvesek, még mielőtt valaki mást hisz, nem hiába választottam őket :D) adtak nekem.

	A szakest után jött egy kis "buli", fényképezkedések, ahol mindenki csinált közös képet újdolsült szüleivel [kép] (megj.: a lány a keresztapám, a srác pedig a keresztanyám), majd elmentünk Leopoldhoz, ahol a szülők is megkereszteltek minket [kép]. Az ingem azóta sincs kimosva, csak kiszellőztetve, így talán már nem büdös, de gyönyörűen néz ki: aláírások, piamaradványok. Örök emlék marad. :)

	Egyébként - visszakanyarodva a sulira - bevprogból az utolsó ZH megírása után jelenleg 2 ponttal csúsztam le az ötösről, így remélhetőleg az utolsót újraírva meglesz, legalább ez. A többi tárgy még mindig billeg szépen, de remélhetőleg sikeres félévet zárok majd. A két vizsgás tárgyammal (matek I., közgtan I.) jelenleg hadilábon állok, de remélhetőleg nem lesz gondom belőle. Angolból és munkaerőpiaci, komm... jobbanjárunkhanemíromvégigatárgynevétből pedig majd kiderül, hogy hogyan alakulnak a dolgaim. Angol meglesz, csak az a kérdés, hogy hányas, a másik pedig... remélem meglesz. Ehj...
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Nehéz a bALEK jelölt élete]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35830180&amp;postid=1199180</link><pubDate>2014-11-15 22:13:10</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Ismét sikerült jó sok időt kihagynom az előző írás óta, annak ellenére, hogy elég sok dolog történt, többek között a már akkor is említett összerázó túra. Elég sok emlékem maradt róla, annak ellenére, hogy valamennyi kiesett. Érdekes volt, az tény. A buszozástól kicsit féltem a meséltek alapján, de igazából az odaút nagyon jó volt: végig nótáztunk, az alvó emberekre alkoholos filccel bajszot, szakállat rajzoltak és miegymás. Tipikus diákdolgok. :D

	Amúgy az egész úgy indult, hogy előző este before party-t tartottunk, ami abból állt, hogy körülbelül 8 órától hajnalig ittunk, majd felmentem valamikor hajnalban aludni. Fogalmam sincs mikor, de valamennyivel később keltettek, hogy amúgy már majdnem késésben vagyok. Hála a jó égnek ezzel nem voltam egyedül, volt, akit én keltettem fel. Hat óra körül indultunk talán, hogy őszinte legyek, erre már nem emlékszem pontosan, mindegy is. Korán volt, de ennek ellenére elég sok nehéz dolgot nekünk kellett cipelni, majd reggeli torna, aztán indulás. Mint már említettem, elég jó volt az út, ezzel a kis sztorival inkább csak megmagyaráztam az alvó embereket. :D

	Útközben meg-megálltunk Mekizni meg ilyenek, de végül megérkeztünk a szállásra, ahol mi, szervezők bezsúfolódtunk egy kilenc személyes szobába. Hozzáteszem, hogy 12-en voltunk, szóval pl két összetolt emeleteságyon aludtunk 7-en. Na mindegy. Mondanom sem kell, hogy a 3 nap csak az ivásról szólt. Néha sikerült aludni is, de minket, elsősöket már hajnali 4-5 óra körül felkeltettek minden nap, hogy menjünk ki, szedjük össze a szemetet, tegyünk rendet, majd tornáztunk egyet, és mehettünk vissza aludni reggeliig. Reggeli után indult a szokásos program estig. A napok így teltek szépen, de igazából tényleg jó volt: összerázódtunk, és ez egy kicsit sem kezdett el elmúlni részemről.

	A hazaúton már senki nem firkált senkit, mindenki aludt, egyszer álltunk meg Mekizni, aztán tovább. Mindenki hulla volt. :'D

	Egyébként az ott töltött napok alatt végig szakadt az eső, hideg volt, valamint nem volt meleg víz, szóval... hát szerintem senki sem fürdött ezalatt, és mindenki jó rétegesen volt öltözve. Én az átlag kategóriába tartoztam a két pulcsi + kabát összeállítással. Amint megérkeztünk, én felmentem a koleszba és megfürödtem, aztán jöttem haza.
]]></description><encoded><![CDATA[
	Ezen kívül amúgy igazából a szokásos dolgok történtek: minden kedden és szerdán buli, néha hétfőn és/vagy csütörtökön is. Így kell bemenni órákra, így kell megírni a ZH-kat. Hála a jó égnek - vagy nem - ezeknek jövő héten vége lesz, abban viszont biztos vagyok, hogy most az eddigi legnehezebb hetem lesz: kedden 2 hz, majd éjjel bALEK vizsga, ami hajnalig tuti eltart, lehet reggelig is, majd egy ZH, majd ismét bALEK vizsga éjjel, talán reggelig, majd egy hosszú, unalmas óra, és végül egy tesivel zárom a "hetet". Pénteken este gólyabál, szombaton este pedig - ha minden jól megy - keresztelő. Szerintem a vasárnapot végig fogom aludni.

	Ja igen, az utóbbi körülbelül egy hónapban folyt egy kis designverseny, amelyre egyetlen nevezés érkezett, de ez a nevezés olyan nevezés volt, amiért már megérte megrendezni a versenyt. Természetesen Keino megkapta a 200 kredit nyereményét, valamit jelenleg az általa készített design van az oldalon. Köszönöm még egyszer! :)
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Főiskolás élet]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35830180&amp;postid=1191138</link><pubDate>2014-10-18 15:06:29</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	 Ismét kihagytam sok, sok, sok, sok, sok, sok napot az előző bejegyzés óta. Egyszerűen nincs időm, nincs energiám írni, pedig még azt sem mondhatom, hogy unalmas lenne az életem manapság. Rohanás van, és örülök annak, ha egy átlagos hétköznapon akad egy szabad órám, amit gépezéssel tölthetek - és többnyire ez az ebédszünetem. Van, amikor még olyankor sincs időm.

	Az élet a Dunaújvárosi Főiskolán? Sok dolgot lehet rá mondani, de azt, hogy unalmas... Egy idő után lehet az lesz, de most még közel sem. Főleg úgy, hogy a legtöbb dologból kiveszem a részem - van, amikor nem is úgy, ahogy a többiek (sportnap *khm..*).

	Az előző bejegyzés óta rengeteg dolog történt. Többek között az egyik fő szempont az, hogy e hónap első vasárnapján beköltöztem a koliba, így már teljesen ki tudom venni a részem az éjszakai életből, ami azért ennyire nem tűnt tömörnek, amíg csak bejártam. De tényleg. Ha este fél7-ig van órám, akkor is max. 1 órám van arra, hogy egyek, megfürödjek, és elkészüljek, mert fél8 körül már indul is az egész, és bALEKjelöltként szinte kötelező résztvenni a dolgokban. Nem is szinte, hiszen a legtöbb dolog ezzel függ össze.

	Az előbb ugye írtam, hogy talán nem mindenből úgy veszem ki a részem, ahogy a többiek... és megemlítettem a sportnapot. Na, amíg a többiek 1 körül odaértek, sportoltak, ettek, és 5 körül hazamentek, és már délben ott voltam egy felsőbbéves kérésére, és ketten összeraktuk a sátrat és a hangcuccot, majd este 6 után szétszedtük. Vagyis a sátrat csak én. Mindegy, nem bánom, szívesen segítettem, meg menet közben én is elmentem ping-pongozni meg miegymás, sőt, ettem is annak ellenére, hogy nem is voltam benne az adott főzőcsapatban. És jól éreztem magam, na meg szereztem némi jó pontot. :)

	A lényeg az, hogy nincs ideje unatkozni az embernek, még akkor sem, ha már szeretne. Néha még hétvégére is be vannak szervezve - valamikor kötelező - programok. Ilyenkor azért alapból örülök annak, hogy a hétvége 3 napos, szóval pénteken már nincs sulim, mert hihetetlen milyen jól tud esni egy olyan este, amikor nyugodt az ember, és akkor fekszik le, amikor jól esik. És persze nem kell inni... mert minden este erről szól. Nem bánom, mert tény, hogy egy kis ivászat összehozza az embereket, de na. Kell egy kis pihenő.

	Az alcímre kitérve meg csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy a fentebb látható kép igaz. Teljesen. Ha aludni akarsz, akkor vagy életed nincs, vagy megbuksz. Ha jó jegyeket akarsz, nincs életed vagy nem alszol. És persze ha életet akarsz, vagy megbuksz, vagy nem alszol. A hármat szinte lehetetlen összekapcsolni, szinte felüdülés, ha az életet vagy a tanulást kihagyhatod az alvás javára egy napra. :D Na majd beleszokok és beosztom az időmet. :D

	Jövőhéten csütörtöktől szombatig egy kis kirándulás lesz Balatonakalira, amihez annyit tudok hozzáfűzni, hogy nem sok emléket várok az előző évi túrák legendái után.&nbsp;

	A hétvégéim egyre sűrűbbek.
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[A suli elkezdődött]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35830180&amp;postid=1181508</link><pubDate>2014-09-09 20:04:24</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Nem volt még nagyon időm, kedvem írni az előző bejegyzés óta, de most úgy döntöttem rászánom magam egy kis mesélésre, illetve panaszkodásra.

	Múlthéten szerdától vasárnapig gólyatáborban töltöttem napjaimat, ami a főiskola területén zajlott. A koleszban laktunk, de nagyjából bejártuk magát a sulit is, elvégre valamennyire ez volt a célja az egésznek. Szerdán megérkeztem, és bár nem volt előttem senki, laza két órámba telt a beiratkozás a suliba. Utána szépen bementem a koleszba, felvettem a gólyapólót, és mire leértem, már lent csoportosult egy kisebb csapat kék pólós - amiből egyből tudtam, hogy hova kell mennem. A felsőbbévesek elvezettek minket egy kocsmába, ahol elvoltunk estig. Ott már megismerkedtem pár emberrel, elég jól el is beszélgettünk. Jobban indult az egész, mint amire számítottam. Aznap este kaptunk egy kis sült kolbászt, majd ittunk tovább hajnalig.

	Másnap pálinkás volt a jóreggelt, senki sem úszta meg, sőt... Mivel velünk többször is összefutottak, több kört le kellett húznunk. Utána szépen bementünk a suliba, ahol végighallgattunk néhány bemutatkozást, beszédet, majd ebédre kaptunk valami székelykáposztának nevezett dolgot. Utána uszoda, versenyek, majd kocsma, és pihi. Aztán egy olyan program volt, amit nem nagyon tudok leírni, hiszen bár ez ebben az iskolában szokás, sokan nem tudják, hogy miről van szó. Utána megint buliztunk. :D

	Harmadik napon, azaz pénteken reggel vízzel ébresztettek - persze mindenki azt hitte, hogy megint pálinka. Volt ám meglepődés és öröm. De nem hiába ébresztettek így: évnyitóra mentünk. Utána megint ettünk valamit, amire mindenki azt hitte ránézésre, hogy brassói, majd amikor megláttuk benne a borsót és a kukoricát, hirtelen elbizonytalanodtunk: mint kiderült, ez valami "három hagymás csülök burgonyával" elnevezésű dolog volt, amire mindent lehetett mondani, de azt, hogy finom, nem. Utána mentünk strandra főzni, jó kis csilis babot. Azt azért már élveztem, annak ellenére, hogy nagyon álmos voltam. Megvacsiztunk, majd vissza a koleszba, aztán buli ismét.
]]></description><encoded><![CDATA[
	Szombaton ismét pálinkával ébredtünk, de ezúttal egész délelőtt ittunk: jó kis sör-bortúra. Hét állomás volt, nekünk ide-oda kellett menni, és különböző feladatokkal pontot gyűjteni, de nem ám áltsulis vagy gimis feladatokkal: nagy részük piával történt. Persze vicces volt, mert a 11 fős tankörünkből heten voltunk ott, abból egy nem ivott, mert utána ment haza kocsival. Szóval hatan ittunk annyit, amit a többi kétszer ekkora tankörnek kellett. De be kell vallanom, bár olyan feladatok is voltak, amivel az ember nem dicsekszik, nagyon élveztem a dolgot, és eléggé összehozott minket. Gondolom ez volt a cél.

	
		Ezután ebéd - kivételesen ehető -, majd pihi, aztán azzal töltöttük a délutánt, amivel akartuk: a koleszban pihentünk. Utána persze ittunk tovább hajnalig. Majd vasárnap délelőtt haza. :)


	Bár először eléggé félve indultam el, kifejezetten élveztem az egészet, és egy kicsit sem bántam meg, hogy elmentem. Új barátok, új környezet. :)

	Tegnap viszont elkezdődött a főiskola... ÚRISTEN! Tegnap reggel - vagyis inkább hajnalban - a felkelés pillanatában megbántam, hogy nem igényeltem koleszt. Komolyan... 5-kor felkelni, hogy elérjem a 6-os buszt, amivel 7-re bent vagyok, hogy 8-ra mehessek a suliba!? Aztán minden óra másfél órás, naponta van 4-5 ilyen, és végül futnom kell a buszhoz, hogy 6-ra hazaérhessek. Nem sokáig fogom bírni, főleg, ha elkezdődik a tanulós időszak. És el fog nemsokára. Matekból, programozásból és számítástudományból már tanultunk is. A többi még hátra van. Holnap elméletileg 8 óra körül érek haza - már ha minden jól megy, persze. Izgi lesz. Szerintem amint lesz lehetőségem, beköltözöm a koleszba. Lehet, hogy drága, és lehet, hogy ott sem fogok többet tanulni, de legalább ki tudom majd magam aludni. És persze, valljuk be, több időm lenne ott tanulni, mint itt. Meg hát eléggé szimpatikus a helyi északai élet a főiskolások körében. Csalogat. Nagyon. Ott akarok lenni. Részt akarok venni benne. Lehet, hogy szenvedni kell érte, mert kell, ez nem tagadás, eleinte nehéz lesz a beavatásig, de akkor is. Megéri. Egyszerűen akarom.

	A koránkelés gondolatától amúgy már a hideg ráz. Már most utálom az egészet. Szerencsére sok segítséget kapok, nem hagynak egyedül a felsőbbévesek. Az sem, akit már ismertem eddig is, és az sem, akit ott ismertem meg. Ezért tetszik a hely. Családias.

	Ééés végül az órarendem. Zseniális. Ki van ez találva... Reggelente megnézem, és délutánra már más. Apró változtatások, de akkor is. Más terem, más óra, más időpont. Még jó, hogy felnézek azért. Vicc... Neptun (Y)
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Az utolsó nyári bejegyzés]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35830180&amp;postid=1178794</link><pubDate>2014-08-31 12:43:36</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Nem volt valami esemélydús a nyár, de azért így a végefelé kicsit (tényleg kicsit) begyorsulnak a dolgok.

	Az utóbbi közel két hónapot azzal töltöttük páran, hogy megszerveztük az ötéves áltsulis osztálytalálkozót. Hát... annyi biztos, hogy a következőt nem mi szervezzük.
	Az elején létrehoztunk egy csoportot facebookon, ahol mindenki mindenről értesülhet, mindenbe beleszólhat. A szomorú az, hogy mi tényleg minden esélyt megadtunk, majdnem minden kérést teljesítettünk (mind a kettőt...), és mégis összesen 9 ember volt képes megjelenni a 26-ból, magunkat is beleértve. Ráadásképp csak az egyik volt osztályfőnök jött el, a másiknak dolga akadt. Mindegy.
	Szóval, a csoportot július 11-én hoztuk létre, és az elején még mi is teljesen lelkesek voltunk, és minden mozzanatot kiírtunk, amibe akkor még mindenki beleszólhatott, aki akart. Mivel az első időpont ötletünk szeptemberre esett, így ketten írtak: egyikük azt kérte, hogy legyen nyáron, amikor a többség ráér, a másik kérés pedig az volt, hogy jóval előtte szóljunk. Mivel senki sem írta, hogy mikor ér rá, így logikusan azt néztük, hogy mi hárman mikor érünk rá: lehetett volna augusztus első, illetve utolsó hétvégéje. Az első hétvége esetében 3-4 hetünk lett volna szólni, akkor az lett volna a baj, hogy korai az időpont. Így lett az utolsó hétvége, azaz tegnap. Először mindenkinek tetszett az ötlet, utána pedig jöttek a kifogások sorban. De néhányan olyan hazugságot mondtak, hogy csoda, hogy szakadt a fejükre a plafon - pedig még nálam is elkezdett repedezni. A legszebb az volt, aki azt mondta, hogy nyaralni megy, majd tegnap, ahogy mentem a találkozóra, majdnem elütött biciklivel...
]]></description><encoded><![CDATA[
	Az utóbbi 2-3 hétben már nem voltunk kedvesek senkihez, teljesen elment a kedvünk az egésztől, de ha már elkezdtük befejezzük. Körülbelül 3 éve ment a rinya, hogy legyen valami, és most pont azok keresték a kifogásokat, akik eddig minden évben sírtak érte. Ha a következő 2-3 évben valaki, aki most nem jött el, meg meri említeni, hogy kellene találkozó, szerintem mi hárman, akik szerveztük, együtt megyünk el hozzá és rúgjuk ki a fogait.

	A lényeg, hogy az utóbbi két hétben nekünk kellett rohangálnunk mindenki után, mert senki sem volt képes szólni, hogy nem jön, de volt, aki még azt sem mondta, hogy jön, pedig nem ártott volna.
	De mindegy, végül megesett a dolog, és annak ellenére, hogy kevesen voltunk, jó volt.
	A szervezés pedig igaz, hogy az utóbbi időben csak idegeskedéssel járt, de összességében minket hármunkat például elég jól összehozott, amit egyáltalán nem bánok. Minden héten összeültünk egyszer, ittunk egy jegeskávét, vagy söröztünk, vagy akármi, és beszélgettünk a találkozóról, meg másról is. Ilyen részről nem bánom, hogy belevágtunk.

	Amúgy kicsit kezdek izgatott lenni: jövőhét szerdától gólyatábor, aztán kezdődik a főiskola. :) Egy teljesen új hely, kevés ismerőssel. Előlről kezdeni mindent, és reménykedni, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy 5 évvel ezelőtt a gimiben.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Vettem neked valamit...]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35830180&amp;postid=1174088</link><pubDate>2014-08-14 15:48:34</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Szinte ezzel a mondattal indított a nővérem 3 hete, amikor hazajött. :D Ugye milyen kedves? :D Imádom. És bár azt a valamit eladta, de kaptam tőle két pólót. :)

	Egyébként nem sok dolog történt, mióta utoljára írtam, sőt. Semmi. Vagyis... hát az írás után 1-2 nappal (vagy talán még aznap este, már nem emlékszem pontosan) kicsit elkezdett haldokolni a laptopom, szóval szervizbe kellett vinnem és hát... A zsebpénzem egy része rá is ment.
	Ment még pár dologra, és éppen elég volt az egész ahhoz, hogy ne tudjak elmenni hétvégén a G-Portál találkozóra, pedig el akartam, vártam is. :\ És annyira kár, hogy nem tudtam elmenni.

	Naaa mindegy.

	Egyébként nővérem most hétvégén is itthon volt, és elmentünk Kalocsára, ahol körbejártunk minden ruhaüzletet. De tényleg, mindet. És egyikünk sem talált semmit. Elég gáz. :D Bár ő vett magának két táskát: egy utazót meg egy retikült, de ezeket kifejezetten táskaboltban, és ott is csak hosszú nézelődés után talált olyat, ami neki kellett. Én is nézelődtem valami "sulitáska" szerűség után, mert már nem kell nagy táska, fősulira nincs sok cucc, de azért valami csak kell. Semmit nem találtam, de azért felcsillant a remény az eladó szavai után, hogy esélyes, hogy lesz nagyobb választék nemsokára olyan táskákból, ami nekem kell.

	Egyébként* Mellesleg kaptam nyári munkát. Igaz, csak két nap volt, de az is valami. Csak az autópályánál kellett figyelnem két kamerára, hogy menjen folyamatosan, és el ne lopják. Más ezért a pénzért egy hetet dolgozik, nekem csak két napomba telt, meg egy jó alapos leégésre a napon. Fáj minden mozdulat. A karom, a lábszáram és a fejem olyan piros, hogy hihetetlen, és ááh. Minden napsugár fáj. Olyan leszek pár napig, mint valami vámpír: ha kisüt a nap, fájdalomtól üvöltve (és talán füstölve) futok olyan helyre, ahova nem süt. (Ne gondolj rosszra! :D)

	Amúgy ennyi történt. Szinte semmi érdekes, ami megérne egy hosszabb bejegyzést.


	* (O.o) Eddig fel sem tűnt, hogy milyen gyakran használom az "egyébként" és az "amúgy" szavakat... (Jó, az "amúgy"-ról tudtam, de na :D)
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Júliusi emlékek]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35830180&amp;postid=1168294</link><pubDate>2014-07-25 18:09:00</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Tudom, már rég írtam. Nincs miről. Illetve talán lenne, de az nem ér meg egy bejegyzést. Vagy a rövid bejegyzések is érnek valamit? Mindegy.

	Az utóbbi egy hónapban nem sok dolog történt, bár azért a semminél több volt. Már nem is nagyon emlékszem arra, hogy az előző bejegyzés után mik történtek, de megpróbálok pár dolgot feleleveníteni.

	Múlt hónap végén volt anyum szülinapja. Furcsa volt úgy ünnepelni, hogy egyik tesóm sem volt itthon. Bátyámat már megszoktam, de nővérem nélkül még mindig fura az élet, főleg így a nyár. Unalmas. Unalmasabb, mint amúgy, pedig eddig sem pörgött az életem. De nincs kivel elmászkálni, nincs kivel beszélgetni. Egyedül vagyok. Amúgy a szülinapból szinte csak a tortára emlékszem: dobos torta volt. Ez anyu kedvence. Nem volt nagy kaja, soha nincs, de ennyire kevesen már rég voltunk. Négyen ültünk az asztalnál. Általában öten, vagy hatan vagyunk, de most négyen voltunk. Fura.
]]></description><encoded><![CDATA[
	Mi volt még?! Hm...

	E hónap 11. és 12. napján végre kimozdultam kicsit. Előbbin elmentünk két volt osztálytársammal (általánosból) megbeszélni az osztálytalálkozó alapjait, mert senki más nem hajlandó megszervezni, de mindenki várja, hogy legyen. Szóval elmentünk, beültünk a Kisvendéglőbe egy jegeskávéra, elbeszélgettük az időt, menet közben még pizzát is rendeltünk. Aznap estére elhívtak bulizni, és mivel folyton itthon ülök... Mentem. :) Azt nem mondom, hogy fergeteges volt, hiszen hatan voltunk, abból kettőt nem is ismertem előtte... Mindegy, olyan hajnali 2 körül az egyik volt osztálytársammal elmentünk kocsmázni, és jobban éreztem magam, mint a hat fős buliban. :D Ezért megérte. :)

	12-én pedig a Dunánál volt valami falusi program, már meg nem mondom, hogy mi volt az... Volt kaja, pia, minden, szóval nem indult rossznak... Bár mivel nem voltam benne egyáltalán biztos, hogy lesz ott olyan, akivel úgy szívesen beszélgetek - persze a szüleimet kivéve -, nem nagyon volt kedvem menni. De később megjelent az előzőekben említett volt osztálytársam, és az ő társaságával elvoltunk egy darabig. :) A részletekre nem térek ki, mert akkor hosszú lenne, de a lényeg az, hogy jól éreztem magam, megint. :)

	A névnapomon sem történt semmi említésre méltó. Itt is fura volt, hogy nem volt itthon egyik tesóm sem. Így nem az igazi...

	Elérkeztünk a közelmúlthoz... Tegnapelőtt úgy volt, hogy nem lesz egész nap áram, és - bár az okát nézve fura, hogy ezt mondom - pont jókor jött, hogy apunak Szegedre kellett mennie. Elmentem velük, és amíg apu a dolgát intézte, addig anyuval kicsit mászkáltunk a városban. A koránkelés ellenére nem voltam annyira fáradt, pedig mostanában amúgy is keveset alszom... Meg lehet dögleni, ebben az időben, de valahogy a hidegnek sem örülnék jobban. Mindegy, szóval elmászkáltunk egy-két órát Szegeden, de azért nagyon messzire nem mertünk menni, mert nem találtunk volna vissza. :D Elbeszélgettük az időt, jó volt. Hazafelé rá akartam őket venni, hogy menjünk be moziba, még azt is felajánlottam, hogy fizetem, de nem mentek bele. :\ Ráadásul még a GPS is másik útra vitt, nehogy a pláza mellett menjünk el. :D Hazaértünk, és kiderült, hogy végig volt áram, de nem bántam meg, hogy elmentem... Addig sem ültem itthon.

	Tegnap kiderültek a főiskolák felvételi ponthatáraik és... bekerültem a Dunaújvárosi Főiskola gazdaságinformatikus szakára. Juhú! :D A ponthatár 220, nekem van 426 pontom, szóval nem tudom miért izgultam annyira. Bent vagyok, ez már tuti. A következő nagy dilemma az, hogy menjek-e a gólyatáborba, vagy ne?! Még el kell döntenem.

	Ma pedig két hónap után hazajön nővérem, és itthon lesz egész hétvégén. ^_^ Úgy várom már, hogy megérkezzen.

	Egyébként egy ideje néhanapján próbálok összehozni valami új, jó designt, de egyszerűen nincs ötletem. Jön az ihlet, aztán mire eljutok a megvalósításig, csak egy része marad meg az egész elgondolásnak, és valami hihetetlenül vállalhatatlan dolog jön ki az egészből. Nem tudom mi lesz ebből. :D Na, majd kiderül.


	FISSÍTVE - 2014.07.26. 19:35
	A designt ma sikerült megalkotnom, amit nem neveznék újnak, inkább csak az előző design újragondolt változatának, ami "kicsit" jobban néz ki, mint az előző. :D
	Emellet két régebbi cikket áthoztam az előző blogról, amiket úgy gondoltam, hogy nem csak akkor voltak aktuálisak. :) Ezeknek persze a valódi elküldési idejét adtam meg, szóval a legelső bejegyzések között van a blogon. :)
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Szomorkás pillanat]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35830180&amp;postid=1159227</link><pubDate>2014-06-23 23:25:00</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Most már tényleg vége. Az érettségi is megvolt, és annak ellenére, hogy felülmúlta az elvárásaimat, egyáltalán nem volt meg az az öröm, aminek kellett volna. Azt sem mondhatom, hogy szomorú voltam ott, akkor... inkább semleges. Ott van a kezemben az a csodás kulcs a jövőmhöz, de legbelül tudom, hogy egy lényeges korszak zárult le. Talán összezavart, hogy a ballagás után még be kellett menni, és nem volt idő felfogni a dolgokat, ezért nem volt felhőtlen az a bizonyos öröm. A bankett is ilyen volt... élvezetes volt, de valahogy mégis furcsa, hogy ezután nem lehet az iskolában megbeszélni a dolgokat, ott nevetni a hülyeségeken utólag. Többet nem megyünk oda vissza. Soha. És bár a ballagáson már elbúcsúztam lelkileg mindentől és mindenkitől, visszamentem, semmissé tettem a dolgot, és most nem tudtam már lezárni véglegesen.

	Többek között azt nagyon bánom, hogy nem volt alkalmam személyesen elmondani a tanáraimnak, hogy köszönök mindent. Úgy érzem, a többségüknek van mit köszönnöm, hiszen nélkülük nem valószínű, hogy az érettségim úgy sikerült volna, ahogy. De sajnos mire észbe kaptam, már nem volt ott senki.

	Persze talán a legtartalmasabb, legfontosabb "búcsúbeszéd" az osztálytársaknak kell, hogy szóljon. Ők, illetve a többségük volt az, akivel az ottlétemet eltöltöttem. Minek is nevezzem ezt az időszakot? Nem tudom. Eléggé vegyes volt, de már most tudom, hogy igaz, amit mondanak: idővel a rossz elmékek elhalványulnak. Rengeteget gondolkodtam az utóbbi pár napban, hogy mit is üzenjek az osztálytársaimnak, úgy összességében. Még mindig nem tudom teljesen, de talán ha ide leírom, sikerül összeszednem a gondolatokat...
]]></description><encoded><![CDATA[
	Amikor ebbe az iskolába jöttem, senkit nem ismertem az osztályból. Talán ez volt az oka annak, hogy az első pár héten nem nagyon beszélgettem senkivel. Bár egy osztálytársam az első másfél hónapban a szobatársam is volt egyben, őt sem nagyon ismertem az elején, viszont ő a többséget igen, így vele sem tudtam beszélgetni. Már általánosban féltem attól, hogy ha elkerülök máshova, hogyan fogadnak majd, hiszen én alapjáratok egy visszahúzódó ember vagyok. A beilleszkedésem nehezen is ment, talán túlzottan is, és az első évem azzal a gondolattal telt el, hogy elmenjek-e másik iskolába, és ha el is megyek, ott mennyivel lesz jobb a helyzet. Talán a "semmivel" lehetőség tartott itt, illetve az a néhány ember, akivel jóban lettem. (Főleg a németesek + a kolesztársak.) Mára éppen a társaság lett az, ami miatt nem bántam meg, hogy maradtam.

	Az első és a második év teljesen, a harmadik év részben volt szenvedés nekem. Miután elmentek azok, akik leginkább ellenem hangoltak mindenkit, sokkal kevesebb lett a problémám. A változást talán az hozta, amikor Évi az osztálytársunk lett, hiszen ő nem tudta, hogy a többiek hogyan viszonyulnak hozzám, és addigra már senki nem volt, aki ártani akart nekem, és elmondta volna neki, hogy aztán ő se álljon szóba velem. Innentől kezdett el változni minden, de még mindig nem éreztem úgy, hogy én is beletartozom az osztályközösségbe. Igazából az a vicces, hogy mindenkinek előbb sikerült beilleszkednie, mint nekem.
	Az igazi változás viszont a Balatonberényi kiránduláson jött el. Négy nap együtt, és hirtelen mindenki másképp viszonyult hozzám. De teljesen... és az első pár hétben utána ez furcsa is volt... nagyon. Hirtelen mindenki rendes volt velem, ami az előző három évhez képest érdekes volt, de élveztem. Akkor kinyílt az ajtó, és örülök, hogy utána éltem a lehetőségekkel, hiszen a többséggel azóta csak jobb lett a kapcsolatom.

	Felejthetetlen volt ez a pár év, az is marad, és már most tudom, hogy csak a jó dolgokra fogok emlékezni, és eléggé nagy szomorúság tölt el a gondolattól, hogy már nem sűrűn lesz alkalmunk találkozni. Mindenki - ismétlem: MINDENKI - hiányozni fog, hiszen így volt teljes az osztály. Rengeteg dolgon mentünk keresztül együtt, nagyon sok rossz, de talán több szép pillanatunk volt közösen. És bár van, akit nem nagyon kedvelek, de nélküle nem lett volna ugyanez. Remélem, hogy a többséggel, ha nem is rendszeresen, de tartani fogjuk a kapcsolatot, annak ellenére, hogy nem fogunk túl gyakran összefutni.

	Köszönök mindent, imádlak titeket és nagyon fogtok hiányozni!
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Eddigi eredmények]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35830180&amp;postid=1153611</link><pubDate>2014-06-03 18:30:00</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Tegnap és ma végre betekinthettünk az érettségikbe, és egészen meg vagyok magammal elégedve: szinte minden jobb lett, mint amire számítottam, valami sokkal jobb is.

	Ugye az elején rettegtem a magyartól, egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy milyen eredményre számítsak, de pont itt ért a legnagyobb meglepetés: 74 pont. Hihetetlen, hogy lényegében a hármas már most megvan, a négyesért kell felelnem, majd, és ahhoz is mindössze 16-20 pontot kell összeszednem, ami lényegében annyi, hogy az alapokat elmondom. De azért tanulok, hogy ne úgy essek át azon a határon. :)

	A matek... Ott is ért meglepetés, mert ugye az első rész könnyűségével a kettesben biztos voltam, de a második rész nehézségei miatt a négyesben már nem mertem reménykedni. Ennek ellenére elértem. Ráadásul egy szép, erős, 70%-os négyessel lett meg a matek érettségim.

	Jöjjön a töri. A töri igazából... Nem tudom. Talán ilyenre számoltam, talán rosszabbra. Jelenleg 42 pontnál vagyok, ami - ha a szóbelit is beleszámítom így elsőre - egyelőre csak egy kettes. Én már ennek is örülnék, viszont 18-20 pont összeszedésével megszerezhetem a hármast, vagy ami még jobb, viszont erre már tényleg nem merek számítani: 48-50 ponttal megszerezhetem akár a négyest is. :D A tanárom nagyon biztat erre, de nem is hitegetem. :D

	Angol. Talán ez az egyik tantárgy, aminél egy jobb eredményben bíztam, de lényegében így sem rossz. 99 pont. Ez jelenleg egy négyes, viszont 21 pontot kell összeszednem a 33-ból, hogy ötös legyen belőle. Bízom benne, hogy ez sikerül.

	A német viszont szintén egy aránylag kellemes csalódás volt. Eléggé bizonytalan voltam az itteni eredményben, mert mire eljutottam a megoldókulcsig, addigra elfelejtettem a beírt dolgaimat. Ma viszont megtudtam az eredményemet: 91 pont. 91... Az csak az írásbelin 76%... A szóbelivel együtt számolt 150 pontnak viszont a 61%-a. Ez ennyit jelent, hogy itt elég akár a minimumot teljesítenem a szóbelin, hiszen az ötös már most megvan. :) Van nyelvvizsgám, juhúú!

	És végül az infó, amit még annó az érettségi naplóból kihagytam, mert nem volt olyan érzésem, hogy az egy érettségi volt. Az egy faktos óra volt, tanár, és bármilyen segítség nélkül. Összességében az informatikám 98 pontos lett, ami annyit jelent, hogy egy jó felelettel megszerezhetem az ötöst. De ebbe bele kell húznom, mert jelenleg nem sok elméletet tudok belőle. Hmm...

	Jövő szerdán német szóbeli, aztán következő héten a többiből. Kicsit izgulok, elég gyorsan közeleg az idő, és egyelőre nem sokat tudok... Bele kell húzni!
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Érettségi napló - Ötödik nap]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35830180&amp;postid=1147038</link><pubDate>2014-05-10 08:30:00</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Tegnap túlestem ezen is. Hihetetlen. Ilyen hosszú hetem még nem volt, és egyszerűen el sem hittem utána, hogy vége. Ráadásul nem is volt annyira vészes. Jó, az volt, de utólag visszagondolva.

	A német szerintem egy erős semleges szintű vizsga volt amúgy. Nem is túl nehéz, nem is túl könnyű. Pontosan olyan, amilyenre számítottam. Az egyetlen gondom az volt, hogy olyan feladatokkal vágták tele, amit nem annyira szeretek, és olyan típusú nem volt, amit szívesen csináltam volna. Na mindegy, megvolt, kész.

	Reggel remegve, izgulva mentem be az idegen iskolába, ahova az osztálytársam nélkül el sem találtam volna, pedig csak egyenesen kellett menni. Senkit nem ismertem, a helyet sem ismertem, egyszerűen fura volt. Aztán elkezdődött az érettségi, és megnyugodtam. Addigra megszoktam a dolgokat. Ismét mindennel időben végeztem - bár a hallásértés részben voltak kihagyott részeim. Én úgy érzem, hogy összességében egész jól sikerült a németem, és remélem, hogy igazam is lesz. Még egy szóbelin kell túlesnem, és vége. Remélem az is menni fog.

	Egyébként tegnap elkészült a szemüvegem is, már most, ahogy írom, rajtam van. :) Szokatlan, hogy tisztán látok a bal szememre. :D
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Érettségi napló - Negyedik nap]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35830180&amp;postid=1146590</link><pubDate>2014-05-08 17:00:00</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Az angoltól egyáltalán nem paráztam. Nem is volt komolyabb gondom vele. Az első részt, a szövegértést fél óra alatt megcsináltam (hozzáteszem, hogy a nem hivatalos megoldókulcs alapján hibátlanra), pedig 1 órám lett volna rá. A nyelvhelyességet is előbb beadtam, de ott már vannak hibáim sajnos... Pont olyan feladatokat adtam, amiket utálok. A hallásértés katasztrófa, a leveleket pedig gyorsan összehoztam, azzal nem volt gondom. :)

	Remélem szóbelivel az ötöst összeszedem.

	Amúgy most nem történt semmi különös. Minden rendben is ment, és igazából semmi váratlan nem ért, egyedül azt nem értettem, hogy ha már annyival előbb befejeztem a szövegértést, miért nem mehettem ki egy kicsit levegőzni vagy akármi... Tudom, hogy nem volt szünet, de legalább nem zavartuk volna azokat, akik még írták. Na mindegy.

	A levelekkel tényleg hamar végeztem, utána összecuccoltam, és kijöttem, közben 2-3 tanárral megbeszéltük, hogy hogy sikerült, és hogy lesz a továbbiakban...

	Holnap német. Eddig nem féltem meg semmi, de most... Reszketek. De úgy konkrétan. Nem is csak az érettségitől, egyszerűen gyűlölöm az idegen helyeket, és ugye holnap egyedül kell elmennem egy olyan iskolába, ahol még életemben nem jártam, és olyan emberek lesznek körülöttem, akiket nem ismerek. Holnap koránkelés, elviszem a cuccaimat az osztálytársamhoz, aki remélem eljön velem a sulihoz, mert fogalmam sincs, hogy merre van, ő pedig tegnap volt ott emelt törizni, szóval tudja. Ejj, izgulok. Szorítsatok, mert bár veszítenivalóm nincs, viszont ha meglesz ötös az egész együtt, szóbelivel, tehát meglesz a 60%, akkor kapok egy nyelvvizsgát, ami nem hátrány, ha fősulira, aztán később esetlen külföldre megyek. :)
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Érettségi napló - Harmadik nap]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35830180&amp;postid=1146296</link><pubDate>2014-05-07 14:20:00</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Nehéz volt. Nem csak nekem, az egész osztálynak. A történelem alapból az általam nem túlzottan kedvelt tantárgyak közé tartozik... Egyszerűen unalmas.

	Szóval az érettségi... Az esélytelenek nyugalmával mentem be a suliba, és az első fél óra után, mikor elolvastam mindent, és rájöttem, hogy semmit nem tudok, a sírás kerülgetett. Érdekes, de ha tegnap kicsit alaposabban tanultam volna, talán mindent tudtam volna. Jó, ez túlzás, de tény, hogy többet. A lényeg az, hogy most imádkozom, hogy a tanárnő legyen jószívű, vagy legalább a megoldókulcs legyen engedékeny, és kapjam meg a kettest. A nem hivatalos megoldások alapján - szigorúan pontozva magam - 25 pontom van az első részben, és akkor még ott vannak az esszék... vagy mik. Nem tudtam sokat írni, az esszéírás soha nem volt az erősségem. Olyan, mint magyarból az érvelés meg a hasonlók... A hideg is kiráz tőle.

	A lényeg, hogy túlestünk rajta, és ezután már csak a szóbeli van hátra, amit szerintem akárhogyan, de megcsinálok. Remélem legalábbis, hogy addig még eljutok, onnantól pedig már ha harapófogóval is, de kirángatják belőlünk a válaszokat.

	Már csak három tárgy van hátra, az a három, amitől a legkevésbé tartok: angol, emelt német és informatika. Ebben a sorrendben. Holnap, holnapután, és jövő pénteken. Szorítsatok továbbra is, állítólag az angol is nehéz lesz. :S
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Érettségi napló - Második nap]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35830180&amp;postid=1146116</link><pubDate>2014-05-06 19:20:00</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	A matek az a tárgy, amire szerintem nem lehet készülni. Ha tudod, tudod, ha nem, akkor nem, de ha nem tudod, akkor ülhetsz fölötte órákat, akkor sem fogod megérteni. Éppen ezért én nem készültem rá semmit, pedig utólag belegondolva az utolsó pár óra anyagából szemezgethettem volna, de mindegy.

	Az első rész szerintem nagyon könnyű volt, talán hibátlanra megcsináltam, de maximum 1-2 pont veszteségre számítok. A második résszel más a helyzet, ott eléggé megszenvedtem minden feladattal, talán csak a 13. és a 14. feladatot sikerült megcsinálnom teljesen, a többihez pedig vagy hozzáfogtam vagy nem - mindhez hozzáfogtam, más kérdés, hogy jó-e. Az utolsó három feladat közül ugye csak kettőt kellett megcsinálni. Na, én a 16-os feladatot... hát... "megcsináltam" vagy mi, de a másik kettőt elkezdtem, végül azért döntöttem úgy, hogy a 18-as feladatot írom ki, hogy ne értékeljék, mert ott ért kevesebb pontot az a feladat.

	Szerintem görbülni fog, de a legjobb lenne egy hármas. Négyesre számítani sem merek, esélytelen.

	Holnap töri... készülni kellene... hmm.
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Érettségi napló - Első nap]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35830180&amp;postid=1145929</link><pubDate>2014-05-05 22:00:00</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Úgy döntöttem, hogy a hetemet egy kicsit levezetem, ilyen minibejegyzések formájában, leírva az élményeimet. :) Az elkövetkezendő 2 hétben ezzel együtt 6 ilyen bejegyzés várható, ezen a héten 5, és jövő pénteken az utolsó. Ezután legközelebb talán csak a szóbeliknél fogok ilyet írni.


	Talán ettől féltem a legjobban. Sőt, biztos. A kisérettségim 23 pontosra sikeredett, és 25 ponttól kettes, szóval érthető. Éppen ezért eléggé meglepődtem, és nagyon örültem annak, hogy könnyű szöveget kaptunk, könnyű feladatokkal. Legalábbis aránylag. Azt nem mondom, hogy maximálisra sikerült, mert a végén kifutottam az időből, de értékelhető.

	A második rész egy kicsit elgondolkodtatóbb volt: fél órám azzal ment el, hogy melyiket írjam (érvelés vagy műelemzés), vagyis inkább azzal, hogy melyikhez tudok egyáltalán hozzászólni. Végül az érvelés mellett döntöttem, és az első 3/4 órában sikerült is hozzá összekaparnom egy fél oldalas bevezetést. Utána további fél órát gondolkodtam azon, hogy milyen műveket írjak, végül a következők mellett döntöttem:

	
		Katona József - Bánk bán
	
		Kosztolányi Dezső - Édes Anna
	
		Szabó Magda - Az ajtó


	Hogy jó-e, amit írtam, az majd kiderül, viszont az biztos, hogy a puskázás gyanúja fel sem merülhet nálam, mert szinte mindenki az Antigonét írta, mag a Tótékat.

	Így hát a maradék időben megírtam a maradék 3,5 oldalamat, és most csak reménykedni tudok, hogy elfogadható lett, és meglesz az egész 25 pont. Úgy érzem, hogy jól sikerült, de ez majd később derül csak ki.

	Holnap matek! Sok sikert az érettségizőknek! :)
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Hát megtörtént]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35830180&amp;postid=1144868</link><pubDate>2014-05-01 23:38:00</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	A héten túlestünk mindenen, ami a ballagással jár: bolondballagás, szerenád, és persze a ballagás. Más volt, mint anno, 5 évvel ezelőtt, általánosban. Bár egyelőre nem tudom - vagy inkább nem akarom - teljesen feldolgozni a dolgot, de a szerenádos éneklések, azok a búcsúdalok... Hatással voltak rám. 8.-ban nem volt ilyen. Ott valahogy tudtam, hogy még sokszor fogom a többséget látni, hisz szinte mindenki itt él, Hartán, egy faluban velem. De most... Most 70km-re vannak tőlem, és az érettségi után talán lesz valaki, akivel talán többet nem is találkozom. Ne így legyen, de valljuk be, van rá esély. Túl sok idő elment az elején a sok utálkozással, és most nem vagyok még kész arra, hogy már elmenjek az iskolából, magam mögött hagyva Jánoshalmát, és a barátaimat.

	Kedden volt a bolondballagás és a szerenád is, és nagyon jó volt. Együtt voltunk (legalábbis a többség) és nagyon jól éreztük magunkat. A tanárainkat sem igazán láttam még ennyire nyitottnak, közvetlennek. Az iskola dísztermében is, és 5 tanár házában is egyszerre volt vidám és szomorú a hangulat.

	A ballagás pedig... Hát, finoman mondva "elszúrtuk" egy kicsit. Szerintem kevés volt a próba, főleg a műsorunknál, és eléggé furcsán alakult a végére. Pár soros szövegek, és mindenki elfelejtette, olvasta, én pedig, mivel a koleszban felejtettem a szövegemet, a felét kihagytam. A zászlóátadásnál a fejemmel húztam el a zászlót - eredetileg alatta kellett volna elmennem, de nem lett eléggé felemelve és kitolva, így... Na igen. És mivel ez egy komoly dolog, így egyenesen kellett menni, a másik két emberrel egyszerre lépve, és magamat kihúzva: nem hajolhattam el, nem nyúlhattam oda, és nem állhattam meg. Mire kikerültem alóla, csak vigyorgó fejeket láttam.

	Jövő héten itt az érettségi. Nem érzem úgy, hogy erre én felkészültem, főleg nem a magyarra és a törire. Egy hétnyi stressz, alig várom. Pénteken ráadásul nem Jánoshalmán, hanem Kiskunhalason kell megírnom a németet, ami korá(bba)n kelést jelent. És azt, hogy nem úgy érek haza, mint általában, hanem a későbbi, esti busszal. Utána viszont egy hét pihi az informatikáig.

	Ideges vagyok. Nagyon. Nem tudom, hogy hogy fogom kibírni, de meg kell oldanom. Mindenki túlélte, miért lenne velem másképp. Kérlek titeket, szorítsatok nekem hétfőtől péntekig minden nap reggel nyolctól kb délig. Szükségem lesz mindenre!
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Alakulunk...]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35830180&amp;postid=1143490</link><pubDate>2014-04-26 20:15:00</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Hihetetlen. Itt a vége. Szerdán elballagunk, utána még pár alkalommal látjuk egymást az osztálytársakkal, és vége. Elmegyünk, és talán lesz, akit soha nem látok viszont. :\

	Az utóbbi időben szinte semmi nem történt. De tényleg. Semmit. Megkaptuk a képeket, ami az osztály nagy részénél kivágta a biztosítékot, mert valaki vagy nem azt kapta, amit kért, vagy rosszul retusálták ki a képét, vagy, ami minden esetben igaz, a bélyegképet egy kicsit elméretezte a kedves fényképész úr. Úgy fele akkorára, amekkorára a megrendelőlapon írta. Mindegy, lényegtelen, eleinte én is húztam a számat, de beletörődtem. Semmit nem érnék el, ha most bevágnám a durcát.
	Egyébként az én képeimmel nincs komolyabb gond. Vagyis az egyikkel van egy kis bibi, de szerencsére abból csak 10db bélyegképet rendeltem, nem rendeltem nagyot, így nem problémázok rajta. Amúgy jó, mert az amúgy Milka-lila ingünk kéknek látszik a képeken. Olyannak, amilyet eredetileg kértünk. :D
]]></description><encoded><![CDATA[
	Időközben itt volt a húsvét is, ami már nem volt olyan, mint régen. Most csak egy sima szünet volt, aminek egy hétfői napján elmentünk pár rokonhoz / ismerőshöz, és lespricceltük őket. Gyerekként nekem ez többről szólt, mára elveszett a varázsa.

	Mivel karácsony / a szülinapom óta nem költöttem szinte semmire, így összegyűlt annyi pénz, hogy végre megvehettem azt, ami már évek óta kellene: egy szemüveg. Igen, ha minden jól megy, legkésőbb 3 hét múlva - újra - hivatalosan is szemüveges leszek. Nem csak én, a nővérem is. Kiválasztottam egy jó kis keretet, és elméletileg 19-én mehetek a kész szemüvegért. :) Furcsa, de örülök neki. Bár nem túlzottan rossz a szemem, azért néha érzem, hogy nem ártana, és eljött az idő, amikor megengedhetem magamnak. És még jó is lesz. :)
	Bár az kár, hogy pont érettségi után lesz kész, de legalább lesz. Érettségin pedig nem lett volna rossz, mert ott nem fog pihenni a szemem szerintem, de na. :)

	Visszatérve a sulira, az utóbbi pár napon már szinte csak a ballagásról beszélünk. Meg a tablóról, ami csütörtökön lett kész, és pénteken került ki az egyik jánoshalmi bolt kirakatába.
	A tablót az egyik rajz faktos osztálytársam csinálta, lényegében ez az érettségi munkája. Ő gondolta ki, ő festette meg, persze kisebb-nagyobb segítséggel, hiszen az osztály tablója, így mindenkinek volt beleszólása, és majdnem mindenki besegített. Voltak rejta veszekedések, sértődések, hogy ki miért került oda, ahova, de valahogy ezt nem tudom megérteni... Nem mindegy? Nem sűrűn fogjuk látni. Lényegtelen...

	A ballagási műsorunk a tervek szerint szerintem nagyon szép lesz, illetve az egész ballagás. Ennyit már csak megérdemlünk 5 év szenvedés után. :D
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Közeleg a búcsú]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35830180&amp;postid=1139643</link><pubDate>2014-04-12 15:44:00</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Két és fél hét. Ennyi van még ballagásig. Az idő csak úgy repül, és közben egyre hülyébbnek érzem magam. Hihetetlen. Az összes kisérettségit megírtam, amit kellett (azaz 4-et), és... Hát nem vagyok rájuk a legbüszkébb. Az egyetlen, aminek tényleg örülök, az a töri, ami 44%-kal hármas lett. A többi meg... Jézus. A matekom 51%-os lett. Azért a négyesre számítottam, egy-két helyen eléggé elszámoltam a dolgokat. A magyar... hát arra inkább nem mondok semmit. Remélem elenged érettségizni, addigra megpróbálom összeszedni magam. Angolból pedig 2%-on múlt az ötös, ami a szóbelivel meglehet, de én azért számítottam volna egy olyan eredményre, mint németből. Mindegy, majd erre is többet készülök, és akkor nem lesznek gondok.

	Ez a három hét (az érettségiig) szenvedés lesz, de még mekkora. Most jönnek az utolsó dolgozatok, az utolsó témazárók, szinte minden tantárgyból - még bioszból is, amit nagyon nem értek... Ha nem érettségizek belőle, akkor miért kell még az utolsó hetekben is erőltetni? Ha érdekelne, biosz faktra mentem volna, de nem így lett. Foglalkozzon a faktosokkal, nekem a biosz nélkül is van elég tanulnivalóm...

	Eléggé el vagyunk késve a dolgokkal: a tabló elméletileg hétfőn lesz... elkezdve. A képek, a ballagási meghívók is jövő héten, azaz kemény 2 héttel a ballagás előtt fognak megérkezni, ha megérkeznek egyáltalán. A ballagási műsort legalább már elkezdtük összerakni - vagy mi...

	Nagyon itt van az "év vége" hangulatom amúgy... Egész héten semmittevős kedvemben vagyok, de nem szabad, tanulni kell, tanulok is, de időnként igencsak húz az a fránya ágy. Nem tudom mi lesz itt velem még az utolsó hetekben, de össze kellene szednem magam. Jó lesz már az a tavaszi szünet, bár valahogy most a húsvétot nem annyira várom... Nincs kedvem egész délelőtt mászkálni. :\ Ahj...
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Oh l&#224; l&#224;]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35830180&amp;postid=1132457</link><pubDate>2014-03-15 21:20:58</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	

	Tudom, régóta nem írtam. Kereshetném a kifogásokat, de egyszerűen nincs értelme. Őszintén? Nem volt miről&#8230; Nem történt semmi olyan dolog az utóbbi másfél hónapban, ami megért volna egy bejegyzést. Pár mondatban össze tudnám foglalni az egészet.

	Az egyik esemény nem más volt, mint a tablófotózás. Egész délelőttös mulatság volt, rengeteg kép készült. Egyéni, csoportos. A képet, ami a tablón lesz, itt láthatjátok oldalt. Vélemény? :) Hozzáteszem, hogy ez a kép még csak a nyers, amit én retusáltam ki, kicsit látszik is. Ha meglesz a végleges (talán 2 hét), lecserélem. :)

	A fotózás után olyanok jöttek, mint a nővérem szülinapi bulija, amit nem részletezek, aztán az én szülinapom, ami egy sima csütörtöki nap volt. Utána hétvégén kaptam egy jó kis joghurttortát. :P Nyamm.
]]></description><encoded><![CDATA[
	Utána teltek a napok, teltek. A legközelebbi esemény most pénteken volt: megírtuk a töri próbaérettségit. Hát, fantasztikus lett. Remélem, hogy érettségizni is mehetek, azaz megvan a kettes. Ha nincs, akkor&#8230; kellemetlen.

	A próbaérettségi után volt két magyarunk, ami &#8211; bármilyen hihetetlen &#8211; egész jól telt, sőt. Kimentünk a parkba, és ott töltöttük el kellemes beszélgetéssel &#8211; persze az anyagról. Épp Arany Jánosról beszélgettünk. A friss levegő, a kellemes idő&#8230; elég jó volt így, a dolgozat után. Kellett az a kis szellőztetés, és sokkal élvezhetőbb volt így az óra, mint általában. Nem volt olyan nyomott a dolog. :) És tényleg: mindenki figyelt, mindenki hozzászólt a dolgokhoz, nem az volt, mint máskor. És tény, erre az is rátett, hogy most a tanárnőnek is jó kedve volt.

	Hát igen, végre itt a jó idő, vagy mi. Ma nem látszott sajnos annyira, de remélem, hamar visszatér a napsütés és a melegség, mert imádom az olyan időt, amikor már nem kell kabát és/vagy pulcsi. Az a legjobb, amikor már csak a rövidnadrág és póló is elég.

	Ó, majd' elfelejtettem... Múlt hónapban jelentkeztem két iskolába. Az egyik a Dunaújvárosi Főiskola, ahol 2 szakot is megjelöltem (gazdaságinformatika és mérnökinformatika), valamint szegedre a Szinergiába, ott pénzügyre. Hátha egyik összejön. Ezek mellett még fontolóra vettem Baján a Türr-t (ott gazdaságinformatika), de az csak akkor jöhet szóba, ha a DUF nem jön össze. :)

	Hát, mára ennyi, legközelebb igyekszem többet írni. Addig, ha tudtok, adjatok valami témát, amit kifejthetek kicsit, mert egyszerűen ötlethiányos vagyok.

	(Egyébként egy kérdés: olvas egyáltalán valaki? :D Néha valami jelet adhatnátok, mert így olyan magányos a dolog&#8230; :\)
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[A nyelvtanulás és Én]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35830180&amp;postid=1119597</link><pubDate>2014-02-01 14:09:00</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Az utóbbi időben egyre jobban rá vagyok cuppanva a nyelvekre, szóval gondoltam, hogy akár erről is írhatnék kicsit. Mivel sváb faluban nőttem fel, így érthető, hogy óvoda óta tuszkolják belém a német nyelvet, és őszinte leszek, egyáltalán nem bánom. A németóra mindig a kedvenceim közé tartozott - a matek mellett, amihez ma már teljesen semlegesen állok hozzá, de ez nem tartozik most ide. Szóval, már oviban is tanultam a németet, és még halvány emlékeim vannak arról, amikor mondogattuk közösen, hogy &#8222;das Auto&#8221;. Általánosban, alsóban jöttek a nyelvtani részek, és 4. év végén két szempontból is választás elé állítottak:

	
		
			Átmegyek-e &#8222;a&#8221; osztályba, vagy maradok &#8222;b&#8221;-s?!
			Ez egy érdekes dolog volt. Nálunk úgy van, hogy az &#8222;okosak&#8221; vannak az &#8222;a&#8221;-ban, a többiek a &#8222;b&#8221;-ben. Persze itt az okosság inkább a nyelvérzéket jelenti, hiszen akik &#8222;a&#8221;-sok, azok kicsit erősebben tanulják a németet. Több gondolat is átfutott az agyamon:
		
			
				
					ha átmegyek, kimehetek Németországba egy hétre, ami már akkor is egy eléggé csalogató lehetőség volt számomra.
			
			
				
					nem szerettem az A-sokat&#8230; soha&#8230; minden barátom az addigi osztályomban volt, és biztos, hogy egy ideig szenvedés lett volna a beilleszkedés&#8230;
			
		
		
			Végül az erősebb indok döntött, maradtam. Gyerekként többször hallgattam a szívemre, mint az eszemre, és máig vannak olyan pillanataim, napjaim, amikor ezt a döntésemet kicsit megbánom. Az egyetlen dolog, ami vígasztal, hogy a következő 4 évemet olyanok társaságában dönthettem, akiket szerettem.
			Mellékesen ez az esély nem csak nekem, hanem 2 másik osztálytársamnak is megadatott, és örülök, hogy hármunk közül csak egy személy döntött úgy, hogy vált, de őt nem túlzottan kedveltük.
	
	
		
			A másik választás az volt, hogy szeretnék-e a következő 4 évben angolt tanulni.
			Itt már az eszemre hallgattam, és igent mondtam. Jól tettem. A mai napig örülök, hogy így döntöttem, mert idén szerezhetek egy jó angol érettségit a német mellé.
	

]]></description><encoded><![CDATA[
	Németet és angolt is tanulok mind a mai napig, bár angolból volt egy év kihagyásom &#8211; abban az évben, amikor 0.-ban heti 11 órát németeztem &#8211; az egész év ismétlés volt. Kicsit utánaszámolva 14-15. éve tanulok németet, és, ha a kihagyást nem számolom bele, 8. éve angolt. Repül az idő. Ezek mellé még jön az, hogy idén, első félévben elkezdtem franciát is tanulni, de azt sajnos abba kellett hagynom, mert a francia szakkör ütközik egyik nap a magyar, másik nap a matek érettségi előkészítővel, ami kötelező. Első félévben a tanárok még elnézték, ha franciára mentünk, de kijelentették, hogy ha valaki nem jár be 2. félévben, azt nem engedik el érettségizni. (Hozzáteszem, hogy ártani sem árt, ha inkább az érettségi tárgyakra koncentrálok.)

	Rengeteg tanulási módszert kipróbáltam már &#8211; persze a nyelvtanulásra gondolok. Van a tipikus szómagolás, amivel sokra nem mentem soha, mert a szavak felére nem emlékszem már. Ott van az is, hogy a szavakat kis cetlikre felírjuk, egyik oldalára magyarul, másik oldalára az adott nyelven, de ez igencsak időigényes. Maradt a többi módszer, amivel végül sikerült is elérnem bizonyos hatást, és a mai napig így tanulgatok.

	Sokfelől hallottam már, hogy a nyelvtanulás nem azon múlik, hogy az iskolában hogyan adják le az anyagot, hanem azon, hogy mennyire szánod rá magad. Nyelvet nem az iskolában kell megtanulni, hanem gyakorolni kell, mert így érhetsz el tartósabb tudást. És ez így van. A szókincsed nem azon fog múlni, hogy a tanár éppen melyik szavakat adta fel megtanulásra, mert ha csak arra hagyatkoznál, akkor nem nagyon tudnád magad kifejezni.

	Én személy szerint elsősorban az angol és német szinkronos filmekre, sorozatokra megyek, akár felirat nélkül. Az ismeretlen szavakat menet közben szótárazgatom, megpróbálom megérteni, és ez egy idő után megy is, és egyre többet megértek belőle. A felirat nélküli filmnézésnek akkor kezdtem neki, amikor a tv kapcsolgatása közben megálltam egy kicsit a német RTL-en, és figyeltem, hogy mennyit értek meg belőle. A műsor, amit ekkor néztem, egy tehetségkutató, a DSDS (Deutschland sucht den Superstar), és azóta is rendszeres nézője vagyok a műsornak, idén 4. éve. Van benne német beszéd, emellett pedig jóféle német és angol zenék &#8211; vagy éppenséggel olasz, spanyol, esetleg francia&#8230; Mindenfélét hallottam már. Mivel a műsor valamennyire érdekel, így időnként utána is olvasok, természetesen német oldalakon, így ezekkel is bővíthetem a szókincsem. Ha valamit esetleg nem értettem, akkor másnap vissza tudom nézni a DSDS oldalán az adott részt, akár többször is. Rengeteg dolog maradt már meg így a fejemben.

	Sorozatokat gyakran nézek feliratosan, bár ezt csak akkor, ha a szinkronos részek már elfogytak, mert nekem szokásom a legtöbb sorozatot &#8211; legyen az akármilyen hosszú &#8211; maximum 1-2 hónap alatt végignézni. Ha a legújabb részhez nincs még felirat, de már nagyon kíváncsi vagyok, hát megnézem felirat nélkül, vagy ha van, akkor angol felirattal.

	Amivel még szeretem magam fejleszteni, az a zene. Lehet angol, lehet német, de ha jó, akkor első dolgom fogni egy szótárat, és lefordítani magamnak a szövegét. Sokkal jobb, mint egy, már kész fordítást megnézni, mert így jobban meg is marad. Ha tetszik a szövege, rongyosra hallgatom: pl. jelenleg 43 Skillet szám van meg nekem, abból 42-nek már fejből tudom a szövegét &#8211; és értem is.

	Ezek mellett még szoktam régebbi érettségi feladatokat keresgélni, interjúkat hallgatni stb., amik főleg nem ártanak, mert az érettségi ezekből fog állni.

	Egy gondom van még: nem merek beszélni. Bármennyire értem, hogy mit mondanak nekem, bármennyire tudom, hogy mit kell mondanom, bármennyire összerakom a mondatot, nem merem kimondani, mert félek, hogy valami hihetetlen baromságot mondok. Erre a tanáraim csak annyit mondanak, hogy teljesen mindegy. Németül / angolul legyen, és kilehessen belőle szedni, hogy mit akarok. Az apróbb nyelvtani hiba most még nem lényeg. Igyekszem, és még valamikor ősszel el is szántam magam, hogy kipróbálom a dolgot élesben, ami amúgy rengeteget segített. Van egy oldal, InterPals.net, ahol külföldi levelezőtársakat kereshet magának az ember. Ingyenes és&#8230; hát, lényegében ez egy közösségi oldal. Felregisztráltam, megadtam, hogy milyen nyelveket beszélek / tanulok, és írtam egy kis bemutatkozó szöveget &#8211; természetesen angolul, illetve akad benne egy kis német is. Azóta már több barátot is szereztem, több nemzetiségűvel is beszélgettem: akad kínai, fehérorosz, thai, német, stb. Aki ide felregisztrál, azoknak nagy része hihetetlenül segítőkész, főleg, hogy akikkel én beszélek, azok is csak tanulják a nyelvet. Segítünk egymásnak, és rengeteget fejlődtem és bátorodtam azóta, és remélem, hogy fogok is az érettségiig még.

	Idén középszinten érettségizek angolból, és emelt szinten németből, vagyis ha jól sikerül, megszerzem a nyelvvizsgát. Ha elmegyek tovább, akkor az informatika miatt az angolt fogják kérni, szóval azt tanulom majd tovább, és talán sikerül annyira felhúznom azt is, hogy abból is szerezzek egy nyelvvizsgát. Ezek mellett beterveztem, hogy ha elmegyek főiskolára esetleg, akkor megpályázom az ERASMUS ösztöndíjat, amivel kimehetek külföldre&#8230; Itt már kinéztem magamnak Franciaországot, és remélem, hogy lesz alkalmam megpályázni, és meg is kapom. Ha sikerülne, megtanulhatnék franciául is, és lett volna értelme az előző félévben eltöltött óráknak. :)

	Hát nem tudom, hogy ez kit mennyire érdekelt, de számomra ez most, az érettségire való jelentkezés hetében egy eléggé aktuális téma lett. :)
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Itt a félév!]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35830180&amp;postid=1117003</link><pubDate>2014-01-25 16:30:00</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Már több mint egy hónap eltelt azóta, hogy utoljára írtam&#8230; Szinte már el is felejtettem, hogy mi történt ez idő alatt, de azért megpróbálok pár dolgot felidézni. Repüljünk kicsit vissza 2013-ra.

	A szalagavató utáni rövid kis hét elég kevés történést tartogatott. Azon a héten mindenki hulla volt, ami nem is csoda, hiszen előző héten eléggé kifárasztottuk magunkat, de erre nem térek vissza, mert már kifejtettem az előző bejegyzésben. Arra már nem emlékszem, hogy írtunk-e valamiből dolgozatot, de ha írtunk is, akkor biztos nem sikerült jól. A hét elején még úgy volt, hogy dec. 21-én, azaz szombaton is be kell menni az iskolába, kemény 3-4 órára, ami osztálykarácsonyozással telt volna. Mi, bérletesek (mert én is bérlettel járok, de csak pénteken és vasárnap) beszéltünk az igazgatóval, hogy ne kelljen bemenni, mert a félhavi bérletek csak 20-ig érvényesek. Igazából csak annyi lett volna, hogy a mi osztályunk bérleteseinek ne kelljen bemenni, de végül az igazgató annyit mondott, hogy &#8222;Nem vagyok semmi jó elrontója.&#8221;, és elengedte az egész gimnáziumot &#8211; ami jelen esetben kemény 3 osztályt takar. Szóval pénteken hazajöttem, és megkezdődött a szünet.
]]></description><encoded><![CDATA[
	A szünet első napját fájdalmasan töltöttem, de önszántamból: tesóimtól karácsonyra kaptam egy olyan dolgot, amire körülbelül egy éve vágytam. Szombat délelőtt elmentünk Miskére egy tetoválóhoz, és elkészült életem első (és egyelőre utolsó) tetoválása: a nevem (Roli) thai írásjelekkel a bal alkaromra. Lehet ez így túl értelmetlennek hangzik, de nem az. Még régebben említettem, hogy kb. 2 évig voltak thai cserediákjaink, akikkel én eléggé jóban lettem, így már kicsit adott is a dolog. Az pedig, hogy miért pont a nevem&#8230; Valami személyeset akartam.

	Eljött a karácsony. A karácsonyi hangulatom körülbelül 1 órán át tartott, amíg díszítettük a fát. Utána elment. Este megajándékoztuk egymást, és ismét rájöttem, hogy mennyivel jobban szeretek adni, mint kapni. Nem rossz érzés kapni sem, nem azt mondom, de valahogy nem okoz nekem akkora örömet, mint annak a látványa, hogy valakinek tetszik az, amit én adtam neki. Bár a tesóim gondolatolvasók, mert majdnem lelőttem a poént: pont aznap reggel nézegettem bátyám karóráját, és mondtam neki, hogy majd én is szeretnék egyet, és kérdezgettem, hogy hol vette és mennyiért. Lám, este mi került a fa alá: egy olyan karóra, amit elképzeltem. Hát, mit mondhatnék&#8230; Ismernek. :D

	Teltek a napok, eljött a szilveszter. Először úgy indult, hogy itthon leszek, aztán úgy alakult, hogy elmentünk keresztanyumékhoz egy kis házibuliszerűségre. Onnan éjfél után valamennyivel elmentünk nővéremmel és keresztanyum lányával (aki amúgy az osztálytársam volt 8 évig) egy másik házibuliba, majd onnan egy nagy csapatban a diszkóba, ahol ott voltunk zárásig. Végül nővéremmel ketten elmentünk a művelődési házba, aztán én onnan negyed8-kor haza, ő pedig 10 óra körül. Szóval jól telt, kibuliztuk magunkat, másnap aludtam délután 2-ig.

	Ismét eltelt egy kis idő, de mivel bátyámnak hétfőn kellett visszamennie, mindenki itthon maradt egy családi ebédre, szóval én az év első tanítási napjára nem mentem be, amikor is, mint kiderült, témazárót írtak a többiek irodalomból. Azt nem mondom, hogy jobban jártam, de azt sem, hogy rosszul. Nem kellett megírnom, de gondolom nem tetszett a tanároknak. Mindegy, nem említették meg az óta sem, szóval&#8230; Keddre bementem, és igazából olyan volt, mintha nem is lett volna szünet. Minden olyan lett, mint jóval előtte: tanulunk, tanulunk és tanulunk, ami végül is nem jött rosszul, mert a félévi jegyet fel kellett javítani.

	A félévim lehetett volna jobb is, de volt már rosszabb:

	
		
			
				
					Magyar nyelv
			
			
				
					3
			
		
		
			
				
					Irodalom
			
			
				
					3
			
		
		
			
				
					Történelem
			
			
				
					3
			
		
		
			
				
					Angol nyelv
			
			
				
					4
			
		
		
			
				
					Matematika
			
			
				
					4
			
		
		
			
				
					Informatika (fakt)
			
			
				
					5
			
		
		
			
				
					Bevezetés a filozófiába
			
			
				
					5
			
		
		
			
				
					Biológia
			
			
				
					2
			
		
		
			
				
					Testnevelés
			
			
				
					4
			
		
		
			
				
					Társadalomismeret
			
			
				
					megf.
			
		
		
			
				
					Tánc és dráma
			
			
				
					megf.
			
		
		
			
				
					Művészetek
			
			
				
					megf.
			
		
	


	Ha a többségüket esetleg fel tudom kicsit tolni, főleg az érettségi tárgyakat, akár mindet egy jeggyel jobbra, akkor elég jól fogok állni ahhoz, hogy felvegyenek egy jó suliba. Hogy hova szeretnék jelentkezni, és milyen szakra, vagy, hogy jelentkezem-e egyáltalán bárhova is, azt még én magam sem döntöttem el véglegesen, de már van 1-2 elképzelésem. Ha végleges döntésem lesz, akkor arról majd írok bejegyzést. Most még van 1-2 dolog a fejemben, amiről tudnék írni, szóval szerintem a közeljövőben jön majd még egy bejegyzés. :)
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Szalagavató]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35830180&amp;postid=1103096</link><pubDate>2013-12-14 20:40:00</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Hónapokig csak erre készültünk, és mégis a legrosszabbra számítottunk. Ezek ellenére szerintem ennél jobban nem is sikerülhetett volna. Az amúgy rövidnek, maximum 1-1,5 órásnak gondolt szalagavató 2,5 órás lett, de hihetetlenül gyorsan elszállt. Furcsa lesz már, hogy nem lesz több próba, fájós lábbal utazás, kifogás, hogy miért nem tanultunk, hiszti. És persze nem lesz több várakozás - legalábbis szalagavatós.

	A szalagavató előtti napokban senki sem izgult túlzottan, de aznap mindenki megremegett kicsit. Én főleg azért, mert - a lámpalázam ellenére - teljes mértékben kivettem a részem a szalagavatóból: zászlóvivő(-kísérő) voltam /vagyok/, a műsorunkban szerepeltem, mindenben táncoltam, és ezek mellett, bár itt tiltakoztam, mert 5 perccel az esemény előtt közölték, hogy ezt nekem kell, én köszöntem meg mindenki előtt az osztály nevében a tánctanároknak a felkészítést.
]]></description><encoded><![CDATA[
	A szalagavató december 13-án, 17:00-kor kezdődött. Bevonultunk, leültünk, jött az igazgatói beszéd, majd a szalagtűzés. Megtiszteltetés, hogy 2 másik osztálytársam mellett nekem is az igazgató tűzte fel a szalagot.

	

	Ezután jött a ballagtató osztály műsora, majd a mi műsorunk, ezután pedig kivonultunk, és jöttek a táncok.

	Két táncunk volt, amiket 2-2 alkalommal táncoltunk el. Először jött az "osztálytánc" (mivel egy osztály ballagott idén, így mind a két tánc osztálytánc), aminek két befejezést csináltunk: az elsőnél csak mi vagyunk, a másodiknál berángattuk a régi és a jelenlegi osztályfőnökünket is. Nehéz volt a mostanit meggyőzni, de sikerült, és megérte. :)

	

	Az osztálytánc után felhúztuk a ruhákat a keringőhöz. Én már így felöltözve láttam meg a sportcsarnok előterében a régi szobatársaimat, akikkel már 3 éve nem találkoztam. Mégis olyan volt, mintha pár napja láttuk volna egymás utoljára, és hihetetlen, hogy ugyanolyan ütődöttek még mindig, mint előtte. (Hogy bírtam ki velük? :D)

	Na, a keringőhöz beálltunk, elkezdődött, és, bár elsőre nem teljesen, de másodjára szerintem nagyon jól sikerült. Az osztályfőnökünknek is könnyek szöktek a szemébe. :)

	

	A keringő után jött a közös ének, aztán pedig mindenki fotózkodott, és később mentünk vacsorázni.

	Már a szalagavató elején elkezdett korogni a gyomrom, de az izgalomtól egyszerűen nem tudtam volna enni. A vacsora este 8-kor kezdődött - volna. Egy órát kellett várnunk, mire kihozták. Mindenki nagyon jóllakott, úgyhogy ezzel gond nem volt.

	10-11 óra felé mindenki elszállingózott szépen haza vagy a helyi diszkóba. Mi bementünk a kollégiumba, ott iszogattunk kicsit, majd fél 1 körül mi is bekerüntünk a diszkóba. Nagyon jól éreztem magam az este. :)

	Ez a szalagavató egy örök élmény lesz.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Telik az idő...]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35830180&amp;postid=1101315</link><pubDate>2013-12-08 14:15:00</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Tudom, hogy már nagyon régen nem írtam, de egyszerűen nem volt időm, és témám sem nagyon. A helyzet ugyanaz, mint az előző pár bejegyzésnél... Készülünk a szalagavatóra, és egyszerűen nincs egy délutánom sem, amikor nem kell csinálni semmit. Vagy próba van egész délután, vagy valamiből rengeteget kell tanulni (van, hogy egy egész délutánom elmegy a magyarral, a törivel, a némettel vagy az angollal...), és elég gáz, de még így is zuhannak a jegyeim... Nem tudom mi lesz itt, de jááj, előre félek.

	Pénteken, azaz dec. 13-án szalagavató! Péntek 13. Érdekes választás. Mi döntöttünk így, "milyen jól hangzik alapon", de szerintem már a dátum vonzza a sok bajt: a meghívottak fele nem tud eljönni, a hó tuti szakadni fog, a táncokat csütörtök-pénteken fejeztük be, szóval azon is van még mit gyakorolni, és mostanában gyanúsan sokszor történnek velem olyan dolgok, hogy belerúgok valamibe, vagy majdnem kibicsaklik a bokám, stb... De ne legyenek gondok.

	Tiszta ideg mindenki. Rengeteg a költség, a zenék, amiket az osztály egy része kiválogatott (4 ember, mert csak ketten szólaltunk fel ellenük, miközben a fél osztály a mi véleményünkön van...), enyhén szólva is gázak... Jó, csak egy, de akkor is. A többit sikerült... mondjuk úgy, hogy kiharcolnom, bár a szalagtűzés alá keresgélés közben kirakott zenék közül egyértelműen döntöttük el, hogy kettő lesz egymás után, és egyszerűen a hideg ráz, amikor meghallgatom. :)
]]></description><encoded><![CDATA[
	A már eltervezett dolgok között is vannak baljós esetek. Először is ott a műsor, ahova találtam egy idézetet, és a tanár mondta, hogy akkor azt majd én mondom el... Egyetlen kikötésem az volt, hogy ne nekem kelljen kezdeni a műsort. Hát, most én fogom kezdeni, szóval... Lehet ott ájulok majd el a lámpaláztól, de rendben van, megpróbálom. Csak el ne felejtsem a szöveget.

	A másik, hogy öltöny helyett egyszerűen inget és nyakkendőt akartunk, de akkor már kiharcoltam, hogy ne fehér ing legyen kék nyakkendővel, hanem kék ing és fehér nyakkendő. Egy hónapomba tellett, amíg elintéztem, de sikerült. Be is mentünk kiválasztani a dolgokat, de persze abban az árnyalatban, amit mi kinéztünk (sötétkék), nem létezik olyan, hogy hosszú ujjú ing. Csak rövid... Jó, akkor legyen királykék. Erre kaptunk lilát. :) Zseniális, de már nincs idő kicseréltetni, szóval lila ingünk lesz fehér nyakkendővel. Eldőlt a dolog.

	A lányok a keringős ruhát szidják halálra, mert kb a legrondább maradt meg nekik, mert későn lett behozva a "választék". Szerintem annyira nem vészes, mint ahogy előadták (pénteken volt a ruhapróba), de mindegy.

	A lényeg az, hogy pénteken vége minden hisztinek, és úgy kibulizzuk majd magunkat, mint még soha... Remélem. :) Utána jön a nyugalom, majd egy héttel később a karácsony is elér hozzánk. :)
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Előítéletek]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35830180&amp;postid=1091153</link><pubDate>2013-11-05 17:50:00</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Tudom, hogy egyszer már megírtam ezt a bejegyzést, még régebben, az előző blogomon, de egyszerűen rossz nézni, hogy hol tartunk még ma is. Mindenfelé azt hallom és azt látom, hogy mindenki leszűr egy bizonyos dolgot a másik ember kinézetéről, és az alapján leírja az egész embert. Pedig szerintem a külső nem minden, sőt. Lehet-e bárkit megítélni egyszerűen a bőrszíne alapján? De még akár az öltözködést is ide lehet mondani, bár tény, hogy ez választott, de néha egyáltalán nem tükrözi azt, hogy milyen is a bizonyos ember. Induljunk ki a &#8222;divatmajmokból&#8221;, akiket mindenki leír tipikusan nagyképűnek, beképzeltnek, vagy éppenséggel melegnek. Én is követem a divatot valamennyire, attól függ, hogy mi áll nekem jól, ettől függetlenül én az előbb említett három kategória közül egyikbe sem tartozom.

	Bár azt sem lehet tagadni, hogy a többség ilyen&#8230; Mármint beképzelt és nagyképű. De ez még nem jelenti azt, hogy mindenki, aki így néz ki.
]]></description><encoded><![CDATA[
	De ha most nem konkrétan a ruházatot szidja valaki, akkor a piercingeket, a fültágítót, a tetoválást vagy a hajviseletet. Mert &#8222; ez undorító, és tuti nem épelméjű az, aki ilyesmit visel&#8221;&#8230; Köszönöm szépen, nekem is van piercingem, de ettől függetlenül még nem lettem se hülye, se beképzelt. A közeli ismerősi körömből két embernek van fültágítója, számtalannak piercingje és/vagy tetoválása, és akadnak páran, akiknek a megszokottól kicsit eltérő a hajuk. De ők közel sem olyanok, amilyennek sokan első látásra leírják ezeket a dolgokat.

	Aztán az elég általános dolgok: cigány, buzi, stb&#8230; Én ezekhez a dolgokhoz úgy állok, hogy ez nem (vagy nem feltétlenül) választás kérdése. Senki sem tehet arról, hogy hova és milyennek születik. Ez van. Ilyesmi miatt nem szabad senkit sem elítélni, szerintem.

	Ha valaki az, ami? Akkor mi van? Mi jogon szól bele bárki más? Ilyen dolgok miatt valakit piszkálni, kitaszítani&#8230; na, ez az undorító. És akkor a másik, ami még gusztustalan, hogy lehet, hogy ez az ember valamikor a legjobb barátod volt, de a közösség, amibe tartozol, nem fogadja el, és te is inkább ellene fordulsz, minthogy kitagadjanak. Az ilyesmi az, amit én sosem tudnék megtenni. Általánosban is, és most is ugyanúgy én voltam az &#8222;átfedés&#8221;. Mindig voltak azok, akik együtt lógnak, buliznak stb., szóval az osztály &#8222;magja&#8221;, és vannak azok, akik ezen kívül esnek: csendes, visszahúzódó, túl beképzelt, vagy esetleg szándékosan tartja magát távol. Én viszont szinte mindenkivel jóban vagyok, maximum 1-2 ember kivételével. Na, de eléggé eltértem a témától&#8230;

	Egy dolog van, amit jobban utálok az ilyen előítéleteknél: amikor valakiről elterjesztenek egy pletykát, ami amúgy nem igaz, vagy ha igen, akkor fel van nagyítva. Hallottam már vissza közeli ismerőseimről is, és magamról is dolgokat, amiken még én is meglepődtem, hogy &#8222;Igen? Jó tudni!&#8221;. A véleményét mindenki tartsa meg magának, ha ilyesmiről van szó.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Az utóbbi időszak]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35830180&amp;postid=1083789</link><pubDate>2013-10-15 19:15:00</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Mivel már rég írtam, gondoltam nem árt adni egy kis életjelet. Rendszeresen feljárok az oldalra, és fel is fogok. A gond inkább az, hogy nincs miről írnom - vagyis lenne, de semmi új. Továbbra is a szalagavatós témát nyúznám, de már én is unom, akkor biztos, hogy ti is, főleg, hogy titeket nem is érint.

	Az utóbbi idők talán legjelentősebb eseménye a kirándulás volt. Igen, múlt pénteken és szombaton kirándulni voltunk, Makón. Elmentünk a Maros Kalandparkba, aztán egy nagyon szép panzióban töltöttük az éjszakát. Eredetileg úgy volt, hogy nem is megyek, mert meséltek a kalandparkról, és nem, nem hangzott rosszul, a probléma más: tériszonyos vagyok, de nagyon. És így nem annyira csalogatott a dolog, de végül elmentem, és - bár az ingán úgy üvöltöttem, mint akit éppen kínoznak - nagyon élveztem! :) Nagyon jó élmény volt, és maga a kirándulás is egy nagyon jó ötlet volt, elvégre talán ez volt az utolsó. Elmesélném az éjszakát is, de szerintem azt mindenki kitalálja... azért segítek: sör, bor, pálinka stb. ;)

	Mindegy, azért kitérek a szalagavatóra is: a helyszínnel konkrétan ott tartunk, ahol eddig. Senki sem tud semmit, de, mint kiderült, a művelődési ház már le van foglalva. Mi a sporit akarjuk, ezen mit nem lehet érteni? Múltkor a művházban gyakoroltunk, nem fértünk el, de mi ezt mondhatjuk, semmit sem ér. :S Viszont elkezdtük végre az osztálytáncot is, aminek eddig két részletét kezdtük el gyakorolni, az egyiket ma be is fejeztük. :) Jó lesz! ;)

	Ötleteket írjatok kérlek, felőlem mehet a chatbe is! Csak legyen miről írnom... :)
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Hiszti hisztit követ]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35830180&amp;postid=1077189</link><pubDate>2013-09-25 13:40:57</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Hogy miért írok ilyen ritkán? Egyszerű: suli, kolesz és szalagavató. Egyszerűen nincs semmi témám, szinte minden nap / hét ugyanolyan, hétvégére pedig mindent elfelejtek, ami történt. Sokat kell tanulni, próbálni, egyszerűen nagyon időm sincs. Na mindegy.

	Szóval... A szalagavató körül egyre csak meg a hiszti, mindenki veszekszik / vitázik mindenkivel. Máskor 50-60 diák meg tudott egyezni bármiben, de mi 22-en vagyunk, és... Istenem! Megy a veszekedés a ruhákról, a zenékről, ha próbák és a szalagavató időpontjáról, de leginkább a helyszínről. És egyszerűen annyira kész van már mindenki idegileg, hogy rossz nézni: már megyünk vissza gyermeki énünkhöz, szerintem itt gondok vannak...

	Tegnap volt szülői, nekünk is ott kellett lenni. Ami ott volt, az valami hihetetlen, és bármiben is egyeztek meg... Minden át lesz futva még jópárszor. Alig várom. Engem legjobban az húzott fel, hogy arra szavaztak, hogy nekünk, fiúknak ne öltöny legyen, hanem fekete nadrág, fehér ing és egyforma nyakkendő... Na, kérem, nálam itt szakadt el a cérna. A zenéket meg ilyeneket már nagy ívben leszarom, ráadásul a helyszínt is jól elintézték, de emellett még azt az egyetlen dolgot, ami széppé tehet egy szalagavatót / ballagást, azaz az igényes, egyedi megjelenést is leszavazták... Felőlem lehet csak nadrág, ing meg nyakkendő, de akkor már színes ing, színes / fehér nyakkendővel. Nem?
]]></description><encoded><![CDATA[
	A másik kiakasztó dolog az, hogy még a vacsorát sem akarják megtartani rendesen: a ballagtató osztály osztályfőnöke felhozta azt a remek ötletet, hogy mi lenne, ha mi fizetnénk magunknak egy állófogadást és kész... 22, azaz huszonkét diák van az osztályomban, alattunk vannak 26-an (ha jól tudom)... Ne rajtunk akarjanak már spórolni, mi tavaly 36 ember kajáját és mindenét fizettünk! Azért álljon már meg a menet! És igen, ezt még a mi osztályfőnökünk is ellenezte, mert ő is tisztában van a dolgokkat...

	Szóval szalagavató helyett kapunk egy nagy kupac kakit... Egy semmit. Mondanom sem kell, tegnapi szülői után az osztályból mindenki azon a véleményen volt, hogy fújjuk le a szalagavatót. Mi ballagunk, de semmi beleszólásunk nincs a dologba, és olyan szinten elkúrják az egészet, hogy ilyet még Európa nem baszott... (Elnézést a kifejezésmódomért, de miközben írom a bejegyzést, csak még jobban felhúzom magam...)

	Szóval... kíváncsi leszek a végeredményre, hátha kedvez nekünk a szerencse, mert szerintem a mi osztályunk az, amelyik tényleg megérdemelne egy szép szalagavatót, mert amiket mi megéltünk az utóbbi több, mint 4 évben... Senkinek sem kívánom.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Egy-két-há, négy-öt-hat...]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35830180&amp;postid=1074636</link><pubDate>2013-09-17 14:51:45</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Sajnálom, hogy mostanában nem írtam, de egyszerűen nincs témám. Már most rengeteget kell tanulni, és egyszerűen utálom, hogy az órarend még mindig nem állt be teljesen, és van olyan nap, amikor két órán kéne lennem egyszerre...

	Pénteken végre elkezdtük a táncot gyakorolni. Vagyis csak a bécsi keringőt, mert az osztálytáncról még azt sem döntöttük el, hogy mi legyen. Pedig már nem ártana. :) Mindegy, a keringőt elkezdtük, és ezzel lesz a nagyobb munka - szerintem. Elvileg csütörtökön jön be a tánctanár megbeszélni a dolgokat, és így talán már jövőhéten, tesiken kezdjük is az osztálytáncot. :) A keringőknek amúgy olyan nehéz volt időpontot találni, hogy hihetetlen, és még a mostani állás szerinti 2 óra is igen kevésnek fog tűnni, de mindig van legalább egy valaki, aki nem tudna ott lenni (órája van, vagy pénteki esetben nekem 14:15-kor megy az utolsó buszom hazafele, és fél3-tól tudnánk próbálni... érdekes helyzet, az biztos.)

	Amúgy a szalagavatóval kapcsolatban most elég nagy hisztik vannak és még lesznek is, bár jövő kedden lesz szülői, talán akkor minden le lesz rendezve. A legnagyobb gondunk a helyszínnel van. A sportcsarnokot felújítják, laza 3 hónapos késéssel múlt héten kezdtek neki, és eléggé kérdéses, hogy november végére kész lesz-e, mert azért az utolsó 2 hétben már ott kéne próbálnunk. Amúgy az időpont december 13. (péntek) :) Szép dátum. :D
]]></description><encoded><![CDATA[
	A másik hiszti inkább a lányok részéről van, ruha téren, de majd elrendezik maguk közt. :D Aztán még ott vannak azok a dolgok, hogy az egyik lánynak nincs párja, és senkit sem találnak neki, és... Lehet nem táncolhat, pedig úgy várta. :\

	Az oldal címe

	Kicsit témát váltok, mert na. Még mikor megnyitottam az oldalt, előtte elkezdtem gondolkodni jó címeken. Emlékeztem arra, hogy régen volt egy személyes oldal, amit németórára csináltam, és eredeti terv szerint annak a címét akartam áthozni, de a címe nem jutott eszembe, vagyis csak az egyik fele. Most találtam meg, de fura címe van ám. :D [feketecitrom]
	Az oldal címének megváltoztatása amúgy már sokszor eszembe jutott, de még nem sikerült semmi olyan címet találnom, ami tényleg jó lett volna. Ötletek? :)

	És témaötletek is jöhetnek amúgy, mert egyszerűen nem tudok miről írni. Név nélkül is lehet, az ilyen részről nem annyira izgat. :)
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Első hét - VÉGE!]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35830180&amp;postid=1070895</link><pubDate>2013-09-06 19:28:16</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Amilyen rosszul indult az első hét, olyan jól lett vége. :D
	Már az elején, amikor bementem a szobámba, kiakadtam. Új szobatársak, akiket amúgy már tavaly óta ismerek, de... Nem a szívem csücskei, hogy őszinte legyek. Kemény két éjszakát töltöttem velük, de szerintem koleszos éveim legrosszabb éjszakái voltak.
	A 2 velük töltött nap alatt talán hármuk közül az egyikkel váltottam 3-4 mondatot, ha azokat lehet mondatnak hívni. Egyik osztálytársuk - aki amúgy most a szobatársam - annyit mondott, hogy tőlük ne is várjak többet. Szerintem nem hatotta meg őket, hogy szó nélkül kiköltöztem a szobából kedden.
	Szóval új szoba, ami kétszemélyes, és elég kényelmesek az ágyak, nem emeletes, így nem fogok megint leesni, mint hétfőn. :D
]]></description><encoded><![CDATA[
	A suli viszont egész jól indult. Hétfőn volt az évnyitó, rögtön reggel, és végigröhögtük az egészet. Már mindenki minket nézett, szóval megmutattuk, hogy mi vagyunk a végzősök. :D
	Első nap már tanultunk... Matek, jött Uborka, és... Elkezdte mondani az anyagot, de úgy, hogy talán még ő sem értette. Másnap 0. órában ebből dolgozat, juhú. Amúgy hibátlan lett. :D
	Szóval már első napokban belecsaptunk a lecsóba, elég szépen. A héten már kaptam jegyet angolból, és írtunk töriből is.
	Elkezdtem francia szakkörre járni. Egész jó, tetszik, csak az a baj, hogy ütközik az egyik magyarórával, de eredetileg csak a tanár órarendjében, szóval azt mondta, hogy nem gond... Majd meglátjuk. Remélem amúgy, hogy a francia miatt nem fogok semmiből rontani, mert idén tényleg bele kéne húznom. :\

	Indult infó fakt! Úgy meglepődtem, hogy tényleg ott van, indul. Igaz, az eredeti heti 2 órát kicsit ki kell bővíteni, mert kevés lenne, de van, és ez a lényeg. Ezek szerint idén 6 tárgyból érettségi: magyar, matek, töri, angol, német emelt, infó... Na, erre kíváncsi leszek. :D Remélem összejönnek.

	Lehet kicsit túlzásokba estem így, utolsó évben az órákkal, de nem tehetek róla, hogy idén jön minden lehetőség... :\
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Minnyá' suli!]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35830180&amp;postid=1068655</link><pubDate>2013-08-31 21:31:23</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	Ezt a bejegyzést csak azért írom, hogy szóljak, hogy a suli miatt az oldalon milyen változások lesznek.
	Suliidőre az oldalt nem akarom bezárni, sőt, olyankor a legjobb, mert ilyenkor jöhet a legtöbb témaötlet, és ilyenkor történhet a legtöbb dolog. Annyi viszont változik az eddigiekhez képest, hogy majd nagyrészt csak hétvégente fogok tudni írni, mert egyrészt a közeli ismerőseim közül senki sem tud a blogomról - vagyis szinte senki, másrészt pedig a koleszos net az vagy van, vagy nincs. Azt sem ígérem, hogy minden hétvégén írok, lehet, hogy lesznek hónapos szünetek is, nem tudom. De próbálok minél többet foglalkozni az oldallal. :)
	Olyan fura, hogy holnap költözök be a koleszba... Hihetetlen, hogy hogy elrepült ez a pár hónapnyi nyári szünet. :(

	Jó sulikezdést mindenkinek, aki még diák! :)
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item></channel></rss>
